Skip to content

Szó

January 10, 2018

Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de tök hülye sem az ilyesmiben, végül is voltam bankár, meg pénzügyes is egyszer rég. Még élveztem is. Szóval elvi alapon is érdekel, amiről a kiszámoló blog ír, de azért alapjában véve a szemlélete és a stílusa miatt olvasom. Szeretem, hogy nála is minden a JPÉ-n alapszik, testvérek vagyunk.

A múltkor az időről írt, meg az olvasásról és volt egy mondat, ami itt kongott a fejemben sokáig, hogy eldöntötte, mostantól nem olvas felesleges dolgokat. Az időt értem, azzal nekem is aránylag közeli a viszonyom, fordítva is: az utóbbi években a kiadások nagy részét azzal mérem, mennyi időt kell érte dolgoznom. És inkább kevesebb időt töltök munkával, kevesebb bevételt termelve, több szabadidővel, cserébe lemondok akár a nyaralásról, étteremről, ruhákról. Azt is tudatosítottam magamban egyfajta önvédelemként, hogy a gyerekről való gondoskodás a maga lelki és fizikai feladataival kitesz legalább egy harmadállást, erre kapom a gyerektartást, ez is a munkám része. Nem kell bűntudatot éreznem, amiért emiatt kevesebb konkrét pénztermelést hajtok végre.

De az olvasás az hogy lehet felesleges, jaj?! Éveken, talán évtizedeken keresztül ijesztő mennyiségű celeb és divathírt olvastam el, látszólag teljesen értelmetlenül, aztán kaptam a HVG-ben egy rovatot, ahol pont ezekről kellett írnom értelmesen és kaptam érte pénzt. És rengetegszer fordul elő, hogy valamilyen cikk írásánál, probléma megoldásánál egyszer csak elővitorlázik az adatbázisból egy rég olvasott adat, jelenség leírás, vélemény, ami teljessé vagy gazdagabbá teszi a képet.

Mindig azt mondogatom magamnak, hogy semmit nem felesleges elolvasni, mert egyszerűen az olvasás, mint tevékenység jót tesz az agyamnak. De persze én szófüggő vagyok, mindkét irányban. És akkor jön a kiszámoló, akinek adok a szavára és azt mondja, ne olvassunk felesleges dolgokat.

Oké, a híreket értem, a világ másik végén baleset, gyilkosság és hasonlók eddig sem jött át a szűrőn, egyszerűen nem releváns számomra, tunkolni meg nem megyek oda. De ott az a rengeteg szuper Atlantic és Quartz cikk, néhány ismerősöm baromi okos írásokat oszt meg olyan helyekről, amiket nem követek egyébként, imádom a jó interjúkat és akkor még ott van a Pocket is, ami minden új browser ablak megnyitásnál csábítgat. Iszonyú nagy a kísértés minél többet elmenteni és átrágni magam rajta. Amikor a lányom azt mondta nemrég, hogy nem nézi a Facebook falát, le is döbbentem, hogy élhet így, akkor honnan tudja, mit olvasson?

De bármilyen félelmetes is, azért értem. Tulajdonképpen ez is a kontrollról szól, hogy tudjak dolgokat, mert akkor majd minden rendben lesz. Nem lesz. És ez nem baj.

Meg fogom csinálni azért a GG galériát, de örülök, hogy tegnapelőtt inkább almatortát sütöttem és nem ezzel foglalkoztam. Mert az almatorta is mindfulness, amit szintén nem akarnék túlértékelni, de mégis fontosabb, mint ismeretlen emberek ruháiról képeket posztolni és szellemes megjegyzéseket írni mellé. Elnézést, ha csalódást okozok.

Valójában persze nem bánom azt sem, ha csalódást okozok, mivel tudom, hogy igazam van, de nekem is nehéz kijönni a fejemből. Nem csak technikailag nehéz megvalósítani, de ezen a túlspilázott értelmiségi léten alapszik a státuszom, az önbecsülésem nagy része is, sok évet tettem bele. Az almatornának a saját szememben is alacsonyabb az elismertsége, de dolgozom rajta.

Advertisements

From → Uncategorized

2 Comments
  1. “almatornát” írtál, Freud örülne 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: