Skip to content

Mind

June 20, 2017

Az elmúlt nyolc hétben csoportos mindfulness trainingre jártam a nagyobbik lányommal keddenként. Rengeteg kétségem és félelmem volt előtte, amik egy része be is igazolódott, de azért megérte.

A legnagyobb problémám az ilyen helyzetekkel, hogy az emberek buták. Nem elég tudatosak, klisékben gondolkodnak és azokat még szeretik ki is mondani, mert attól még jobban érzik magukat. Konkrétan a falat kapartam időnként, néha trollkodtam is egy kicsit, hogy jobban érezzem magam. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem, és akár az is megtörténhetett, hogy némelyik csoporttag elgondolkodott, mikor azzal basztattam, hogy ugyan, miért is zárja ki az agresszió az intelligenciát? Konkrétan egyetlen ember volt az egész bagázsban, aki elég őszinte volt magához. Már persze aki beszélt is a kétségeiről, mert nyilván lehet, hogy a csendben lévők közt is akadt hasonló.

Magával a programmal is sok bajom volt, bár elképzelhető, hogy ez csak a tanár hiányosságainak tudható be. Nagyon nehezen, de túllendültem a kínos nyelvi kliséken és a limitált verbális eszközökön, de amikor valaki azt mondja egy elvileg tudományos alapokon nyugvó program oktatása közben, hogy az emberi elme ilyen, meg olyan, akkor egy idő után kurva ideges leszek, mert nem a templomban vagyunk vaze. Indokold meg, mondj bizonyítékot, helyezd rendszerbe, ne csak puffogtasd a kinyilatkoztatásokat. Lehet, hogy a könyvben vannak hivatkozások, itt nem volt jellemző.

A másik bajom a programmal, hogy nem ad elég eszközt. Van ez a pásztázás cucc, amikor kurvalassan végigmész a testeden, a különböző részein. Csak arra koncentrálsz, mit érzel. Ezt mondjuk 40 percig. Na most, bármennyire szeretik ezt ignorálni, az emberi érzékelés ugye eleve egy rendkívül sokrétű dolog, nem mindenki ugyanúgy fogja a saját testét és a világot maga körül. És elvárnám egy ilyen nagyon profin hangzó cucctól, hogy segít az embereknek megtalálni a saját maguk számára legjobban használható eszköztárat a pásztázáshoz. Ami egyébként egy jó dolog, de az elején majd megőrültem, mert ha nem mozgatom, akkor én nem érzem a lábujjamat és ha nem ér hozzá semmihez, nem érzem a fülemet.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy akkor működik a dolog, ha a pilatesen és a gerinctréningen tanult anatómia mentén pásztázom a testem, nagyon heuréka élmény volt. Fel is hívtam rögtön Isoldét, hogy mire jöttem rá, mire megkérdezte, hogy miért, az emberek nem így szokták mind? Eléggé röhögtem. Nem, az emberek azt se tudják, hogy vannak izmaik, nem hogy még el is képzeljék azokat.

Azon is csúnyán felbasztam az agyam, amikor a pozitív élmények begyűjtése utáni héten a beszámolónál megint csak nem kapott senki támpontot arra, hogy milyen szempontok mentén figyelje meg magát. A tanár csak azt kérdezgette, hogy milyen fizikai érzeteink voltak, amire az emberek meg nyekegtek. Az ugyanis, hogy a látás, szaglás, tapintás, hallás, ízlelés mentén kellene vizsgálni egy ilyen tapasztalatot, kurvára nem evidens senkinek sem. Annyival nagyobb élmény lenne nekik, ha megtanulhatnák, mire figyeljenek valójában.

Persze így is sokat tanultam. Nagyon megnyugtató volt látni, hogy én már évek óta a helyes irányba megyek a nagy koncentrációt igénylő gyógytornával, a futással, az örömszerző tevékenységekre való fókuszálással. De csak azért nyolc hétig ülni azokon a borzalmasan kényelmetlen székeken kár lett volna, hogy kiderüljön, nagyságrendekkel tudatosabb vagyok a legtöbb embernél.

Ennél sokkal fontosabb tapasztalat, hogy teljes mozdulatlanságban is képes vagyok magamra figyelni, mert azért ez nekem főleg pilates közben szokott beütni. De most a pásztázásnak és légzésmeditációnak köszönhetően megtanultam háton elaludni, ami nagy truváj és kifejezetten hasznos hosszú távon a gerincem miatt. Megtanultam lenyugodni a legnagyobb szorongásból, hogy el tudjak aludni. Még amikor éjjel felébredek és beüt, akkor is. Napközben mondjuk továbbra is a torna és a jóga működik igazán, de sose legyen nagyobb bajom, mint hogy elő kell vennem a jógaszőnyeget, hogy jobban legyek.

És ha mindez nem lett volna, akkor is megérte volna, mert minden kedden találkoztam a lányommal, előtte fagyiztunk, utána meg hazasétáltunk.

De azt mondom, hogy a Gretchen Rubin féle Boldogságterv könyv, amit a puszta józan ész alapján írt meg ez a kiugróan okos és tudatos nő, lehet, hogy jobb kezdés, mint a mindfulness tanfolyam. Abban sem értettem mindennel egyet, de a logikája, a rendszer pontosan úgy működött, mint ahogy én gondolkodom.

Advertisements

From → Uncategorized

One Comment
  1. a konyvet megrendeltem, koszi 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: