Skip to content

Nemkész

November 14, 2017

Pont onnan folytathatom, ahol az előző posztot abbahagytam, a projektnél és hogy ez mennyire adottság. Tegnap úgy feküdtem le aludni, hogy meg akarok lenni szűnve, mert elviselhetetlen ez a szomorúság, magányosság, tehetetlenség és kudarc, amiben vagyok és ma reggel meg úgy ébredtem fel, hogy micsoda kibaszott lehetőség ez már megint a munkára.

Nyilván a legrosszabb állapotomban is mindig tudom, hogy ez nem a valóság. Ha mégis kétségeim lennének, szerencsére három ember is van, akiket nyugodtan megkérdezhetek és akiknek azonnal elhiszem. Nagyon vicces egyébként, mennyire eltérő a kommunikációs stílusuk, némelyik előfordul, hogy csak kiröhög, egy másik megfontoltan közli, hogy nem gondolná, hogy ez a valóság, a harmadik pedig megkérdezi, hogy miért is gondolom ezt, aztán mindent megcáfol. Nagyon szeretem őket és köszönöm, hogy ilyen ügyesen segítenek.

A pillanatnyi drámát, illetve feladatot az jelenti, hogy már megint vagizok, hogy mekkora arc vagyok, aztán rájövök, hogy amiben a legjobban jár a szám, ott vannak nekem is a legfájóbb hiányosságaim. Hogy ostorozom az embereket, ha kedveznek a fiaiknak és a múlt héten is eléggé ráncoltam a szemöldököm, amikor a barátnőm vidáman mesélte, hogy a posztom miatt ráébredt, nemi alapon eltérően kezeli a gyerekei pszichoszexuális fejlődését. Sőt, egyszer egy exem azt mondta, hogy diszkriminálom a lányomat a fiammal szemben, amin kurvára felháborodtam és akkor nem is volt ebben igaza, de most mégis valami hasonló történik.

Nem mintha lehetséges vagy cél lenne persze, hogy minden gyereket egyformán kezeljünk, hiszen mindnek van saját személyisége, képességei, határai. Ráadásul muszáj valamennyire a társadalmi nemi szerepek okozta elvárásokat is figyelembe venni, ha csak ellentartással is, de mégis. De amikor már felnőttek, akkor az lenne a hasznos, ha mindet csak embernek látnám simán.

Nem mintha mindenkit csak embernek látnék úgy általában persze. Sajnos a férfiakat nagyon is másképp kezelem. Ha szexelni akarok velük, mindenképpen megengedőbb vagyok a faszságaikkal, kevésbé szólok vissza, hogy öreg, fasz közöd van hozzá, milyen krémet kenek az arcomra, mennyit érthetsz már ehhez, ha nem vagy kémikus, baszod? Nyilván konkrét példát hoztam, több éves, de a káromkodások mennyiségéből látszik, hogy azon nyomban felhúztam magam, ahogy visszagondoltam rá. Mondjuk nagyon-nagyon jó szex volt legalább, többet tanultam belőle, mint amennyit beletettem.

De ha nem akarok szexelni, akkor is úgy kezelem a férfiakat, mint a gyerekeket. Bizonyos nőket is, a labilis, bizonytalan, izgalmas teremtéseket, akiket mostanában igyekszem elkerülni. Az ilyen esetekben sem szabok megfelelő határokat, hanem kedves kérdésekkel próbálom a másikat ráébreszteni, hogy butaságot beszél. Ahelyett, hogy azt mondanám neki, te figyelj, ez a pasi pont ugyanolyan abúzív, mint az összes eddigi. Vagy ha rossz irányba megy kocsival mondjuk, neutrális hangon megkérdezem, hogy mi a célja, ahelyett, hogy mondanám, nem ez a jó útvonal, pedig tudom biztosan. De még ha nincs is igazam, akkor is el kéne tudni viselni egy ilyen konfliktust. Nem volt igazam, mégis mondtam valamit, senkinek se baj, kész.

Nehéz ezt megmagyarázni, mert ez tűnhet asszertív kommunikációnak is, de én tudom, hogy valójában arról van szó, nem tekintem a másikat velem egyenrangú félnek, aki el tudja viselni ugyanazt, amit például a lányom igen. Nincsenek igazán egyértelmű különbségek az eszközökben, mivel ezt a kérdezős módszert olyankor is használom, amikor nagyon is tisztelem a másikat és feltételezem, hogy csak nincs elég infóm az adott helyzetről. Meg olyankor is használom, amikor nem akarok direkt módon beavatkozni, hogy ne kelljen magamra rántani a döntéssel kapcsolatos felelősséget.

Sajnos a férfiakkal kapcsolatban ez szinte mindig annak a jele, hogy gyengébbnek, bizonytalanabbnak tartom magamnál. Ami speciel igaz is, mert azok. Egyetlen pasit ismerek, akinek nyugodtan azt mondhatom a beszélgetés közben, hogy figyelj, már megint beleveszel a részletekbe, unom, amit mondasz. Vagy hogy ennyire nem érdekel. Pont két hete mondtam neki és csak röhögött. Imádom. Ő az egyik a három valóság ellenőrből. Pedig nem is egy országban élünk, soha nem is éltünk egy országban, amióta ismerem, vicces.

És sajnos a fiamat is férfinak tekintem. Nyilván az is, de ebből semmi jó nem fog kisülni, főleg, hogy most egy házban lakunk. Értitek, hogy ennek elég kevés köze van ahhoz, milyen is ő valójában, nyilván kompetens, független lény, saját élettel. De ha én annak érdekében, hogy ne bántsam meg, inkább nem mondom meg, ha valami nem okés, az egyikünknek sem jó. A legnagyobb problémát az jelent, hogy hiába tolom itt a szöveget a tudatosságról, amikor ott vagyok egy helyzetben, ahol le kéne vernem egy karót, de érzem, hogy az rossz lenne neki, inkább hátralépek egy lépést. Akkor is, ha senki nem kéri ezt tőlem, eleve észre se veszem, ami történt, csak egy nap múlva érzem, hogy már megint tele vagyok sérüléssel, mert nem szóltam, hogy sebeket okoz, aztán még is rá is lép. Néha ugrál is rajta kicsit, minden rosszindulat nélkül, csak elragadja a hév.

Nem tudom még pontosan hogy fogom ezt megoldani, de tekintettel rá, hogy pontosan így viselkedem azokkal a férfiakkal is, akikkel együtt akarok lenni, hát kevés jobb projektet tudok ennél pillanatnyilag elképzelni. Legfeljebb a rendhagyó norvég igék múlt idejének megtanulását végre. És nem azért akarok ezen dolgozni, hogy végül révbe érjek, nem az eredmény motivál, hanem a kompetencia megszerzése. És ezért vagyok én kurva szerencsés, mert ez a fajta motiváció ugyan tanulható, de azért alapjában véve egy személyiségvonás, amivel együtt születtem.

 

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: