Skip to content

Szülős

October 16, 2016

Isolde azt mondta, írjak a szülésről, mert érdekli, hogy látom ezt ennyi idővel később. Hát jó. Tulajdonképpen szívesen beszélek róla, azért is jött fel, mert elolvastam, amit ő írt a szülés közbeni megváltozott tudatállapotról és meséltem neki, hogy nekem is hasonló volt az utolsóval.

Az van, ugye, hogy a három gyerekem elég különböző. A két lány, akik más apától vannak, külsőre viccesen hasonlítanak egymásra, a fiú rám és persze mindannyian okos és jó emberek. De különben eléggé mások, már a hasamban is másképp viselkedtek.

Az elsőnél nagyon stresszes volt az életem, egy 16 hetes vetélés után jött, veszélyeztetett terhes voltam, kétszer költöztünk szülés előtt. Nem dolgoztam, sokat figyeltem rá, bensőséges volt a viszonyunk. Még valami nyugtatót is szedtem egy darabig, hogy ne legyenek kontrakcióim. Első szülés, tisztikórház, az orvosom pont rendelt, nyilván nem jött fel. Mellettem üvöltve szült valami gigászi gyereket egy nő, mindenki vele foglalkozott. Burkot repesztettek és aránylag hamar egyperces fájásokban fetrengtem, az már elég durva volt, akkor én is kiabáltam. Mondták, hogy majd jön az orvosom nyugodjak le, mondtam vissza hangosan, hogy szerintem én mindjárt szülök. Megvizsgált egy szülésznő és rohant telefonálni a dokinak, mert teljesen kitágultam, eléggé le volt döbbenve. Baromi rég volt ez, de arra nagyon emlékszem, ahogy molesztálnak, hogy nyomjak, miközben nem érzek semmit és bátortalanul jelzem is, hogy nincs fájásom, de ők látják a monitoron és mindenki basztat, hogy erőlködjek. Valamennyire nyomtam a kedvükért, mert ugye mit értek én ehhez, de valójában nagyon igazságtalannak éreztem, hogy nem figyelnek rám. Kijött a lányom, nagy öröm, tökéletes gyerek, de persze elvitték és csak órák múlva hozták vissza, aztán x óránként szoptatni. A gátvarrás jobban fájt, mint a szülés, de nem hitték el, győzködtek, hogy maradjak nyugton. A seb is szörnyű volt utána is, meg az egész elitkórház a mocskos fürdővel és az ehetetlen kajával. De muszáj volt még két napot maradnunk, mert otthon száradt a falon a festék.

Két évvel később, a fiamnál szabadságon volt a dokim, előre szólt, úgyhogy körbekérdeztem és átmentem a MÁVkórházba, mert ott volt apás szülés és nem vitték el a gyereket. Az orvos elég nagy köcsög volt, de leszartam. A terhesség teljesen problémamentes volt, alig figyeltem rá a kétéves mellett, kvázi mellesleg nyomtam le a kilenc hónapot. Persze lehet, hogy ezért is, de úgy éreztem, szétrúgja a testem, borzalmasan erőteljesen és sokat mozgott. Aztán jól adhd-s is lett.:) Burokrepesztés után megint elég hamar az egyperces fájások jöttek, ez nálam kb. 20 percig tart kitolás előtt, ha tudom, mire számítsak és meddig tart, már simán bírom. A kitolásnál én megint nem éreztem semmi fájást és az exférjem leginkább arra volt jó, hogy beálljon az engem csesztető csapatba, hogy nyomjak. Tisztán itt van a fejemben a kép, ahogy felháborodva magyarázom nekik, hogy hát nem lehet, mert nem érzek semmit, leszarom a műszereket. Ettől függetlenül aránylag hamar kijött ez a gyerek is, a kitolás max. 20 perc volt, az egész, a kórházba érkezéstől kezdve olyan 2-3 óra talán. Mindenki csodájára járt a fiamnak, mert 58 centi volt, egy sovány kis vakarcs.:) A megfigyelős két órára ott hagyták mellettem egy inkubátorban, az nagyon-nagyon jó volt, be is nyúlhattam hozzá. Az osztály is tényleg jobb volt, mint a tisztiben, tisztább és szerettem, hogy velem van a gyerek. A nem szeretem orvos javára kell írni, hogy istenien varrta össze a gátsebem, még itt is vágtak.

A harmadikig eltelt megint 13 év és rendesen kiműveltem magam a neten. Készültem az egészre nagyon, megint volt előtte egy vetélésem, de egyszerre két munkát csináltam, rohadt sokat idegeskedtem. 7 hónapos terhesen még valami szaros kongresszus netes közvetítését vezényeltem, de utáltam őket. Megint az első orvosnál szültem, de másik kórházban, a Rókusban. Kicsit elnéző mosollyal nézte, hogy szülési tervet készítettem, de azért benne volt. Priorizáltam és a legfontosabbak végül is megvalósultak: ne legyen gátmetszés, amíg pulzál, ne vágják el a köldökzsinórt, tegyék rögtön a mellemre és ne vigyék el utána a gyereket. A burokrepesztést és az oxitocint nem úsztam meg, de nem érdekelt egyik sem olyan nagyon. A leglényegesebb az volt, hogy békén hagytak. Tudtam előre, mi jön és nagyon felkészültem a Raffay könyvvel, tényleg bazi erős kapcsolat volt köztünk a gyerekkel. A fájások közt végig üzengettem neki, hogy ne féljen, minden okés, jöjjön csak ki, mert kint jobb lesz, várja az apukája és a testvérei. És kap kaját.:) Ugyanúgy kb. 20 perc volt az egyperces fájás időszak és végre nem basztattak a kitolással. Esküszöm, hogy semmit nem nyomtam és a gyerek kijött magától, talán még gyorsabban, mint amikor csoportosan üvöltöztek velem. Valójában az nagy különbség Isolde image-éhez képest, hogy nem én mentem hozzá, hanem ő hozzám, közben hívogattam, biztattam. Annyira ügyes volt! Az az érzésem, a másik kettő ugyanilyen jól csinálta volna, ha hagyják őket. Amíg varrták a kis repedésem, a gyerek az apja kezében volt, azt is nagyon szerettem. Privát szobám volt, csak éjszakára kellett beadni a dedet, reméltem, hogy nem adnak neki cukros vizet.

Na most összességében, bár nagyon örülök, hogy a harmadiknál megéltem ezt a békés, befelé koncentrálós dolgot, azért valójában nekem annyira könnyen megy maga a szülés, hogy enélkül is teljesen okés lett volna. A gyerekekkel való viszonyomban nem érzek, látok nagy különbséget attól függően, hogy elvitték, nem vitték, akármi. A legkisebb ugye, akivel a legszorosabb volt a kapcsolatom méhen belül, és akit szülés után is elképesztő jól meg tudtam nyugtatni, na, ő lett autista. Ami nagyon más, az az exem és a gyerek viszonya. Nem tudom, a volt férjem csak leszarta a lehetőséget vagy a MÁV nem adott elég teret neki, de a legkisebb apja élete legszebb napjaként tartja nyilván és tényleg sokat számított nekik, azonnal elkezdtek kötődni. Persze utána ugyanolyan béna volt egy csomó dologban, mint a legtöbb elsőgyerekes apa, de másképp állt hozzá.

Szülni simán tudnék most is, csak terhes nem lennék semmi pénzért.:)

From → gyerek

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: