Skip to content

Abba

March 10, 2017

A múltkor azt mondtam egy cikkről, hogy napokig vitatkoztam vele fejben, szóval mindenképpen jó, hogy létezik. Most Donna Tartnak magyarázom egy ideje, hogy miért hagyom abba Az aranypintyet és hogy miért nem értek egyet a témaválasztásaival.

A titkos történetet már a leírás alapján nem akartam, de valaki rám sózta, hogy olvassam el. Ha már ott volt, belekezdtem, de szerintem 50 oldalt sem bírtam. Engem egyszerűen nem érdekelnek a privilegizált amerikai egyetemisták játszmái. Voltak ilyenek annak idején a Stonerben is, de eleve csak kicsi részét tették ki a sztorinak és hát Stoner élete a maga egyszerűségében is lenyűgöző.

Az aranypintynél is gyanakvó voltam, de hát pulitzer meg mifene, na. Az elején megint nem mondhatnám, hogy odavoltam, egy csávó rinyál egy szállodai szobában, hogy elrontotta az egész életét és miatta halt meg az anyukája 15 évvel ezelőtt. Nem egy jó kezdet, de legalább nem volt annyira taszító, mint a másik könyve.

A 15 évvel korábbi eseményekben sem a fickó gyerekkori énje volt az, ami megfogott, hanem az anyja személyisége és a kapcsolatuk, azért maradtam. Mondjuk szegény asszony aztán meghal ugye, szóval annyira sok teret nem kap és sajnos a könyv közel 70 százalékánál még nem árnyalódott a róla felmutatott kép rendesen. Márpedig a gyerek szemén keresztül értelemszerűen csak torz, idealizált változatot kapunk, szerettem volna többet tudni a nőről. Sajnos mostanra már erre nincs esély.

A 13 éves éves, majd kamasz fiú traumáját teljesen értem, nem zavart a szenvedése. Még érdekes is volt, hogy boldogul a különböző környezetekben, a mindenféle emberek közt. De amikor a huszonéves függő, hazug, tolvaj, szexista seggfej azzal magyarázza az undorító viselkedését, hogy az apjától örökölte és nem tehet róla, ott nekem vége a türelmemnek.

Még akkor sem érdekel a huszonéves függő, hazug, tolvaj, szexista seggfejek élete, ha nagyon-nagyon nehéz gyerekkoruk volt. De ennek a csákónak ráadásul 13 éves koráig csodálatos kapcsolata volt az anyukájával, nagyon szerették, megkapta az intimitás mintáját. Én tízéves koromtól csak akkor értem az anyámhoz, ha a kötelező jóéjtpuszit adtam le vagy amikor megütött. Biztonságosabb volt távol tartani magam tőle.

Sajnos megnéztem a wikipédián és a leírás alapján Az aranypintyben már nem történik különösebb változás, úgyhogy részemről ennyi volt. Tart egyébként sokszor nagyon megfog azzal amit és ahogy ír, engem John Irvingre emlékeztet, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: