Skip to content

Gombás

August 15, 2016

Az úgy volt, hogy láttam egy trailert, The girl with all the gifts volt a film címe, Gemma Artertonnal és nagyon tetszett. Illetve maga a trailer nem is annyira jó, de kicsit utánaolvastam és egyre jobban érdekelt. Merhogy szeretem ugye a posztapokaliptikus és a mutánsos sztorikat, ez meg eléggé ötvözni látszott mindkettőt, a zombik csak ürügy volt, mint a World war Z-nél is. El is olvastam gyorsan, mi a történet vége, mert nem bírom az izgalmakat. De a könyv ennek tudatában is kurvajó volt.

Néhányan azt mondták a magyarul a Kiéhezettek címet kapott könyvre, hogy nem túl erős a cselekmény. Nyilván mindenkinek mások az elvárásai, én pont azért kezdtem el olvasni, mert a benne szereplő emberek érdekeltek, a zombis marhaságok úgy különben nem izgatnak fel. Utólag meg is döbbentem, hogy ezt még horrornak is nevezik, nem volt sokkal véresebb, mint egy Ken Follett könyv. Most csak azért, mert a gonosz emberek helyett élőhalottak ölik a népet, nekem nem szörnyűbb. Sőt.

kiehezettek

Persze az sem hagyott hidegen, hogy három nő a három legfontosabb szereplő: egy kislány, a tanítónője, aki egyébként pszichológus és egy idősebb nő, a tudós. Bár mindannyiuk külsejéről megtudunk dolgokat, az valójában soha nem derül ki, hogy dekoratívak-e, a szellemi és fizikai képességeik viszont elég fontosak. Nem tudnám megmondani, hogy elég logikusak voltak-e a történések, én szinte csak az érzésekre emlékszem. Az volt az igazi utazás, végigkövetni ennek a három nőnek (najó, az őrmester is érdekes volt kicsit) a gondolatait, hogy közben mi is történt, az teljesen mellékes volt számomra.

Kicsit mindhármójukkal tudtam azonosulni. A tudós félelmetes eltökéltsége, hogy megtalálja a megoldást, akármit is kell érte tennie ismerős, de szerencsére soha nem kerített igazán hatalmába. Csak egészen rövid időre legfeljebb. A pszichológus őrülete sokkal ismerősebb, sokáig volt hobbim megmenteni az embereket, akár akaratuk ellenére is. Milyen jó, hogy már nem. És ahogy a kislány próbálja összerakni maga körül a világot, a részletekből rendszert alkotni, az volt a gyerekkorom, csak nem ilyen töményen.

Az már csak véletlen személyes egyezés, hogy mostanában sokszor én is úgy érzem, mintha egy rohadt gomba vette volna át az irányítást az idegrendszerem felett, úgyhogy Melanie szenvedéseivel, hogy a benne élő parazitát elhallgattassa és képes legyen uralni, eléggé együtt tudok érezni. Mindig is mondtam, hogy az evolúció egyik legszemetebb eszköze az összes hormon, hiába látom a pozitív hatásokat is, ez a szabad akarat izé nekem eléggé be van csípődve.

Olyannyira etette magát érzelmi szinten a könyv, hogy meggyőződésem volt, ezt csak nő írhatta. Jól el is szégyelltem magam, amikor kiderült, hogy de nem. M.R. Careyben az M Mike-ot jelent.

Mike Carey Photographed by Charlie Hopkinson © 2005

Mike Carey Photographed by Charlie Hopkinson © 2005

És egyébként még baromi izgalmas is, tegnap úgy kellett kitépni magam belőle, hogy levigyem a kutyákat. A vége akkor nem üt meg annyira, de utána még sokat gondoltam rá. Van értelme, de mégis.

Hadd mondjam el azt is, mennyire örülök, hogy a Kossuth kiadó ennyi jó könyvet ad ki. Nyilván pénz is ebből van, nem a bőrkötéses reprintekből, de a jóizlést mindenképpen értékelni kell.

From → feministás, film, könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: