Skip to content

Volna

March 10, 2018

Egyszer egy pasimmal épp lelkiéletet éltünk a Városligetben, kézenfogva sétáltunk és közben az életéről, a gyerekkoráról mesélt. Nem volt túl elégedett az eredményeivel és úgy érezte, ha annak idején a szülei nem veszik ki a matektagozatos iskolából, akkor biztosan programozó lett volna belőle és most jobban, boldogabban élhetne. Iszonyatosan megbántódott, amikor kedvesen azt mondtam neki, hogy szerintem, ha programozó akart volna lenni, akkor az lett volna. Pedig nem is röhögtem, ami az alapreakcióm az ilyen típusú felvetésekre, annyira viccesen buta. Ja, és akkor még nem volt ott példának az egyik újságíró ismerősöm (nő), aki gyerekét egyedül nevelve elvégzett egy IT sulit és most Németországba költözik és egészen új munkája, élete lesz. Amennyiben egészséges és fehér felnőtt vagy, akit nem bántalmaztak és nem jössz szélsőségesen szegény családból,  az a felvetés, hogy ha valaki másképp csinált volna valamit a múltban, ami téged is érintett, akkor neked most jobb lenne, hát minimum erősen megkérdőjelezhető. Mondhatnám azt is, hogy erkölcsileg, de abban annyira nem hiszek, inkább azt mondom ezért, hogy nem célravezető.

Ez most itt szintén egy valós példa volt, de a pasijaim jelentős részéről tudnék hasonló sztorikat mesélni (nem a gyerek apjáról, nyilván nem véletlen, hogy vele még mindig jóban vagyok), illetve nemrég egy blogban került elő ez a fajta izé. Nem nosztalgia ez, de hasonlít, van neki neve? Az a fajta meggyőződés, hogy ha valamikor régen valami másképp történik, lehetőleg valaki más csinált volna máshogy dolgokat, nem én magam, akkor bezzeg.

Na, ha valamit kvázi tűzzel-vassal irtottam a gyereknevelés során, akkor az ez volt. Magammal kapcsolatban könnyű dolgom van, mert bennem ez nem alakult ki. Nem küzdöttem érte, egyszerűen soha, egy pillanatig nem merült fel bennem, hogy az anyám, aki nem hogy nem segítette a boldogulásom, de egészen konkrétan akadályozta, felelős lenne az én felnőtt életemért. Nyilván sajnálom, hogy nem szeretett jobban, másképp, hogy nem a lehetőséget látta bennem, hanem az akadályt, a veszélyt. Ja, emlékszem, egyszer már felnőtt koromban azt mondta, hogy ha annak idején, kb. 12 éves koromban nem utasítom el annyira azt a pasit, aki udvarolt neki, akkor mennyivel jobb élete lehetett volna. Na, ott tényleg hangosan röhögnöm kellett, annyira szánalmas dolog volt ez egy jó ötvenes nő szájából, ráadásul egy gyerekkel szemben.

De ha a saját gyerekeim jönnének azzal, hogy ha én annak idején szigorúbb vagyok velük, akkor most boldogabbak, sikeresebbek lennének, azon is leginkább csak vihognék. Annyira abszurd az egész felvetés, arra egyetlen másodpercet is áldozni, hogy mások a múltban lévő megváltozhatatlan cselekedeteibe kapaszkodjak. A saját döntéseimen sokat szoktam agyalni, hogy jó volt-e az úgy, rengetegszer sajnálok is dolgokat, de annak van értelme, mert egy következő hasonló helyzetben dönthetek másképp. Nyilván a gyerekeimmel kapcsolatban is követtem el hibákat, nem is keveset, de ha valami most nem tetszik nekik, szívesen segítek megváltoztatni. Azzal, hogy az apjuk milyen szinten szarta le őket egy nő kedvéért vagy hogy én vertem őket egy időben, mindannyiunknak együtt kell élnünk most már örökre. Az ezzel kapcsolatos érzéseket megváltoztathatjuk, ha beszélünk róla és minden fél akarja, de nem tehetjük meg nem történtté. A következményeken megpróbálhatunk javítani, és ez se kis munka, de azon vergődni, hogy ha én akkor nem omlok össze és ütöm meg őket rendszeresen, akkor ők most mennyivel boldogabbak lennének, hát mindkét fél részéről totális ostobaság lenne.

És ahogy az irigységnél, itt is mindig a teljes csomagot kell nézni. Az anyám sokat bántott, keményen és komolyan akadályozta, hogy egyetemre menjek. De az, hogy nem vettek fel, nem az ő hibája volt, én nem tanultam eleget a felvételire végül, ezt akkor is így láttam. Csak az merült fel bennem később, hogy a férjem és a haverjai miért nem mondták, hogy hagyjam már a francba a történelem-angol szakot, menjek el tanítóképzőbe, annyira mindegy, milyen diplomád van. Aztán később csak sikerült, de akkor meg egy hónap után ott hagytam, mert annyira idegesítő volt az egész ELTE felnőttként. Simán lehet, hogy nemcsak a személyiségfejlődésem szempontjából jártam jobban az egyetem helyetti gyerekszüléssel, hanem a karrieremben is több haszna volt azoknak a szociális képességeknek, amiket a nevelés során ki és továbbfejlesztettem. Tök logikus, nem?

Advertisements

From → Uncategorized

8 Comments
  1. Dehogy nosztalgia, ez önfelmentés. Sokkal nagyobb arànyban talàlkoztam ezzel pasiknàl, vajon miért?

    • sok válaszom van erre:)

      • Néhányat megoszthatnál velünk 🙂

      • az egyik magyarázat, hogy a felelősséggel együtt jár a bűntudat, márpedig az, ha nem gyakorolja az ember, elég fájdalmas érzés és sokan igyekeznek elkerülni.

  2. Mut permalink

    Bennem bizony elég gyakran előtör ez, de nálunk elég erős lelki és fizikai bántalmazás is volt. Nem hibáztatok senkit a sorsomért, de nekem egészen konkrétan és túlzás nélkül tönkretették a lelkemet, és ez máig kihat az életem sok területére. Azzal szoktam magam nyugtatni, hogy nem baj, megszakítottam a mintát, az én gyerekemnek sosem kell megtudnia, milyen így felnőni. A tesómnak ugyanez nem sikerült, az ő gyereke ugyanúgy nő fel, ahogy mi anno.

    • értelek nagyon, nekem szerencsém volt, mert anyám hiába tört el annyi fakanalat és vállfát a hátamon, zárt ki a lakásból éjszakára, hogy a pincében kellett aludnom, lepergett rólam. de ez szerencse főleg.

      • Mut permalink

        Én sosem tudtam könnyen venni ezeket a dolgokat, biztos el tudna rajtam dolgozni egy pszichológus 🙂

      • áh, nem hiszem, hogy bárki is azt várná tőled, hogy vedd könnyen. én például évek óta nem beszélek az anyámmal, kiírtam az életemből. és sok időt töltöttem terápiában is, de még így se mondanám könnyen vett elszakadásnak, szembenézésnek. az a legrosszabb, amikor az ember rájön, hogy jobb kivágni, akármilyen mélyen is van, mert ha ott marad, tovább mérgez.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: