Skip to content

Mind

October 20, 2017

Elgondolkodtam, hogy én is leírom az engem ért szexuális bántalmazós sztorikat, de van egy sokkal durvább hasonló, ami ezerszer jobban megviselt.

Egy régi munkahelyemen az egyik srác mindig is elég fura volt. Túlmozgásos, ideges, robbanékony, amik ügyfélkapcsolatnál nem annyira szerencsés tulajdonságok, de ráadásul még tahó is volt, meg szexista. Ettől függetlenül elég jól tudtam vele dolgozni, velem sose bunkóskodott, de hát addigra elég felnőtt voltam már.

Aztán az egyik ügyfél felhívott, hogy intézzem el, hogy átkerüljenek egy másik emberhez a cégünknél, különben elmennek. Nyilván megkérdeztem, miért és mivel elég jóban voltunk, elmondta, hogy a srác zaklatta egy kolléganőjét. Azonnal beszéltem a srác főnökeivel, mondták, hogy rendben. Nem voltak meglepve, közben kiderült, hogy nem ez az első ilyen eset, “de hát remekül hozza a számokat”. Őszinte leszek: nem emlékszem, mennyire erőteljesen jeleztem, hogy ez nem oké.

Talán egy, max. két év múlva a srác, aki még mindig a cégnél dolgozott, egy késsel megpróbálta megölni a barátnőjét. Egy szomszéd mentette meg a 19 éves lány életét. A rendőrség kereste a pasit, bekerült a hírekbe, a cég nevének említésével együtt.

A vezérigazgató erre írt egy belső levelet, amit a mai napig őrzök, amelyben elmondta, hogy biztosan mindenki megdöbbent, hiszen a gyilkossági kísérletet elkövető férfi halk szavú és egyáltalán nem agresszív természetű volt. De nyilván a szerelemtől teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. És azt kérte, hogy a cégtől senki ne beszéljen, nyilatkozzon erről a családi tragédiáról.

Természetesen egyből felhívtam a korábbi ügyfelet, akinek a kollégáját zaklatta és kiderült, hogy annál azért jóval többről volt szó. Az ügyfélnél dolgozó lány és az én férfi kollégám között is szerelmi kapcsolat volt és a fiú egy buliban megtámadta a barátnőjét. Olyannyira, hogy több másik férfi kellett hozzá, hogy megakadályozzák ebben.

Amikor évekkel később egy általam igen okosnak tartott (lány) ismerősömnek meséltem a sztorit és elmondtam, mennyire iszonyú érzés, hogy felelősnek érzem magam és milyen dühös vagyok a cégre, amiért nem tettek semmit, nem értette. Szerinte a cégnek és az ott dolgozó embereknek nem dolga ilyen ügyekbe beleavatkozni és különben is mit tehettek volna.

Nem tudom megmondani konkrétan, nekem mit kellett volna másképp tennem, ahogy azt sem, a többi kollégának mekkora a felelőssége. De az biztos, hogy tudtunk róla és nekem ez elég, hogy szarul érezzem magam akárhányszor eszembe jut.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: