Skip to content

Bánt

November 21, 2017

Az exférjem egyszer nagyon régen azt mondta, én csak használom az embereket, aztán, ha már nem kellenek, eldobom őket. Nem sokat vitatkoztunk a válás környékén, de ez nagyon megmaradt és azóta is sokat gondolok rá, vizsgálva magam, igaz-e. Hiszen valóban ott hagyok szerelmet, barátot, ha úgy érzem, nem működik.

Olyan szép, problémamentes pár voltunk, soha nem panaszkodtam, nem értették az emberek, miért akarok elválni. Az egészen rövid verzióm az volt az indoklásra, hogy megváltoztunk, ezt mondtam a legtöbb érdeklődőnek. Már aki tisztelettel közelített a témához, mert sokan nem bírták elviselni és engem okoltak. Mert én mondtam, hogy vége, mindig én mondom. Még soha nem hagyott el senki, csodálatos az életem, mi?

A valódi ok, amit nem szívesen hangoztattam, mert nem tűnt elég nyomósnak, az volt, hogy olyan emberré kezdtem válni a férjem mellett, ami nem akartam lenni. Akkor azt mondtam rá, hogy kezdtem elsárkányosodni, de ez hülye szó, nem szeretem, a sárkányok jó fejek. Egyszerűen nem voltam hajlandó az állandó működtető, basztató lenni, aki a rendőrt hozza a férje és a gyerekek mellett is.

Sajnos, ha valamire, hát erre a felállásra aztán tényleg van hajlamom. Meglátni a gyenge, sérült darabokat, felfedezni bennük a fájdalmat és azt gondolni, hogy majd én meggyógyítom. És mivel tényleg erős vagyok, sokszor elég jó eredményeket is sikerül elérnem, az a baj, hogy ezért nem sok hálát kapok. És egy idő után túl gyakran találom magam abban a szerepben, hogy már megint én vagyok a köcsög, aki bántja a másikat, miközben semmi mást nem kérek, csak tisztességes emberi viselkedést.

Ezek a férfiak mind valamilyen bántalmazás áldozatai, némelyiket az anyja idomította vagy éppen hagyta el, másikat az apja félemlítette meg. Keresik ezt az ismerős felállást, amiben ők az áldozatok, mert az kényelmes, finom érzés nekik. Hiába rossz, mégis jó, mert legalább tudja benne a saját szerepét, jól kipróbált eszköztárral rendelkezik hozzá.

Nem véletlen, hogy nem hagynak el, hiszen megkapják tőlem, amit akarnak. Szerencsére most már egészen hamar felismerem ezeket a jeleket és időben kijelentkezem. Nyilván minél nagyobb múltunk van, annál nehezebb a befejezés, de akkor is megéri. Mert ha valamit egészen biztosan nem akarok, akkor az az érzés, hogy én bántok valakit. Félelmetesen jó vagyok ebben, az egyik munkahelyemen volt az a mondás, hogy sírtál már liftben? Kevés embert nem tudnék kiakasztani, ha szabad kezet kapok és az alkohol például még a szokásosnál is jobban kiélesíti az érzékelésem, az önkontrollom meg lecsökken és még azoknak is be tudok szúrni a vértje alá, akiket szeretek.

A legutóbbi ilyen annyira szerette a fájdalmat, hogy megpróbálta strukturálni és külön kérte a bántást, konkrétan. De a tudatosságtól nem lett kevésbé ijesztő, hogy akár csak verbálisan is összeszurkálhatok valakit. Tettetni nem tudom, élesben pedig nem ez az ember akarok lenni, aki hideg fejjel darabokra szaggat egy másikat. Akkor sem, ha kéri.

Advertisements

From → Uncategorized

6 Comments
  1. Lelinka permalink

    Ez a dinamika nagyon ismeros nekem, en azonban, nem tudom, hogy tevesen-e egeszen mas kovetkezteteseket vontam le. Arra jutottam/azt hitettem el magammal, hogy tul magasak az elvarasaim mert ugyanazt varom el a partneremtol, amit magamtol. Ez azonban sajnos nem igy mukodik, mindenkinek masak a belso kesztetesei es az, amit en elvarok, nem teljesitheto mert a masiknak nem belso kesztetese. En is hajlamos vagyok “behajtani” az elvarasaimat es ez mindig konfliktushoz vezet, amiben en vagyok gonosz/kimeletetlen stb es utalom ezt a szerepet. Ha azonban visszavonulok es passzivva valok akkor egyreszt megeroszakolom magam, masreszt nem tortenik semmi, mert a kapcsolat dinamikaja alapjan en vagyok az aktiv tag, a masik csak “elturi” az en iranyitasomat. A megoldast amugy en sem tudom, abban sem vagyok biztos, hogy a valas megoldas ha alapvetoen mindig ugyanazt a tipust vonza be valaki.

    • igen, ismerem az érzést. de a normális emberi kommunikációt, a bocsánatkérést, a közös döntések kölcsönös betartását, a konfliktusok megbeszélését nem gondolom például túlzott elvárásnak. ezek olyan dolgok, amik nem csak a párkapcsolatban fontosak, ha nem képes rá, hasznos megtanulni. ezek nem lehetnek belső késztetés kérdése, ez nem olyan, mint a takarításra való hajlandóság.

  2. Lelinka permalink

    Igen, ezt en is igy gondolom, de hogyan varhatok valakitol emberi kommunikaciot ha nem tudja hogyan kell illetve csak noszogatasra kepes par szot mondani, foleg ha erzelmekrol, melyebb gondolatokrol van szo de amint nem noszogatom nem tortenik semmi, magatol nem beszel semmilyen melyebben meno temarol. Nyilvanvaloan neki kellene sajat magan dolgoznia es nekem csak a sajat fejlodesemmel foglalkozni, de o nem erzi ennek kenyszeruseget illetve csak az en behajto taktikam hatasara rovidtavon. Nehez dolog ez, neha ugy erzem mintha egyedul mukodtetnem a kapcsolatunkat lassan 17 eve.

    • mert azt is teszed valószínűleg. én két évig könyörögtem, zsaroltam, sírtam, hogy tényleg ennyire nem fontos, amit 10 évig együtt összeraktunk? és most már azt kell hogy mondjam, hogy valóban nem volt az a másik félnek. nem annyira, hogy komolyan tegyen érte. és most már nem érzek ezzel kapcsolatban sem haragot, sem hatalmas bánatot, elfogadtam.

  3. ariennn permalink

    “…. olyan emberré kezdtem válni a férjem mellett, ami nem akartam lenni.”
    Mennyire fontos mondat ez, köszönöm.
    Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor egyszer csak kivulrol lattam magam nagyon élesen,
    és csodálkoztam, hogy ne mááár, ki ez? ez nem én vagyok, én ilyen nem akarok lenni.
    És aztán leléptem, nagyon fájt, de muszáj volt.

    • ez a fajta önreflexió az egyik legértékesebb tulajdonság számomra. rohadt fárasztó a nézőpontváltás, de életmentő lehet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: