Skip to content

Folyó

June 11, 2018

Összeszámoltam, a norvég az ötödik idegen nyelv, amit tanulok. Persze sem oroszul, sem spanyolul, sem franciául nem beszélek, de ettől még mindhárom alakította a gondolkodásomat és a személyiségemet. Az agyamról nem is beszélve.

Angol nyelvterületen csak nagyon sokára jártam és akkor is csak pár napot töltöttem Angliában, szóval az élményeim igen limitáltak. Hiába beszélgettem, dolgoztam sokat angolul anyanyelvűekkel, a helyzetből adódó szűrő miatt ez megint egy buborékeffektust hozott létre.

Ezt se tudtam eddig, csak most szembesülök vele, amikor a nyelvben élve próbálom megtanulni. Most, amikor már kezdem kicsit érezni, jöttem rá, milyen érzés ez: folyékony.

A megszokott konkrét struktúrákhoz, nyelvi csomagokhoz képest olyan, mintha egy baszott nagy, nem túl csendes folyóban próbálnék az egyébként valóban meglehetősen gyenge vízbiztonságommal haladni. Az elején konkrétan folyton ki kellett másznom a partra és onnan nézni egy kicsit, ahogy nélkülem folyik tovább, mert különben úgy éreztem, megfulladok, maga alá temet a sok víz.

Aztán mostanra mintha sikerült volna például a Duolingo segítségével valami kis tutajt összeeszkábálnom és egyre kényelmesebben, biztonságosabban haladok. Néha még vagizok is kicsit, felállok és ide-oda billegve, egyensúlyozva szörfözök egy rövid ideig, az is előfordul, hogy utána leülök, nem pedig arccal előre belezuhanok a vízbe.

A saját képességeim vitathatatlan fejlődése ellenére azonban egyszerre iszonyú nehéz és nagyon motiváló, hogy hajózni muszáj. Mert az innen-onnan érkező kézzelfogható, határozott körvonalú eszközöket is körbefolyja a rengeteg dialektus, az én nem így szoktam mondani és hogy nem azonos szintű intellektussal rendelkező emberekkel érintkezem.

Képesek olyan alapvető dolgokra, mint a számok is több helyesnek elfogadott szót használni, a húszra például eddig hármat hallottam. Könyörgöm, mi a jó istennek?! Persze én csak egyet táraztam be, de a másik kettőt is meg kell értenem. Bizonyos szavak kiejtése tájszólástól függetlenül, egyéni kedv alapján is változhat, a tengerparti norvégot beszélő arcokat pedig még akkor is kerülöm, ha egyébként kedvelem őket, mert megőrjít, ahogy elbizonytalanítanak a saját kiejtésem helyessége felől. Ez külön szép lesz, mert elvileg jövő héttől együtt dolgozom egy bergeni csajjal.

Sokszor úgy érzem, kifolyik az egész ujjaim közt, hiába merem, markolom, csak még kevesebb marad a kezemben. De akármilyen nehéz is, tudom, hogy mégis fejlődöm és hiába rinyálok sokat, nagyon jó érzés egyre kompetensebbnek lenni. Az meg sose is volt opció, hogy mindig csak a parton állva nézzem, ahogy a többiek együtt pancsolnak, mint ahogy ezt sokan teszik egyébként. Ha az integráció nem lenne elég motiváció, ott van az a félelmetes tény, hogy a nyelvtanulás konkrétan megóv az agy öregedésétől. Ha ezen múlik, az elkövetkező 40 évre rendben leszek, a norvég tutira képes lesz még újat tanítani.

Advertisements

From → Uncategorized

6 Comments
  1. Nagyon izgalmas tèma! Mennyire tudtál norvègül, amikor kimentél? Milyenek voltak az elsö hetek nyelvileg? Jártál nyelvtanfolyamra, ha igen, mennyit, hogyan? Mennyire tartod èrdemesnek iràsban rögziteni a tanultakat? Pl.szótàrfüzet, szisztematikus szótanulàs? Hogyan tanulod a nyelvtant? Mennyire “nehèz”= morfológiailag változatos vagy logikàtlan a nyelv? Nézel tèvèt/netet? Fingom nincs a norvégról, de azèrt irhatnál konkret peldakat, mint pl.ez a 20. (Ez nagyon durva)

    • uh, de sokat kérdezel hirtelen, én egészen másképp gondolkodom erről, valahogy nem ennyire konkrétan. de jártam magántanárhoz hetente egyszer 7 hónapig, az adott valamennyi alapot, de hónapokig nem mertem megszólalni. a norvég elég speciális, hiszen eleve két hivatalos változata létezik és a magyarhoz képest egy végtelenül nem egységes nyelv. talán ezért sem paráznak azon, hogy idegen szavakat beemeljenek simán, ahogy attól sem félnek, hogy kihal a nyelvük vagy egyszer csak nem lesz már elég “tiszta”

    • egy darabig írtam szavakat, kifejezéseket, de most már csak Duolingózom, meg aránylag sokat beszélek és keveset írok, emailt, chat szöveget. sokat dobott rajtam, hogy elvégeztem az öregtornáztató tanfolyamot norvégul. előtte google translate-tel áttettem a teljes tanfolyam anyagát angolra és végigolvastam, szóval tudtam, miről volt szó, aztán a gyakorlati vizsgára meg átírtam az instrukciókat egyszerűbbre és úgy tanultam meg. nem kívülről, hanem az összes szót egy rendszerben, azóta is norvégul tartok órát, most már pilatest is tudok egész jól. filmeket, sorozatokat nézek, tévénk nincs, a rádiót utálom. a norvég zene viszont jót tesz, most találtam egy zenekart, akik nem dialektusban énekelnek és nagyon jók a szövegeik. a hivatalos norvég elég egyszerű, szinte már primitív, de aztán jön a valóság:)

  2. Köszi! Ez az èletem, magàn- és szakmai is. De fura, hogy pont ezt a posztot tartod szemèlyesnek, akkor méginkàbb köszönöm a válaszokat.

    • talán azért érzem személyesnek, mert még annyira nem vagyok kompetens. az angol tanulásomról simán beszélnék:)

    • és ha szakmai az érdeklődés, akkor máris értem:) majd mondok még

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: