Skip to content

Őszi könyvek

November 17, 2017

Tű a szénakazalban – nyilván olvastam már többször, de most a Tűzoszlop miatt megint rákívántam. Újraolvastam a Kaland Afganisztánbant és Modigliani botrányt is és azt kell, hogy mondjam, konkrét technikai szempontból ez a legjobb könyve Follettnek. A német részeket mondjuk kihagytam a francba, nem érdekel. De az angol karakterek mindegyike annyira erős, igazi, öröm velük tölteni az időt. Najó, a lezárás kicsit gagyi, de nem baj.

Kaland Afganisztánban – még mindig az egyik kedvenc Follettem, néha csak részeket olvasok belőle, imádom a főszereplő csajt.

Modigliani botrány – régen nagyon szerettem, most már olyan kis habos, egynek jó.

Culinnan: Csábítás – ezt képtelen voltam elolvasni, akkora egy szexista szar, mindenki egy kibaszott klisé benne, iszonyú gyenge.

A szoba – jaj, ezt a magyar megjelenés óta tologattam, nem mertem belefogni. Aztán megnéztem a filmet és az nem volt olyan durva, úgyhogy most rávettem magam. Zseni ez a nő, a szerkezet miatt is, hogy a fogságon kevesebb hangsúly van, az utánával foglalkozik inkább, de a gyerek miatt is. Szeretem, amikor egy gyerek meséli a sztorit, de a legritkább esetben lesz hihető a stílus. Nyilván ez sem konkrétan olyan, de mégis.

Apró dolgok istene – mivel megjelent az új könyve, elővettem, de már akkor se szerettem és most se. Pár oldal után letettem, nekem nem jön be ez az egzotikus mágikus realizmus, Marquezt is rühellem.

A flamand tábla rejtélye – szeretek spanyol sztorikat olvasni és bár a Dumas klub szörnyű volt Perez Revertétől, a Dél királynője okés. Ezt most végigtoltam, mert megkedveltem a főszereplő csajt, de ez a modoros zsáner nem az esetem.

Családi sírbolt – ezt a svéd írónőt olvasó ajánlotta és az első rész annyira bejött, hogy megvettem a másodikat, de kiszerettem belőle. Ahogy összeköltöznek és gyerek is van, már nem vicces a szerencsétlenkedésük.

Franzen: Diszkomfortzóna – ezt ajándékba kaptam és nagyon köszönöm! Jóban akartam lenni Franzennel már rég, de nehezen ment és most végre összebarátkoztunk.

Elveszett próféciák – ezt még mindig imádom, bár kicsit fárasztónak tartom a stílusát, megöregedtem.:)

Az ecetlány – néha szeretem Anne Taylort, ez most gyenge volt.

A növényevő – ah, hát ez gyönyörű és nagyon nyomasztó. Nem szoktam távol-keleti cuccokat olvasni, mert ritkán érdekel, de nyilván a vegánság miatt is elkapott. Nagyon szép filmet lehetne belőle csinálni.

 

Advertisements

From → Uncategorized

One Comment
  1. Apro dolgok istene: nem birtam vegigolvasni… 17 evesen imadtam Marquezt, 30 felett ujra elolvastam par könyvét, de nyoma se volt a hajdani lelkesedésnek. Lehet, hogy kiöregedtem a magikus realizmusbol. Kár azert.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: