Skip to content

Autis megint

March 17, 2018

Nemrég egy barátom mesélte, hogy neuropszichiáterhez viszik a gyereket, akivel kapcsolatban már régóta gyanakodnak, hogy rajta van a spektrumon. Az apját ismerve nem meglepetés. Én csak egyszer találkoztam a gyerekkel és egyáltalán nem állítanám, hogy abban a másfél órában megbizonyosodtam bármiről is, de az biztos, hogy vannak autisztikus vonásai, amikről a szülők nem is tudták, hogy az. A lényeg, hogy az orvos előtt összeírtam nekik 3 dolgot, amire érdemes odafigyelni, rákérdezni.

Mozgás

Enyimgyerek mozgásfejlődése konkrétan hibátlan volt, harmadik legkisebbként igazán odafigyeltem rá, semmi nem maradt ki. Elképesztő egyensúlyérzékkel rendelkezett, nagyon hamar rollerozott, bringázott, mindenhová felmászott, ügyesen futott, úszott. A finommozgásával sem volt gond sose, folyton kézműves versenyeket nyert, a legjobb volt az óvodában mindig. Ehhez képest, amikor elvittük egy igen jó gyógypedagógushoz, aki végigcsinált vele egy nagyon-nagyon részletes képességfelmérést, egyértelművé vált az idegrendszeri éretlenség. Ehhez nyilván nem kell autistának lenni, egyszerűen csak sok gyerek másképp fejlődik. Az alapozó terápia igen jó eredményeket hozott, bár rohadt nehéz volt megfelelő terapeutát találni. Valójában nem is sikerült. Mert akit először kedvelt a gyerek, azt másodszorra már utálta és rendesen össze is vesztem vele, amikor utalást tett rá, hogy a gyerek kövér. Huh, még most is azonnal megdühödöm, ha eszembe jut az a seggfej. Olyan 3×6 hónapot járt összesen, az elég volt szerintem. Mondjuk az alapozó terápia akármilyen tudományos alapokon nyugszik, én végignéztem jó pár alkalmat, gyakorlatilag leginkább nagykézlábas, egyensúlyozós, kúszós sorversenyre hasonlít, szóval otthon is biztosan sok eredményt lehet ezekkel elérni.

Szociális helyzetek

Még az elején, diagnózis előtt jóval a gyereket a helyi nevtanban vizsgálgatták, az első vélemény persze az volt, hogy én nem vagyok elég jó anya, mert nem adok elég határozott korlátokat. Szívesen seggberúgnám azt a pszichológust még most is. Mindenesetre egy másik, idősebb és jó fej pszichológus megcsinált az akkor talán 7 évessel egy intelligenciatesztet, ami után teljesen elhűlve jött ki, hogy ő még ilyen gyereket nem látott, végigcsinálta az egészet, nem volt feladat, amit nem oldott meg. Nem tudja megmérni az IQ-ját, de szerinte 160 lehet. Ami szép és jó, de egy kétszemélyes helyzetben jött létre és kitörölhetjük vele a seggünket, ha az osztályteremben lebénul szerencsétlen az ingertúlterhelés miatt. Illetve szintén semmit nem ér a zseniség, ha az ember nem képes megfelelően kommunikálni, ami a fejében van. A nő később elnézést kért, hogy hát látta, mekkora különbség van a verbális és a performatív eredménye között, 10 felett már gyanakodnak, a gyereknek meg több mint 30, de nem javasolta a továbbküldést, fel sem merült benne, hogy a gyerek autista lehet. Mert hogy volt szemkontaktus, feladattartás – kettesben! egy olyan emberrel, aki nagyon elfogadó és a legjobbat hozta ki belőle! Ugyanezt a tesztet megismételte egy másik nő 3 évvel később, csak azért ragaszkodtam hozzá, hogy legyen okom nem vinni a gyereket iskolába, mert 3-4.-ben kifogtunk az egyébként elég jó Derkovitsban egy ostoba, rosszindulatú némbert osztályfőnöknek, aki miatt nem akart a gyerek bejárni. Ildikó néninek nem kívánok semmi rosszat, így is elég szar lehet az élete már és így kell leélnie a hátralévő nem keveset. Szóval ne a laboratóriumi eredményekből következtessünk! Amikor később volt a gyerek a klinikán diagnosztikus héten, ott csoportban vizsgálták őket, ami sokkal-sokkal reálisabb volt és több infót is adott.

Szenzoros dolgok

Mindig ezzel jövök, most nem is részletezem. Csak annyi, hogy szülőként teljesen át kell alakítanod a gondolkodásodat és meg kell tanítanod a gyereknek is, hogy rálásson a saját problémáira. Egy eleve magas stressz szintnél az egyébként nem hangos dolgok is fájdalmas élményt jelenthetnek és ugyanaz a ruha, ami máskor okés, borzalmas viszketést okozhat. Ha megszünteted a hangot, kivágod a címkét, sokkal könnyebb az alapstresszt kiváltó problémára koncentrálni és kijönni az összeomlásból. Vannak pozitív tényezők is, nem csak rombolók, a gyerekkel majdnem minden nap bementünk a közeli virágüzletbe és 5 perc után jobban volt. Hazafelé a csendes, fás utcákon sétáltunk, megnéztük, mennyit nőttek a virágok, új növényeket kerestünk. Vicces módon a két naggyal is ezt csináltam hazafelé már 20 évvel ezelőtt is, legalább annyira magam miatt, mint miattuk.:)

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: