Skip to content

Reál

February 26, 2017

Mostanáig nem értettem meg, miért jó realityt nézni. Az utóbbi időben ugyanis könyvben csinálom ugyanezt kb. és bár úgyis rohadt idegesítő, de valahogy mégis könnyebben veszem és még szórakoztat is.

Már meséltem, hogy ugye Rosamunde Pilcher az egyik kicsit szégyenletes szenvedélyem, három könyvét újra, meg újra elolvasom, nem tudom megunni. Ezért folyton kutatok hasonló brit szerzők után, így futottam bele Joanna Trollope-ba.

Amikor belekezdtem a Lányok és férfiakba, először abbahagytam, uncsi volt, érdektelen. Aztán kellett valami nyugisabb a sok izgalom után és folytattam. Utána elolvastam még a Sógornőket, a Porcelánéleteket, a Mostohákat, most meg A pap feleségét tolom mérsékelt lelkesedéssel. Szerintem meg fogom venni A másik családot is, 1500 forintért hosszabban tartó elfoglaltság, mint egy mozijegy.

Finom, mint Austen, pontos, mint Brontë. Trollope briliáns! – olvasom eléggé meglepve az egyik borítón, ezt mondjuk a Daily Mail kritikusa írta, ami kicsit érthetőbbé teszi. Mert Trollope valójában kurva unalmas, mindent túlír, a párbeszédei olyanok, mint amikor két nagyon buta, de saját magát rendkívül komolyan vevő bölcsész egyetemista lány beszélget. Nem szexizmusnak szánom, a hasonló fiúk is idegesítenek, csak azok másképp csinálják, Trollope a csajos változatot tolja.

Hogy akkor miért jó mégis? Nem azért, mert szimpatikusak a karekterei, gyakorlatilag egyetlen egyet tudok mondani, akivel hajlandó lennék leülni egy teára, Elizabeth a Mostohákból. Egyébként is ez a legjobb könyve eddig, aminél a leghihetőbbek és legmegalapozottabbak az indulatok.

A legtöbb Trollope sztoriban ugyanis olyan emberek rinyálnak gyakorlatilag folyamatosan, akik jódolgukban nem tudják, miért szenvedjenek. A konfliktusok konkrétan nevetségesek. De pont az eddig elmondottak miatt valahogy van benne valami ártatlan vonzerő.

Mint a tévésorozatokban vagy az olyan ismerőseid történeteiben, akiket nem igazán kedvelsz, de muszáj kapcsolatban lenni velük. Kollégák, szülők az oviból, ilyenek. Amin szörnyülködsz, de közben élvezed, hogy nem olyan közeli a dolog, hogy bele kéne folynod, ezért nem is igazán megterhelő, viszont pompás érzés, hogy mennyivel okosabb vagy náluk. A rendes realitykkel szemben viszont nincs az a borzalmas kínos érzésem, amikor nézni kell, ahogy mások hülyék.

Nem állítom, hogy túlságosan nemes dolog lenne azért olvasni, hogy az ilyen jellegű érzéseimet tápláljam, de nem is gondolom, hogy ezektől a könyvektől lennék jobb ember. Viszont klasszul megnyugtatnak, amikor szar kedvem van és nem kell rájuk figyelni. Külön jó pont a kiadónak, hogy mindet kihozták ebook formátumban és még olcsók is. Mondjuk én a neten találtam őket, de most veszek egyet.

Advertisements

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: