Skip to content

Változós

August 19, 2017

Megint egy irányba mutatnak a dolgok, úgyhogy muszáj vagyok összefésülni őket.

Olvastam mostanában két (sokkal több) jó cikket. Az egyik arról szólt, milyen érzés rájönni, hogy a szakítanod kell a legjobb barátoddal, a másikat egy filózófus csaj írta arról, hogy mennyire átalakítják a személyiségünket a nagy döntések. És hogy képtelenség rájuk ebből a szempontból felkészülni. Mindig ezt mondom, ha valaki megkérdezi pl. hogy legyen-e a gyereke, tudja a ló, mit csinál veled majd.

És akkor még tegnap megnéztem a Perfect Strangers című filmet, mert az egyik legjobb barátom nagyon szereti, meg Tóth Csaba is mondta, hogy jó. Nekem nem tetszett túlságosan, túl didaktikus volt és enélkül is tudom, hogy az emberek egymásnak és maguknak is hazudnak, inkább nem nézem, akármilyen csini szereplők is adják elő a dolgot.

Olyannyira nem tudom nézni, hogy ha a legjobb barátomról van szó, akkor is lelépek. Ha nem lenne egyértelmű, ebben a mondatban értek össze a szálak.

Nem tudom megítélni, pontosan mennyit is változtam az utóbbi 10 évben, de az biztos, hogy rengeteg kapcsolatom ért véget. 11 év után szétköltöztünk a legkisebb gyerekem apjával, akit némi szünet után megint nagyon szeretek és egyre jobban tudom értékelni azt, ami jó volt köztünk. A vicc az, hogy valószínűleg a szakításunk generált egy csomó változást mindkettőnkben és mivel a gyerek miatt állandó kapcsolatban vagyunk, képes vagyok észrevenni és értékelni.

Két legjobb barátom volt régen, egy lány 20 évig és egy fiú legalább 10 évig. Szép lassacskán más irányba változtunk mindkettőjükkel és nekem nem elég a megszokás. Aztán az exemmel való szakítás után két másik csodálatos, gyönyörű, izgalmas lány volt a barátom évekig, nagyon jókat mulattunk együtt. De mindannyian másik irányba haladtunk tovább és fura módon talán a depressziómmal való szembenézés volt a legerősebb oka annak, hogy már nem akartam velük időt tölteni.

Bár az évek során sok barátommal kapcsolatban döntöttem már úgy, hogy nem akarok velük többet találkozni, beszélni, még mindig nem tudom igazán jól csinálni. A szerelmeddel is nehéz, de ott valahogy mégis van egyfajta rutinja a folyamatnak. Míg párkapcsolatnál semmi gondom nincs azzal, hogy egyenesen megmondjam, miért nem működik már tovább a dolog, barátok esetében szégyenletesen a nem hívom többet, nem keresem, kitérek a találkozók elől megoldást választom. Sajnálom, hogy nem tudtam ezt jobban csinálni.

A mostani barátaim nagyon kevesen vannak és nem tudom, meddig fogom még őket szeretni, de őszintén szólva nem is érdekel, annak örülök, ami van. (már háromszor visszatöröltem, nem próbálkozom tovább ezt kevésbé facebook idézetesen leírni) Azt viszont remélem, hogy ha más irányba változunk, képes leszek rendesen megmondani nekik és nem sunnyogok majd.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: