Skip to content

Elő

November 8, 2016

Kevés fárasztóbb dolog van, mint a saját előítéleteim ellen harcolni. És ha sikerül, akkor még mindig ott van a lehetőség, hogy mégis csak igazam volt – olyankor meg azért kell küzdenem, hogy ne öntsön el az énelőremegmondtam érzés.

Úgy emlékszem, már tízéves korom óta basztat azzal a környezetem, hogy sznob vagyok. Azt nem tudom felidézni, gyerekként mivel hoztam ki anyámból a kisebbrendűségi komplexust, de gyakran mondta, hogy olyan vagyok, mint nagyapám. Akkoriban nem egészen értettem, mire gondol, hiszen én nem voltam kötekedő, érzéketlen, undok és morgós, mint nagyapa, ezért nem is vettem komolyan. De utólag rájöttem, hogy Kovács Jánosnak valóban olyan igényei voltak, amiket abban a kis szabolcsi faluban az értékrendjük elleni támadásnak vett mindenki. És hát sose is volt kedves ember, na, máig érzem a megvetést, amit a világgal szemben táplált.

Bár a szó klasszikus értelmében soha nem voltam sznob, az igényeim tényleg idegesítőek lehetnek, néha még nekem is azok. Most például, amikor átköltöztünk a 7. kerületbe, a Liget közelsége mellett komoly gondot jelentett az elején, hogy nem találtam megfelelő élelmiszer forrásokat. Eddig sem volt könnyű az életem, mert tonhalat és olajbogyót mindig a Sparban veszek, szardíniát és makrélát az Aldiban, tejből meg csak házit iszunk, lehetőleg 3,6-osat. Úgyhogy első látásra leírtam a Garay téri Pennyt és az úgynevezett piacot is.

Aztán muszáj volt barnacukrot venni, ami a DM-ben túl drága és bementem a Pennybe. A hely belülről pont olyan ronda, mint amilyennek gondoltam, viszont kiderült, hogy a zöldség-gyümölcs kínálat nem rossz, főleg import cuccoknál, a saját márkás tejtermékek is ehetőek és van egy rakás kintről jövő, az átlagos magyar márkázott árunál sokkal jobb minőségű, de olcsóbb dolog. Szűkebb választékkal, mint az Aldi-Lidlben, de azért használható. Aztán arra is rájöttem, hogy a szintén béna külsejű Prima pék jobb kenyeret csinál, mint mondjuk a Pékesség, csak sokkal olcsóbban. És végül a piacot is megnéztem – kevés az őstermelő, csak szombaton, de cukik. Cserébe van Fuchs tejstand házivajjal, tejszínnel.

Szóval kénytelen vagyok nyilvánosan beismerni, hogy helytelenül, a külseje alapján ítéltem meg a Pennyt. Most, hogy elkezdték tolni a Selection kollekciójukat bazi olcsó, nagyon jó kecskekrémsajttal és piros pestóval, végképp kussolok. De közben örülök.

Éttermeknél is hasonlóan vagyok, de ha jó a kaja, sok mindent megbocsátok. Van például néhány hely, ahol minden alkalommal csak csodálkozni tudok, hogy tudtak ennyi pénzből ilyen ocsmány dolgokat létrehozni, de ha közben, amit eszem, az tökéletes, hát leszarom én a csillárt. A politikai beütésű tulajdonosi háttér is erősen tud zavarni, illetve úgy általában képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, kié a hely. És bevallom, hogy ha nem szeretem az illetőt, mindig nehezen szánom rá magam, hogy írjak a helyről, eleve úgy megyek oda, hogy utálom az egészet. Ami nyilván nem tesz jót a hangulatomnak, de ha mégis jó, amit elém tesznek, minden egyes alkalommal megbocsátok. Egy időre legalábbis. És örülök annak, hogy meggyőztek a szakmai tudásukról. Annak viszont egyáltalán nem örülök, amikor egy eleve utált tulajdonos komoly kétségekkel kezelt éttermében még egy sajtóeseményen is leginkább középszerű a kaja. Elég nekem a magam meglévő ellenszenve, a faszért nem tudnak tökéletes kaját adni legalább az újságíróknak?

És természetesen pont ilyen előítéletes vagyok emberekkel is. Elég csak ránéznem valakire, a ruhájából, a hajából, a viselkedéséből már van róla egy véleményem. Amit egyébként ismét csak örömmel hajítok el, ha az illető meggyőz. Mondjuk elég ritkán szoktam tévedni, ez az én legnagyobb bajom. De tegnap ismét csak adtam egy általam szexista fasznak gondolt fickónak egy esélyt, bár lehet, hogy inkább a két pohár prosecco adta. Annyira örültem volna, ha képes élni vele, de csak még mélyebbre ásta magát. Az a legjobb az egészben, hogy a pasi magát liberálisnak, sőt, feministának tartja, de valójában a legkevésbé sem érdekelte a véleményem, semmi más célja nem volt, mint hogy eltaposson, elhiteltelenítsen. Na, pont ezt gondoltam róla tíz évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk: hogy egy hiú, egoista, szexista segg, aki retteg, hogy a világ nem tartja elég vonzónak, okosnak, férfiasnak. Utálom, hogy igazam volt már megint.

From → feministás, kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: