Skip to content

Kis

December 20, 2017

Én igazán szeretem nektek elmesélni a bénázásaimat, mind tegnap a brokkolit, csak az a baj, hogy mire megírom, addigra legtöbbször már egyáltalán nem olyan kínos. Egyszerűen attól, hogy megfogalmazom és közzéteszem, valahogy elpárolog belőle mindaz, amitől igazán nehéz megcsinálni, kibírni.

Az elmúlt több mint egy év egy hatalmas feszülés volt. Jó, nyilván nem haltam bele, sok mulatság is történt, de azért rohadtul meg voltam feszülve végig, főleg a pénz miatt. De egy rakás olyan dologért is aggódtam, amiket nem tudtam befolyásolni. Hogy lesz-e hol laknunk, hogy bírja a gyerek, találok-e munkát – a szokásos dolgok.

Úgyhogy nem csoda, hogy miközben sok mást nem tehettem, mint vártam, hogy történjen az élet, rászoktam néhány remek kis kontroll cuccra, amitől úgy éreztem, hogy kézben tartom a dolgokat. Az egyik persze az edzés volt, ami szakmailag egy elég pozitív opció, sokat tanultam belőle és nyilván élveztem is. Az mondjuk kevésbé volt jó, hogy ha egy napot is kihagytam, aggódtam, mi lesz és bár tetszik, amikor nagyon le vagyok fogyva, azért nem azt tartom a természetes állapotomnak. Ráadásul látványosan jobban viselem a hideget akár már 2 kiló többlettel is, szóval jó, hogy vége lett a mániákus időszaknak és most már elvagyok heti 3 edzéssel is. A szakmai része fejben azért megy tovább, most napok óta step videókat nézek és azon gondolkodom, mennyire van értelme a funkcionális és pilates gyakorlatokhoz step padot használni. Megyek majd egy helyre ugyanis órát tartani, ahol van ilyen. Nem vagyok meggyőzve róla teljesen, mivel a szokásos step tréning sebességet én biztos nem fogom magam miatt sem csinálni, de az ügyfelek miatt meg végképp nem. Még soha nem láttam olyan órát, ahol a nem profi résztvevők legalább 30, de inkább 50 százaléka nem helytelenül végezte a gyakorlatokat a sebesség miatt, ezzel folyamatosan nyírva az ízületeit.

A másik dolog, amin feszültem, a kaja volt persze. Nem a mennyiség, nem is a minőség, hanem az etikusság. Nem vettem például avokádót, pedig szeretem, minden egyes banánt vonakodva ettem meg, bűntudatom van a heti 10 szelet sajttól és most már a tonhaltól is néha. Ez egy szédületes nagy marhaság, tudom.

A legviccesebb azonban a teásbögrém. Évekig nem ittam elég folyadékot, edzés mellett főleg nagyon fontos, a teát is szeretem, szóval ráfeszültem, hogy minél nagyobb bögre kell és naponta meg kell innom legalább 3, de inkább négy adagot. Nagy bögrét itt nem igazán lehet kapni, de végül vettem. Az elsőnek letört a füle, a második működik, de nem szeretem a cserépedény cuccokat, mert túl nehezek. Ja, meg csúnya is, szenvedés ránézni szegényre. A harmadik megrepedt és ki kellett dobni. Ezután sok időt töltöttem azzal, hogy 6-7 decis porcelán bögrét találjak, de reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Végül vettem nagy kompromisszum árán egy fél literest, ami nagyon tetszik. És több hónapnyi nyavalygás után rájöttem, hogy valójában utálok 7 decis bögréből inni és sokkal jobb 4-5 különböző tea egy nap és hogy két liternél több folyadékra nincs is szükségem valójában. Annyira, de annyira hülyének érzem magam, de azért közben vicces is szerencsére, tudok magamon röhögni. Mondjuk, ha már közben megírtam volna, simán lehet, hogy valaki rávilágít az értelmetlen hülyeségemre, de amikor benne vagyok, még kínosabb, mint most.:)

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: