Skip to content

Less

January 28, 2018

Szóval csak végignéztem a Godlesst, hiába vinnyogtam az elején, hogy mennyire utálom a gonoszt benne. Ez a véleményem mondjuk nem változott és ettől függetlenül is erősen ambivalens, de azt sem zárom ki, hogy újranézzem.

Az az érdekes, hogy mivel egyszerre komplex és végtelenül hatásvadász, illetve a műfajt megújítja, de annak elemeit hommage-ként túlhasználja a sorozat, gyakorlatilag szinte semmit nem tudok mondani, ami csak és kizárólag jó benne.

Lehet, hogy nem vagyok elég jó feminista, de nekem az nem okozott gondot, hogy a nők és férfiak jelenléte között nem volt 50-50 százalékos az eloszlás. Imádtam benne a sok és nagyon sokféle nőt, a kedvencem nyilván Maggie volt, akit már a TWD-ben is szerettem, de itt aztán elképesztő jó karaktert kapott, amit ráadásul csodálatosan mutatott meg nekünk. Nekem Alice figurája túl misztikus volt, túl különleges, az ilyen típusú, egyedül élek a farmon és kibaszott menő vagyok nőből nekem jobban bejött egy régebbi emberrablásos filmből Cate Blanchett, meg a szintén női westernnek kikiáltott zseniális darab a múltkorról, amiben Hillary Swank szállította a bolond nőket a prérin keresztül. Mondjuk abban mindannyian megegyeznek, hogy idegesítően szépek, még Swank karaktere volt a leghitelesebb, de ugye ő nem akart tetszeni. Alice bazmeg a hosszú, fényes, kócmentes hajával, meg a tökéletesen szedett szemöldökével, ugyan kérem. Oké, néha összekoszolták az arcát és csúnya ruhákat is adtak rá, de akkor is felbasznak a hajukkal. Kizárt dolognak tartom, hogy egyetlen épelméjű nő is kibontott hajjal lovagolna, amikor nem randira megy, hanem a lovakat szedi össze a legelőről. Az indián nagyi viszont egyszerűen tökéletes volt.

Szerettem a zenéjét is, de rendszeresen túltolták és összenyálaztak vele egyébként drámai jeleneteket, ahol bőven elég lett volna a kép és a történés zaja.

Szerettem a lassúságát is, mekkora luxus már hosszú perceket szánni annak megmutatásának, hogy ássák a kutat, törik be a lovat , zenélnek, építik a templomot. Ugyanez a lassúság viszont a szentimentális jeleneteket még idegesítőbbé tette.

Szerettem a hegy és préripornót nagyon, kivéve, amikor más filmekben már agyonhasznált képeket használtak újra. Olyan ez nekem, mint a vendégszöveg, amitől mindig ideges leszek. Érzem, hogy hazugság, nem odavaló, máshonnan emelték át és ha ez nincs jelezve, teljesen kikészít, elbizonytalanít, szétesik tőle a sztori. Itt is sokszor lengetik a zászlót, hogy EZ a film, meg AZ a film, de hát kurvára nem ismerem eléggé a műfajt ahhoz, hogy felismerjem és ettől elégedetten mosolyogjak, csak azt látom, hogy valamit akarnak mondani, idézőjelbe teszik a képet, de ettől csak megáll a történet, a flow nekem, nem jó.

Szegény Jeff Daniels viszont minden egyes pillanatban felbaszta az agyam, hiába volt nagyon jó, szerényen jó a szerepben. Az Atlanticon volt egy cikk, hogy mit tanít nekünk a Godless Amerikáról, amiben a szerző azon nyünyög, micsoda ország az, ahol egy pszichopata az egyetlen, aki segít a himlős betegeknek, ő képviseli a szeretetet. Félemetes, mennyire félreértik az emberek a pszichopatákat, nem csodálom, hogy olyan könnyen tudják szopatni az átlagot. Egyébként engem is simán, nem azért mondom, hogy kivétel lennék, hiába látom elméleti szinten, hogy mi mozgatja őket. Ez a fajta nárcisztikus személyiség ugyanis semmit sem azért csinál, mert ő milyen komplex egy arc, aki néha szereti a népeket, néha meg kiirtja a várost gond nélkül. Soha senkit nem szeret saját magán kívül, ne a Disneyfilmek alapján ítéljük már meg a tetteit, légyszi. Nem azért fogadja be a gyereket, aztán az ikreket, mert szereti őket, hanem, mert hatalmat jelentenek, a kontroll lehetőségét. Ezt az érzést konkrétan személyes tapasztalatból ismerem. Én nagyon kevés gyereket szeretek a sajátomon kívül, de szinte minddel jól kijövök és érdekesnek tartom őket. Izgalmas rájönni, hogy működnek, mivel lehet őket rávenni, hogy azt csinálják, amit akarok és szívesen szórakozom ezzel. Némelyiket örömmel ölelgetem is, de ez is csak magamról szól, hogy nekem jól esik. Ettől nyilván nem leszek gonosz, nem azért mondom, hiszen csak jó dolgokat tanítok nekik, de nem önti el az agyamat a boldogság, amikor gyereket látok. A himlősök esetében kénytelen vagyok Joey Tribbianit idézni: nincs olyan, hogy önzetlen jótett. Frank esetében megint csak a kontrollról van szó szerintem, illetve a spiritualitással való fura viszonyáról, valahogy igyekszik magának jó pontokat is gyűjteni. De azt feltételezni, hogy akkor most hirtelen megrohanta segítőkészség kényszere, ne már. És amikor a fekafaluban kiakad, hogy megtámadták és meg kellett ölnie mindenkit, hát basszus, az is csak a kontrollról szól, hogy nem ő akarta, nem ő kezdeményezte.

Ettől függetlenül kicsit módosítanom kell Frankkel kapcsolatban. Pont ilyen gonosz emberek nyilván nem léteznek, soha nem is léteztek – valahogy mindig mindenről tud, mindenkit meglep, beelőz, legyőz, miközben 30 értelmi fogyatékost próbál terelgetni, hagyjuk már. Utánaolvastam azonban annak a mészárlásnak, aminek a sztori szerint Frank az egyik terméke, amit a mormonok csináltak más keresztény bevándorló ellen, hát bazmeg, ez a vadnyugat tényleg tele volt mentálisan instabil férfiakkal. Nyilván nőkkel is, de azok nem mészároltak másokat csak azért, mert csak. A mai napig nem tudják pontosan a wiki szerint, hogy miért találták ki ezt a félelmetes baromságot.

Szóval jó a Godless, meg nem is jó, de azért inkább mégis jó.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: