Skip to content

Jók

December 6, 2017

Talán túl vagyok már az elmúlt négy hónap legnehezebb néhány napján, de annyira biztosan, hogy világosan lássam, mennyi jó dolog van az életemben. És még amikor nagyon-nagyon sötét van bennem, akkor is látom ezeket szerencsére. Még amikor nem jut eszembe az egészséges vagyok, tehetséges vagyok, szeretnek, ezek a kicsinek látszó, de valójában nagyon is átütő dolgok akkor is ott vannak és világítanak néhány percre.

A gyerek

A mindfulness tanfolyam végén volt egy kognitív terápiás óra, amikor felírtuk, kinek mi okoz örömöt az életben elemi szinten és mi projekt szinten. Májusban a gyerek még csak projekt volt. Számos közös sikerünk volt, de ez mind munkához kapcsolódott, nem elemi együttléthez. Ez augusztus óta teljesen megváltozott, szinte megfordult, munka alig van, viszont elemi élvezet meg sok. Talán nem annyi, mint egy átlagos gyereknél, de az nem számít. Ma reggel is, amikor elmeséltem neki, hogy a rohadt ébresztő belecsörgött az álmomba, amiben Dél-Franciaországban ültem egy taxiban és azt magyaráztam a taxisofőrnek, hogy nem itt lakom, hanem ööööööööööö, hol is lakom, ja, hát Párizsban, annyira jót vihogtunk együtt. Reggel fél nyolckor! Iskolába menet! És egyre több van ezekből, amikor együtt nevetünk, filmet nézünk és amikor egyértelmű jelét adja, hogy tudatában van a tőle független létezésemnek. Amikor megkérem, hogy pakolja el a tiszta edényt és azt mondja, gondolta is, hogy meg kéne csinálni, mert látja, mennyit mosogattam.

Szép

Valószínűleg a szenzoros cuccaim miatt nagyon nehezen viselem a csúnya dolgokat. A ronda házakat, a szemetet, a rossz ízlésű ruhákat, valami agyfájdalom-szerű dolgot érzek tőlük, intellektuális undor vagy mi. Viszont a szépség annyira megnyugtat, hogy még amikor a legdepressziósabb vagyok, akkor is lejjebb nyomja a nyomorszintem. Még ha csak képen látom, akkor is, de így, hogy csak kimegyek a ház elé, az út másik oldalára, hát még sokkal könnyebb a dolog.

Sport

A hétvégén még a futás sem működött. Arra jó volt, hogy amikor visszaértem a bokáig érő hó rugdosása után, legalább zokogtam egy rövidet és attól kicsit megkönnyebbültem. De aztán visszaszivárgott az egész, hiába jött ki. Viszont amikor tanítok, percről-percre érzem a kompetencia és a boldogságszintem emelkedését, az óra végére pedig konkrétan _minden_ bajom elmúlik. Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy néhány óra alatt elpárolog a hatása, de még mindig ez a leghatékonyabb eszközöm, úgyhogy még ingyen is bőven megéri. Főleg, ha olyan lelkesek az alanyok, mint a három kisgyerekes csaj hétfőn, akiknek láttam a szemén, hogy élvezik, hogy együtt izzadunk. A végén egyikük mondta is, hogy még sose volt pilates órán és nem gondolta volna, hogy ilyen jó. Elárultam neki, hogy ez sem csak a pilatestől volt az, hanem a funkcionális cuccoktól, mikroszálas törlőkendő órát csináltam. Hétvégén a nagy szenvedés közben rájöttem, hogy a courtsy lounge-ot is lehet így csinálni, vaze, hogy az mit művel a gluteus mediusszal, csodálatos. És tegnap a magánórán is beálltam csinálni, szerencsére nem az első alkalom, már ismeri a gyakorlatok nagy részét a srác, talán még motiváló is volt, hogy vele tolom. Megcsináltuk a neck pullt, iszonyú menők voltunk.:)

Tudnám még sorolni, mert a főzés is sok örömet ad mostanában, még akkor is, ha kiderült, hogy a csicseriborsóból készült sütemények egészen biztosan nem a mi esetünk. A David Lebovitz-féle almatorta azonban nagyon-nagyon, bár még nem próbáltam vaj nélkül, csak tojás nélkül és úgy csodálatos volt. Szóval összességében nem panaszkodom.

Jajmár, milyen kis buta vagyok, hát elfelejtem a kutyát! Pedig pont egy kutyatréner posztja ihletett meg, ahol a saját háromjáról mesélt cuki sztorikat. Mangó a költözés óta eléggé megváltozott, sokkal bújósabb, játékosabb lett. Gyakorlatilag ő az alapja a jólétemnek, még akkor is, ha nem mindig jön vissza és egyik kedvenc szórakozása megtalálni a hó alatt a fagyott szarokat, kikaparni és élvezettel elropogtatni. Végül is senki sem tökéletes – ahogy ezt az idős zsidó bácsi mondta a Függetlenség napjában.

Advertisements

From → Uncategorized

4 Comments
  1. épp ma beszélgettem eyg rég nem látott ismerőssel és el kellett mesélnem az elmúlt 3 év minden szarját – elég sok van az utóbbi években – viszont ahogy így felsoroltam ki kellett mondanom, hogy mindkét gyerekem kurva jól van és akkor öröm velük az élet ettől, hoyg nem kell félteni őket nonstop, hogy úgy elöntött a boldogság, hogy ihaj. Hogy bármi van azért ha ők jól vannak az kibaszott sok erőt ad. (és fordítva, az ő boldogtalanságuk az a mocsárba taszít)

  2. Földi Szilvia permalink

    De jókor jött ez a poszt nekem!!! Úgy látom nem csak a ruhaízlésben (és méretben) van hasonlóság köztünk:))). Mind amellett, hogy óriási különbségek is:))).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: