Skip to content

Ki

December 1, 2017

Ha jól figyelek, érzem, ahogy minden nap kevesebb bennem a szerelem, ahogy folyik ki belőlem. Mint a be- és kilégzésnél, mikor a mindfulness tanfolyamon tanultuk (bár tudtam én már előtte is): figyeld meg, ahogy a levegő belép a testedbe, végigsuhan a légcsövön, aztán eljut a tüdőbe és attól függően, hogy irányítod, akár megtöltheti az alsó, hasi üregeket és a pilates légzésnél használt hátsó-felső, vállcsúcsi hólyagocskákat is. Akkor használ igazán, ha nem csak a mellkasodba engeded be, ha megnyitod előtte az összes részt.

Igen, pontosan így járt át a szerelem idén nyáron, majdnem a lábujjaimig is eljutottak az érzések, de aztán mégis megállt a folyamat valahol a sípcsontom felénél. Mert hiába volt édes és puha, mint a vanília fagylalt tejszínhabbal, hogy hiányzik néha a tejzsír, szerencse, hogy már nem tudom megemészteni, mégis néhány hónap után volt valami kellemetlen íze, csak ott hátul, nyelésnél, tudod, amikor még jó néhány falatot be kell venned a szádba és leeresztened a torkodon, hogy végre elkapd, mi zavar.

És hiába hagytam abba az evést, átjárta a testem teljesen, tele voltam az érintése, a hangja, a látása hozzám tapadt darabjaival, ahogy a sötétben suttogott a fülembe, ahogy zokogtam az ölében, ahogy felvette félmeztelenül a kabátját nyáron, csak hogy megmutassa.

Minden nap kifolyt, lekopott egy kevés, néha kapaszkodtam belé, hogy ne ilyen gyorsan, mert utána nem lesz semmi. Mindig ezt hiszem, hogy amikor elfogy a szerelem, utána üres leszek, csak mert olyan teljes érzést ad, még akkor is, ha csak a sípcsontom feléig ér.

Pedig emlékezhetnék már rá, elég sokszor megtörtént, hogy én magam töltöm fel magam, előhömpölyögnek szép lassan azok a részeim, amiket automatikusan háttérbe szorítottam, hogy ne zavarjanak. Hogy ne vegyem észre, amin szerelem nélkül csak vihognék vagy dühöngenék.

Még mindig van bennem, rajtam belőle egy kicsi, de már sokkal több magamból és bár ez nem olyan édes és habos, mint a fagylalt, de táplálóbb is. És a tejzsírtől úgyis megfájdul a gyomrom. De nem hiszem, hogy valaha is lemondok róla teljesen, ha elém teszik, biztos nem tudok neki ellenállni, máris látom, ahogy belemerítem a kanalam, a számba teszem, ott elolvad és végigsimogatja a torkom. A cukrászdákat azért kihagyom egyelőre.

Advertisements

From → Uncategorized

One Comment

Trackbacks & Pingbacks

  1. #220 | nimbusz

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: