Skip to content

13

October 1, 2017

Többször elgondolkodtam már rajta, hogy az összes fb ismerősöm kitörlöm, akinek nyilvános a születésnapja, de van néhány, akit tényleg kedvelek sajnos. Nekem a születésnap privát, komoly dolog, arra való, hogy elgondolkodjak rajta, hogy állok.

Másokét sem szeretem túlságosan ünnepelni, kényszerítésnek érzem, hogy pont aznap kell a szeretetem bizonyítanom. A gyerekeimét nyilván szoktuk, volt. Jézus, hogy utáltam a zsúrokat. Ahogy egyre nagyobbak, egyre kevésbé foglalkozom a dátumokkal, azokkal egyébként is nehézségeim vannak.

De ez a tizenharmadik most valamiért fontos nekem. Nem önmagában a szám, hanem ahol tartunk és amerre haladunk. Emlékszem, amikor öt évvel ezelőtt azt zokogtam a terapeutámnak, hogy soha nem lesz rendes életem, de tíz évig biztosan az életben tartásról fog csak szólni, semmire nem lesz energiám és időm.

Szabolcs csak mosolygott, hogy talán mégse és megint igaza volt. Tudom én, hogy nagyrészt nekem köszönhető. Ahogy a két nagyobb gyerekem is lehetett volna öngyilkos vagy drogos, ha nem én vagyok az anyjuk. De ettől még újra és újra rá tudok csodálkozni, hogy mégis micsoda fantasztikus lények lettek belőlük. Mondjuk főleg nem a születésnapjukon szokott ez eszembe jutni, hanem csak úgy spontán, de most rendesen elérzékenyültem.

Tisztában vagyok vele, hogy a következő hat év nem feltétlenül lesz fáklyásmenet, de akkor is fényévekre vagyunk attól, amit a diagnózis utáni időkben gondoltam. És ki tudja, hová jutunk még el, már nem félek, csak örömmel várom.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: