Skip to content

Szép

November 1, 2017

Franzent olvasok épp, a Diszkomfortzónát, megint az író visszatekint a gyerekkorára trip, amit az elején még szeretni szoktam, aztán a kamaszkornál elkezdek ideges lenni, főleg, amikor a szexualitás is megjelenik a képben. Ugyanez volt Kun Árpád impotenciájával, ami annyira végtelenül érdektelen és unalmas volt, hogy már az sem számított, hogy tényleg volt-e neki vagy csak kitalálta, hogy hülyeségeket írkálhasson kurvasok oldalon keresztül. Knausgard tizenéveskori szerencsétlenkedéseit is hatalmas türelemmel voltam csak képes elviselni, bár az tagadhatatlan, hogy bármennyire is untatott a szatyor piával folytatott szilveszteri szenvedésük, amikor a múltkor megláttam az árokban egy nejlonzacskót tele vélhetően üres sörösdobozokkal, meglepő erővel baszott fejbe annak az estének a hangulata és elég jót vigyorogtam rajta. (És ha ezt Kun Árpád véletlenül olvasná, az összes könyvét nagyon is szerettem különben és rengeteget segített a döntéseimben, csak a kamaszkort rühelltem.:))

Számomra a kamaszkor csak valami szerencsétlen átmenet volt, várakozás a valóságra és alig vártam, hogy túllegyek rajta. Nem értettem a többiek szenvedélyes keresését, hát csak szépen be kell gyűjteni az információkat és rendszerezni őket. Ehhez képest mások szemében talán én voltam a leglázadóbb csaj, hazudtam valamit anyámnak és elstoppoltam Pécsre, ha meg akartam nézni az ottani vásárt, aztán néhány napra ugyanúgy leruccantam Szegedre meglátogatni egy barátnőmet. 17 évesen összejöttem egy 25 éves pasival, addigra már kollégiumban laktam, mert anyámmal nem bírtuk elviselni egymást. Nyilván a kollégium sem nekem való hely volt, de legalább a határozott szabályokat sokkal könnyebb volt kijátszani. Már akkor sem szerettem hazudni, de az igazság egy része is elég volt általában, hogy az történjen, amit én akarok. A tizensok ágyas kollégiumi szoba maga a rémálom volt nekem a rengeteg lány borzalmasan kínos érzéseivel, úgyhogy amikor összejöttünk a későbbi férjemmel, nemsokára össze is költöztünk.

Ott kábé véget is ért a kamaszkorom szerintem. Addig is totális felesleges tehernek tartottam a középiskolát, de onnantól kezdve, hogy egy felnőtt férfivel éltem és aludtam együtt minden nap, különösen viccesnek tűnt a pasimmal kvázi egykorú tanárok nyavalygása. Ráadásul 1987-ben szocialista közgazdaságtant próbáltak nekünk tanítani, maguk sem gondolhatták komolyan.

Az egyik legnagyobb csalódás a szex volt. Nem maga a tevékenység, bár lassan ütött be, hogy miért jó, de az volt az igazán kellemetlen, ahogy a többiek kezelték. Nem vették komolyan és mintha folyamatosan szégyellték volna magukat közben – nem értettem, mi bajuk. Amikor társaságban kétértelmű vicceket meséltek vagy valakinek a szexuális életéről poénkodtak, szörnyen éreztem magam, mintha odapisáltak volna nyilvánosan a szoba közepére. Akkor és ott persze nem tudtam, hogy mit is érzek pontosan, csak viszketett a karom a komoly fizikai diszkomforttól.

A mocskot nem értettem főleg, amit nagy erőlködéssel próbáltak a szexre rákenni. Mintha attól érdekesebbé válna, mert a maga valójában valahogy nem elég. Az előbb a könyvben pont Franzen egyetemi némettanára jelentette ki diadalmas mosollyal az arcán, hogy ők azt szeretik a szexben, hogy olyan ocsmány. És minél ocsmányabbnak mutatja a nyugati kultúra, annál jobban szeretik az ocsmányságát – mondta. Mintha az alantassága, a tiltottsága adná a fő értékét.

Még mindig képes vagyok az ilyen mondatoktól elkeseredni, de persze még rosszabb, amikor személyesen találkozom ezzel a hozzáállással. Hiába vagyok már tök régen felnőtt, továbbra is értetlenül és ártatlanul állok ilyenkor. Tudom, hogy nekem van igazam és a szex szép, függetlenül attól, hogy milyen, a társadalom által perverziónak titulált dolgot is csinál közben két ember, akik ezt akarják tenni egymással és élvezik. Mégis nagyon hülyének és szerencsétlennek is érzem magam, mert a világ nagy része ragaszkodik a saját változatához. De az a legrosszabb, amikor engem is bele akarnak rángatni, vigyorogva várják, hogy valami mocskosat csináljunk, de hát én képtelen vagyok, nekem minden szép, amit mindketten akarunk.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: