Skip to content

Passzív

August 17, 2016

Nincs ebben a sztoriban túl sok, de ha leírom, talán jobban rögzül bennem. Azzal akartam kezdeni, hogy kevés dolgot utálok jobban, de már unom magamat, amikor így dühöngök. Jól esik, kicsit segít is, de valójában nem vezet sehová, ismétlem is a témákat. Najó,  minden dühöngésnél rájövök valamire, szóval van egy kis értelme is.

De most inkább mégse az utálkozásról írok, még ha minden egyes alkalommal fel is bassza az agyam, amikor valaki passzív agresszív megjegyzést tesz. Tudom, hogy legtöbbször nincs az illető tudatában annak, hogy ő most engem cseszeget és önmagában nem is a véleménnyel van a bajom. Az nekem is szokott lenni, csak vagy kussolok vagy próbálok egyenesen fogalmazni.

A passzív agresszió egyik mestere természetesen anyám volt – nem nagyon hiszem, hogy sikerült úgy találkoznunk életünkben, hogy ne tett volna valami megjegyzést a hajamra. De azt is szerette mondani, hogy a gyerekeim azért esznek nála szívesen, mert végre kapnak valami normálisat. Amikor legutóbb felhívott, szerintem egy perc után üvöltöttem vele valami szokásosért.

Anyámtól sem vettem jól ezeket, de az a legérdekesebb, hogy az ilyen megjegyzésekhez nem kell ismernem a másik embert. Nemrég valami ikeás szart adtam el és a nő, aki eljött érte, ahogy belépett a lakásba, feltett valami kérdést a kutyával kapcsolatban, ami magában rejtett egy minősítést rám nézve. Még jó, hogy nekem mondta, nem pedig a kutyának. Tudjátok, ahogy a babakocsiban ülő gyerektől szokták megkérdezni, hogy nem fázol kicsim, hol a sapkád?

Arra kellett rájönnöm, hogy valójában az ilyen típusú emberek hamisságával van leginkább problémám. Ha ugyanis direktben szóvá tennék, ami zavarja őket, akkor válaszolhatnék én is egyenesen, ha vagyunk olyan viszonyban, akár vitatkozhatnánk is egyet.

Az ilyen emberek toxikussága taszít, undorít és dühít, ahogy rákényszerítenek a magyarázkodásra, miközben úgy tesznek, mintha érdeklődnének vagy kedvesek lennének.

Először azt gondoltam, az megoldást jelent, ha megkérdezem őket, hogy mire is gondolnak pontosan. A gyerektől tanultam: ezt hogy érted? A saját verzióm: mit akarsz mondani tulajdonképpen? Emlékszem az egyik volt kollégám arcára, amikor management ülésen egy hosszabb passzív agresszív előadása után megkérdeztem tőle. Konkrétan meg volt sértődve, amiért magyarázkodásra kényszerítem.

Szóval ez sajnos nem működik, ráadásul több időt és energiát kíván, amit általában nem ér meg az ilyen ember. Azt hiszem, két lépcsőben lehet ezt jól kezelni. Ha nem ismerem, akkor úgy csinálok, mintha nem is hallanám, amit mond. Az elég sértő hozzá, hogy abbahagyja. Ha pedig ismerem, de annyira nem fontos, hogy megbeszéljem vele, akkor egyszerűen meg kell vele szakítani az ismeretséget. Pontosan ezt fogom tenni azzal a két emberrel, akik miatt ezt leírtam. Köszönöm a lehetőséget.

From → Uncategorized

13 Comments
  1. 1. De honnan tudom, hogy tényleg ő akart-e beszólni vagy én vagyok paranoiás? Ezeknél olyan nehéz eldönteni. 2. Ha ismerem, és nem olyan az élethelyzet, amikor meg tudnám vele szakítani a kapcsolatot, akkor mit kell csinálni???

    • 1. Hosszas, több évnyi gondolkodás és tapasztalat után arra jutottam, hogy nem vagyok paranoiás. Aki köcsögnek látszik, az köcsög is. Nem feltétlenül összességében, de abban a helyzetben igen.
      2. Pálinka:) tudom, ezzel most nem sokat segítettem, bocs:)

      • Mondjuk arra gondolok, hogy amikor az anyósom eljön hozzánk és lemossa a kuka tetejét, akkor én azt a háziasszonyi képességeim kritikájaként értékelem, de ő tuti azt hiszi, hogy csak segít, mert jó fej. Szóval nem tudatosan köcsög. Sztem ezeknek az embereknek egy része nem direkt csinálja, hanem így nőtt fel, eezt tudja. Attól még persze bosszantó.

  2. Hah, nagyon jó téma!
    èn is úgy érzem sokszor, hogy én vagyok paranoidabb a kelleténél, azaz annál amit a szituáció megindokol. Másrészt a meg nem hallás nem igazán “büntetés” ilyen esetekben, mert ha tényleg gyáva sunyiságból ejtödött el a passziv agresziv megjegyzés, akkor úgyis arra számit az illetö, hogy benned maradt azért a tüske, ami dolgozik ott majd bent, akkor is, ha nem szólsz. Söt, akkor annál inkább.
    Másrészt tényleg sokszor nem úgy gondolják, azaz nem annyira szánják bántónak amit mondanak, pl azért, mert ök is ehhez voltak hozzászokva a saját anyjuktól, vagy másoktól, és ahhoz képest, amit ök kaptak a mi korunkban, ök még nagyon is kedvesek és finomak. Pl. néha megtudom, anyámnak miket kellett elviselnie anno, hat komolyan más szinben látom a megjegyzéseit – (sokkal, sokkal kevésbé bántónak) De persze, hogy bosszantó, és tenni kell ellene,, amennyit csak lehet.
    (Mennyire különbözöek a reakciók: nekem szemem se rebben, ha anyám lemossa a kukatetöt, de nem is vagyok különösebben büszke a háziasszonyi képességeimre – nem is lehetek🙂 )

    • Ha anyám mossa le, az engem sem zavar, de ez úgy volt, hogy anyósom feljött Pestre színházba, a barátnőjével nálunk aludtak, én előtte kitakarítottam, és színház előtt még gyorsan lemosta a kukát🙂

      • és vajon anyósod ugyanebben a helyzetben, csak fordított felállásban minek gondolná, ha te csinálod?

  3. ès szerintem nagyon jó módszer a rákérdezés, hogy mit is akar valójában mondani a megjegyzésével! lehet, hogy fel volt háborodva a kollegád, de talán pont azért, mert leleplezted, illetve nem hagytad, hogy sunyi legyen.

    • a rákérdezés nyilván csak akkor működik, ha tényleg érdekel, mit akar mondani a másik. ha csak azért csinálom, hogy rákényszerítsem a magyarázkodásra, akkor belépés egy kedves passzív agresszív játszmába.

  4. reggel óta gondolkodom ezen, hogy nem akar rosszat. nyilván vannak olyan emberek, akikkel kapcsolatban kénytelenek vagyunk ezzel racionalizálni a helyzetet, mert az igazság nem elviselhető. de valójában nem hiszem, hogy a másik ember határainak tiszteletben nem tartása a nem akar rosszat kategóriába tartozna. egy másik ember lakásában nem kezdek el rendezkedni kérdés nélkül, mert az nem segítség, hanem beavatkozás. ennyi. nem számít, milyen gyerekkora volt.

    képzeljük el ezeket a helyzeteket fordítva. én mondom anyámnak, milyen kár, hogy ő sose csinál húsgolyót, a gyerekek biztos gyakrabban látogatnák. én kérdezem meg egy ismeretlen nőtől, hogy nem fázik a fejecskéje? isolde veszi elő az anyósánál a szemetes tetejét és mossa le kérdés nélkül. szerintetek hogy reagálna a másik fél?

    • Inkább arra gondolok, hogy nem tudatos rosszindulat, mint inkább ostobaság, az önismeret hiánya, a tudatosság hiánya vagy szociális érzéketlenség áll ezek mögött sokszor. Az anyósom soha életében nem hallott határokról és azok tartásáról, minden téren mindenkivel rémes ebben.

      Amúgy egyszer elmosogattam nála csak úgy próbaképpen kérdés nélkül, és simán megköszönte, ebből gondoltam, hogy lehet, hogy az ő kultúrájában ez a norma, és lehet, hogy titkon már rég neheztelt rám, amiért soha nem mosogatok el nála kérdés nélkül :))) Persze, ezt sosem fogjuk megtudni.

      De mondjuk sztem egy profi passzív-agresszívtől hiába kérdezed meg, hogy ezzel mire céloz vag ymit szeretne, mert csak azt fogod kapni, hogy “csak jót akart” meg “segíteni akart” meg ezek. Nem fogja azt mondani, hogy “figyelj, szerintem szarul takarítasz” vagy “azt akartam sugallni, hogy nem tudod rendesen felöltöztetni a saját gyerekedet se”🙂

      • Ja persze, sejtem, hogy mi áll mögötte, csak nem érdekel.:) Ahogy öregszem, egyre kevésbé. De nyilván nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek így kell gondolnia, csinálnia, tudom, hogy vannak megoldhatatlan kapcsolatok.

  5. Sztem amúgy a kislányokat/nőket hagyományosan erre nevelik, nyíltan kifejezni a dühödet, nemtetszésedet tilos, a passzív-agresszív mártírkodás meg mosolyogva sunyulás a társadalmilag elfogadott módja. Sajnos sose sikerült ezt rendesen megtanulnom.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: