Skip to content

Desszertek grill után

August 15, 2016

Tudom, hogy ciki ezt mondani, de iszonyú kemény volt a múlt heti grillkaja körút. Egyrészt baromira nyomasztott, hogy keddtől péntek estig végig kell enni ennyi helyet (közben szerdán Szegeden voltam), másrészt már az első nap után nyilvánvaló volt, hogy komolyan megterhelő egészségileg. A végére már konkrét undort éreztem, ha csak húsra gondoltam, de aztán a bemelegítő pálinka és az elképesztő minőség mindig segített és újra telezabáltam magam. A vicc az, hogy egy ilyen hét után, amikor zsírt ettem zsírral, nem hogy híztam volna, de még fogytam is. Szóval van ebben a fehérjealapú diétában igazság valszeg, de csinálja, aki bírja.

Akármennyit is zabáltunk azonban, mindenhol ettünk desszertet is, volt, ahol hármat. Erre különösen büszke vagyok, nem mintha az én érdemem lenne, ez csak úgy van, hogy bármikor meg tudok enni még egy süteményt, ha jó. Ha nem jó, akkor meg úgyse. A desszertekről nem csináltam rendes képeket, mert addigra már tényleg kivoltam és gyűlölöm, életem megkeserítője, hogy a nézegetés, szagolgatás és ízlelés helyett fel kell pattannom és különböző szögekből fotókat csinálni a kajákról. Én enni akarok, nem művészkedni. Ha más csinálná a képeket, attól se lenne jobb, mert ugyanúgy hűlne a kaja, ahelyett, hogy ennénk. Na, de a sütikék.

Kollázs

Itt még kezdők voltunk és tényleg szarrá zabáltuk magunkat, de ugye az ország egyik legjobb cukrászata. Múltkor a fagyis cikknél megkóstoltam a francia pirítósukat, amiért mindenki annyira odavan, nekem az nem annyira jött be. Nem azért, mert nem jó, hanem mert nem szeretem azt az állagot, amit a tojással átitatott, nem teljesen átsült briós ad. Bundáskenyérben sem, szóval én bajom. Viszont Krisztián felvetette a Rákóczi túróst, amit ugye azóta szeretek, amióta a Desszert Neked újragondolta, úgyhogy azonnal lelkesen bólogattam. Igen jól sikerült változat a Kollázsé, hülyén hangzik egy ötcsillagos szállodánál, de házias. Nem túl édes, elképesztő finom barackkal (nem lekvár asszem), semmi hatalmas forradalmiság, csak nagyon jó. Kell az ilyen.

20160809_162833

Robinson

Bár a hússal nagyon nehezen birkóztunk meg, azért egy madártejet kikértünk természetesen. Az egyik legjobb madártej volt, amit valaha, illetve lett volna. Mert a tetejére karamellt csorgattak, ami nekem nagyon elvitte az ízét. Totál szubjektív, de én a madártejet pont a gyengédségéért, a kicsit színtelen harmóniájáért imádom, a karamell túl erőszakos, harsány volt benne. Kérjétek karamell nélkül, ha ti is ilyen hisztisek vagytok.

Fat Mama

Na itt sikerült letolni három desszertet ketten. A heti ajánlat valami brownie volt, 70 százalék alatti csokiból (ízre megmondtam! ilyenkor annyira büszke vagyok magamra:)), nekem az túl édes. Viszont utána a mogyorós pohárkrém diós morzsával vitte a pálmát. Objektíve ugyanolyan jó volt, mint a mille feuille-jük, de ugye a krémes nekem az egyik legnagyobb libling, szóval nem tudok elvonatkoztatni. Az a krém, az a tészta, jaj. Mint az Émile, pedig ugye itt nincs konkrét cukrász, a hidegpályán dolgozó csaj csinálja, nyilván baromi jól, érdeklődik és tanfolyamokra jár, de akkor is truváj. Azt pedig különösen nagyra értékelem, hogy egy nem túl nagy hely ekkora hangsúlyt fektet a desszertekre és kifizeti a Valrhona csokit is. Ősszel csinálnak valamit a márka karamellizált fehér csokijából, gyerekek, az a világ egyik legcsodásabb dolga. Mondom ezt úgy, hogy utálom a fehér csokit. De az!

20160811_151843

Deák Street Kitchen

Na, itt ne egyetek desszertet, legfeljebb a csokitortát, az okés. Nem az étterem csinálja a sütiket, hanem a szálloda, bonyolult helyzet, nem hibáztatok senkit, de ez így nem fog menni. Illetve dehogynem, a Kempiben sem változik a helyzet évek óta.

20160811_195054

Bestia

Krausz Gábor egyik signature desszertje egy kókuszos-passiógyümölcsös darab, már a Zónában is szerettem. Illetve a kókusz-passió-ananász ízt én mindig, a Nobuban van egy szuper, de a Mákban is ettem már jót. A Bestia változatában alul tápiókapuding, felül kókuszfagyi, közben passiókrém és némi ropogós. Nem jó a pohár, amiben adják és a tápióka kicsit kemény volt, de megegyeztünk Gáborral, hogy igen, a tápióka szopós egy cucc. Nagyon jó koncepció, amit baromi nehéz tartósan tökéletesen megvalósítani, de mindig finom.

20160812_155618

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: