Skip to content

Komoly

November 3, 2017

Nem tudom, lesz-e belőlem valaha terapeuta, de nincs jelentősége, mivel egyszerűen érdekel a szex, szívesen olvasok és gondolkodom a témáról. Legutóbb egy igen jól megírt, alapfokú orvosi szöveget néztem meg, klassz, hogy végre tudom, hogy csinálják a deszenzitizációt. A fogalmat már ismertem a pozitív kutyatréningből (csak eddig következetesen rosszul olvastam, deszintetizációnak, haha, öregkori dislexia), szóval józan paraszti ésszel is kb. hasonlónak gondoltam, csak az emberi terápiában nem adnak jutifalatot a páciensnek. Pedig szerintem tökre segítené a folyamatot egy kis csokoládé. Vagy kolbász, kinek hogy. Mert nőknél például egészen biztos vagyok benne, hogy önmagában az élvezet nem feltétlenül elég.

Szóval baromi hasznos szöveg volt, tele információval és csak egyetlen dolgon basztam fel magam, ezen a mondaton:  “Az utóbbi években számos vizsgálat bizonyította, hogy a női szexuális vágy általában kiváltott, triggerelt, és csak ritka esetben spontán létrejövő késztetés.”

Vitatkoztunk rajta egy darabig Isoldéval, de képtelen vagyok elfogadni, akárhogy is megmérték. Meggyőződésem, hogy a nők egyszerűen nem veszik észre a szexuális vágyat. És itt most válasszuk el a szexuális vágyat a partnerrel folytatott szexről, meg az intimitástól, koncentráljunk arra a bizonyos, néha erősebb, néha gyengébb, ezért csak a háttérben feszülő érzésről, hogy kurvára jól jönne egy orgazmus.

Nyilván semmi bizonyítékom rá, hogy ez az érzés nem csak a férfiakban és bennem létezik, de azért elég nehezen tudom elképzelni, hogy ekkora kurvanagy evolúciós csoda lennék. És mivel szinte az összes, ehhez hasonló, biológiainak vélt különbségről bebizonyították már, hogy nem létezik, hát tételezzük fel, hogy ez is a szocializáció eredménye.

Az mondjuk egy tagadhatatlanul elég lényeges eltérés, hogy a nők nem látják a saját nemi szervüket segédeszköz nélkül, a férfiakéval szemben, ami meglehetősen szem előtt van. Így nőknél a használata is lehetne kevésbé egyértelmű. Ettől függetlenül, nem lennék meglepve, ha azt viszont remekül ki lehetne mutatni, hogy a lány csecsemők és kisgyerekek önkielégítésre utaló viselkedését a környezet sokkal erőteljesebben tiltja le, mint a fiúkét. Elég csak arra gondolni, hogy hány nő vakarja meg nyilvánosan a punciját és hány pasi a farkát. Azt ugye senki nem hiszi, hogy a pasiknak gyakrabban viszket? Persze attól is más a viszonyuk, hogy nekik meg kell fogniuk a nemi szervüket minden egyes pisilésnél, viszont tapasztalataim, meg az olvasmányaim, illetve a filmes élményeim alapján a legtöbb férfi és nő számára határozott tabu, hogy egy nő megérintse a saját nemi szervét még akár szex közben is. Sose értettem, miért csinálnak akkor ügyet belőle, hát bazmeg, a saját puncija, mi ebben a különleges, minden este megmossa és havonta öt napon keresztül dolgokat dugdos bele.

De még ha ezt a feltételezést félre is tesszük, még mindig ott van az a bizonyított tény, hogy a lányokat úgy általában a saját érzéseik és igényeik háttérbe szorítására kényszerítik. A fiatalabb generációknál a helyzet már valószínűleg nem annyira rossz, mint az idősebbeknél, de ha valakinek kétsége van, kérem, csak gondoljon végig egy kibaszott többszemélyes családi vagy bármilyen közös étkezést. Ahol a velem egykorú és nálam idősebb nők mind úgy ülnek, hogy könnyedén felugrálhassanak az általuk megfőzött étel szervírozásához, miközben a többi résztvevő nagyrészt úgy viselkedik, mintha vendég lenne egy étteremben. (Félelmetes mennyi munkát kellett belefektetnem, hogy ezt a helyzetet enyhítsem, mert persze teljesen nem szűnt meg soha. Aki nem segít, nem kap kaját, ez volt a jelszó és néhányszor meg is tettem. Gyűlöltek. Azért külön, mert tudták, hogy igazam van.) És még ha részt is vesznek a folyamatban, nagyrészt a nőnek kell irányítani az egészet, nem egyenrangú társai a többiek.

Arról is vannak konkrét kutatások, hogy a nők olyannyira képesek mások igényeit a sajátjuk elé helyezni, hogy egyszerűen elfelejtenek enni, inni, pisilni, kakilni és mindenféle, kevésbé alapvető öngondoskodást végrehajtani. Talán a lélegzés még megy. Igen-igen, ez az anyai ösztön! Hát hogyne, biztos van benne evolúciós késztetés is, rohadt hormonok, de tekintettel rá, hogy ennek a jelenségnek a mértéke kultúránként eltérhet, hát nem nevezném univerzálisnak. Sőt, történelmileg sem volt ez mindig ilyen egyértelmű, a gyerekkor ugye a 20. század terméke, az utódok korábban fogyóeszköznek minősültek. A férfiak igényei viszont mindig is prioritást élveztek.

De például az megint csak tökéletesen nyilvánvaló, hogy a nők igen jelentős része szinte teljes mértékben elnyomja a dühét és az agresszióját. A szomorúság és a boldogtalanság megengedett, azok olyan szép, nőies dolgok. Persze az agresszió elfojtása ismét csak lehet evolúciós előny, mivel ha kussolsz, nagyobb eséllyel maradsz életben és neveled fel az utódokat. Ahogy a férfiaknak is evolúciós előny volt, hogy használták az agressziójukat, oszt ehhez képest többségük csak leszokott valahogy arról, hogy egyből tettlegességgel oldják meg a konfliktusaikat. Csatornázták. Úgy, ahogy, de evolúciós szinten azért elég látványos a különbség. Szóval ez szar érv, bocs.

Fogalmam sincs, hogy a szexuális vágy csak az én fejemben áll-e rokonságban az agresszióval, de ismét csak nem hinném, hogy _ennyire_ egyedi lennék. Van az az állapot, amikor csak rakódik, rakódik a feszültség, az embernek mindenféle belső késztetései támadnak. Ha barátságban van a saját agressziójával, lehet, hogy bevallja, szívesen üvöltene, összetörne valamit vagy megütne valakit. Feltételezésem szerint a férfiak agyában ilyenkor villan fel a szex lámpa, mint feszültség csökkentő opció. A nőkében meg nem. De nem azért, mert nincs ott a lámpa, hanem mert módszeres munkával elérték, hogy a villogását már észre se vegyék, gyakorlatilag nem is létezik. A nők megtanulják, hogy ne vegyék komolyan a saját érzéseiket és igényeiket, a szexuális vágy tulajdonképpen csak egy ezek közül.

Azt viszont nagyon is komolyan veszik, muszáj nekik, hogy másokban milyen érzéseket keltenek. Mennyire kibaszottul durva már, hogy a nők nagy részének nincsen spontán létrejövő szexuális késztetése, abba viszont rengeteg időt fektetnek, hogy a férfiak számára kívánatosak legyenek. Nem egy bizonyos pasinak, hanem úgy általában a férfiak számára, hiszen attól érzik magukat értékesnek, ha szexik. Értitek, nem akarnak szexet, mert az önállóan akarás funkciója le van tiltva az agyukban, ehelyett azt akarják, hogy valaki más akarjon velük szexelni. De élvezni akkor sem tudják igazán, hiszen, ismét idézem Kinsey bácsit “valami a koitális technikában felelős” a maszturbációhoz képest késleltetett (vagy soha be sem következő) reakcióért. Esküszöm, ha a világ legokosabb pasijai egy titkos összeesküvés keretében tervezték volna meg a szexizmust, akkor sem lehetne hatékonyabb.

 

Advertisements

From → Uncategorized

13 Comments
  1. Most tényleg, újra itt tartunk? Tudományosan is bizonyítják ? Elvitatni a nőktől a spontanei tást a szexben, csak mert valóban némileg komplexebb (ezért ritkábban megélhető ) a szexuális élvezet az esetükben? Tudjuk persze, miért jó a férfiaknak, ha a nők libidója az olyan valamilyen , olyan izé… ami természetesen elvárás, de úgy a jó, ha csak reaktív, belefér, hogy esetleges, nem baj, ha nem látványos (azt nem kell pl. gyógyszerrel fokozni). Különbféle vizsgálatokkal jól alátámasztható, hogy milyenre van igény. Tetszik ez az írásod is, és ahogy rajta vagy a témán.

  2. Úgy értem, szükséges pl. a kedvezø hormonális együttállás is, ami fiziológiás, míg egy férfi a két kör alatt egy háromszög láttán már beindul.:) Ez nem mond ellent annak, hogy elnyomott, inkább nehezíti a helyzetet.

  3. A női hormonális ciklusra gondolok elsősorban, meg a terhesség, szoptatás idején fennálló hormonális állapotra.Természetesen és szerencsére ezt rengeteg minden módosítja, felülírja mindenesetre ez a fajta kiszolgáltatottságunk sem hagyható figyelmen kívül. Úgy vélem, a férfiak libidója alapvetően állandóbb, kiegyensúlyozottabb, kevésbé hektikus.

    • pontosan ez a fajta gondolkodás az, ami táplálja szexualitással kapcsolatos sztereotípiákat. csak azért, mert te így érzed, gondolod vagy ezt mondja neked a patriarchátus, még nem lesz igaz.

      • selyemzsinór permalink

        Azt nem a patriarchátus mondatja, hanem a biológia. hogy hormonális ciklusaink vannak, amiket nem hozomra, hanem a vérben mérhető hormonszintekre alapozva lehet kimutatni. A férfiak hormonális működése nem ciklikus. Ez van. Az embernek két dolgot nem szabad elfelejtenie: azt az állatot, amelyik 95%-ban alkotja, és azt, hogy ezt az állatot szükség esetén a maradék 5%-kal felül kell tudni írni (:

      • aha, azt viszont, hogy a hormonális ciklusok egészen pontosan mit is okoznak, már egyáltalán nem csak a biológia határozza meg és egészen addig, amíg nem sikerül egy szocializációs hatást kiiktatni, kevés fogalmunk van róla, mennyi a tudományos bizonyíték és mennyi a patriarchátus kényszerítése. például elég sok időn keresztül ugye a női menstruáció undorító dolognak számított (a legtöbb kultúrában), így a menstruáló nővel való szexelés is. természetesen a nők maguk is gusztustalannak tartották saját magukat, hát még a véres szexet, nem kívánták. ehhez képest manapság egy rakás nő olyankor a legkívánósabb (https://jezebel.com/why-youre-so-horny-during-your-period-1613540825). hasonló a helyzet a terhességgel is (https://www.romper.com/p/why-do-women-get-horny-during-pregnancy-10122) valószínűleg ez is egy kurva nagy hazugság, hogy a hormonális ciklusok miatt a nők kevesebb szexet akarnak. ahogy az is, hogy a nőknek fontosabbak az érzelmek, mint a szex. de tőlem azt hiszel, amit akarsz, neked lesz kevesebb orgazmusod:)

  4. Igazad lehet, ami a gondolkodásomat illeti, van hova fejlődnöm, ezért is olvaslak. Ugyanakkor tudom, mert nemegyszer tapasztalom , hogy a női szexuális vágy is primér es spontán, mint a férfié. Biztos, hogy gyakrabban élhetnénk meg, ha nem fojtanánk el, ahogy írtad is. Tényleg jó lenne, ha képesek lennénk gyakrabban dekódolni és használni , micsoda perspektívák nyílnának a párkapcsolatokban, te jó ég!

  5. Valójában az idézett cikkben nem elvitatják, az egy hatalmas előrelépés nekünk, feministáknak, úgyhogy meg kell őket védenem. Évszázados irodalma van ugyanis annak, hogy ha nem akarunk dugni, akkor frigid picsák vagyunk és valami bajunk van, hogy ha a nő nem vágyik úgy négynaponta dugni, akkor az gyógyítandó betegség. A DSM 4-ben, ami az előző pszichiátriai diagnosztikai rendszer, még szerepelt a “női hipoaktív vágy zavar”, ami azt jelenti, hogy nem vágysz a szexre, beteg vagy.

    Ter Kuile és munkatársai viszont a felmérésük során arra jutottak, hogy a nők többsége nem számol be spontán szexuális vágyról (abban 100% igazat adok Monának, hogy ez valszeg szocializáció eredménye, nem ismerjük fel magunkban, hogy most ez épp az, de az eredmény ugyanaz). Van egy kisebb csoport, akik igen, és egy nagyobb, akik nem vágynak “csak úgy” a levegőbe szexre, hanem a jó tapasztalatból építkeznek, azaz akkor akarnak szexelni, ha előzőleg jót szexeltek. Ha nincs szex vagy szar a szex, akkor meg nem vágynak.

    Ezekre alapozva a DSM 5-ben már nincs külön “hipoaktív vágy zavar”, azaz úgy döntöttek, hogy mivel ennyi nő számol be erről a jelenségről, ezért inkább nem fogjuk betegségnek tartani, hanem inkább normálisnak. Így ma már akkor is lehetsz normális, ha elvagy szex nélkül, illetve ha csak akkor vágysz rá, ha jó élményeid vannak vele kapcsolatban. Ez nagyon jó, hogy nem medikalizáljuk a vágy hiányát többé, és ennek örülnünk kell.

    A másik üzenete, amit a kutatók úgy annyira nem hangsúlyoznak, de azért benne van: hogy ha frigid picsák vagyunk, az azért részben annak az eredménye, hogy nem kaptunk igazán jó szexet. Szóval nem gyógyszerrel kell kezelni, hanem felvilágosítással, önismerettel, testtudattal, előjátékkal, intimitással, odafigyeléssel, kinek mi.

    • annyira köszi, hogy árnyaltad, kicsit rosszul is éreztem magam, hogy megint egy mondat alapján dühöngök, de hát legalább kijött ez belőlem. az még mindig egy érdekes kérdés, hogy az ilyen kutatásokban a maszturbációt vajon a spontán szexuális vágy megjelenésének és megélésének tartják-e.

      • igazából az eredeti szövegben tényleg nem volt kontextusba helyezve, mentségemre szóljon, hogy nagyon-nagyon durván be kellett tartani a terjedelmi korlátokat 🙂
        arra tippelnék, hogy igen, de nem emlékszem már teljes részleteiben az eredeti kutatásra.

      • neked semmilyen mentségre nincs szükséged, kurvajó könyvet írtál, nagyon sokat tanultam belőle

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: