Skip to content

Bele

June 13, 2016

Tudtam én, hogy felesleges leírni Londont, csak nem tudtam, hogy ennyire fájdalmas lesz szeretni.

Utólag is köszönöm a sok ajánlatot, hogy mit csináljak szombaton abban a négy órában, amíg elindul a gépem, mindet megnézegettem, de sajnos semmi kedvem nem volt emberekhez, tárgyakhoz. Nem megy nekem ez a múzeum dolog mostanában. Viszont mielőtt elindultam, egy Guardian cikk kapcsán eszembe jutott a Ladies pond a Hampstead Heath-ben, utánanéztem és láttam, hogy van pasikkal közös is, nekem meg nagy szerelmem a természetes vizekben való fürdőzés. Nem annyira, mint az angoloknak, inkább elvi, mint sport alapon. De ezzel el is dőlt, hogy oda el kell mennünk, egy órára volt autóval Wokingtól, ahol a pasi lakik.

Wokingot, meg a hozzá hasonló kisvárosokat szokás leszólni, hogy milyen uncsik és tényleg nincs ott semmi. De nekem még mindig terápiás a rengeteg gyönyörű fa, meg ismerős és ismeretlen virág, a földeken vezető ösvények, ahol futni lehet, a csatornák és folyók. Oké, első és második alkalommal is végig jó idő volt, nem láttam még semmit a szürke, nedves változatból, szóval kussoljak.

Hampstead Heath viszont nem csak úgy simán szép, hanem fájdalmasan gyönyörű. Egyetlen dolgot tudok nekik felróni, hogy nincs elég tájékoztató tábla, de szerencsére némi előkészület mellett offline is elég jól használható a google maps, úgyhogy nem tévedtem el. De először még együtt mentünk, a vegyes tóba, Camden felől közelítve. Meg is beszéltük, hogy itt veszünk lakást, saját stéggel a tóra. Aztán később a Highgate oldalon is láttam néhány egész helyes házat, de azok elég proccok voltak, a hippisebb rész szimpibb.

20160611_072441

Maga Hampstead Heath egyébként tulajdonképpen semmi különös. Egy rakás fa, rétek, tavak, redvás utak, sár, kövek, hidak. Persze a keleti oldalon civilizáltabb, játszótér, sportpályák, ilyesmik. De egy nagy része csak simán ősfás erdő, aljnövényzettel, ösvényekkel, el lehet benne tévedni valszeg. Bizonyos utakon lehet bringázni, másokon nem, kutyával majdnem mindenhová be lehet menni, csak vigyázz rá, azt kérik. Nem is nagyon láttam virágágyásokat, meg ilyen kertészkedős cuccokat, bár ugye épp csak keresztülgyalogoltam rajta.

20160611_090058

Csütörtökön annyira beleszerettem az egészbe, hogy nem volt kérdés, ide megyek vissza szombat reggel és úszom a Ladies pondban. A viszonyunk nem mentes az ambivalenciától, mert nagyon nehéz egy ennyire szép dologgal szembesülni úgy, hogy azt is el kell fogadnom, valszeg soha nem lehet belőle semmi az enyém. Nyilván Magyarországon is van egy csomó drága környék, laktam már a Rózsadombon meg a Gellérthegyen is, ismerem a második és a harmadik kerület szép részeit, de azok nem összehasonlíthatóak. Nem tudom eldönteni, hogy jobb vagy rosszabb lenne, ha nálunk is létezne az épített és a természetes környezetnek ilyen durván harmonikus, koncentrált változata. Merugye nálunk mindig van egy rakás ronda épület is és ilyen kertek meg soha sehol.

20160611_074206

Kicsit gyászoltam, de aztán arra jutottam, hogy még mindig jobb, hogy legalább máshol van ilyen. Úgyhogy szombat reggel kész útitervvel vágtam neki, utálom, ha nem ismerem jól a közlekedést, meg a környéket, de minden okés volt. Az erdőben is csak egy egészen picit mentem rossz irányba. És aztán végtelenül menőnek érezhettem magam, ahogy kora reggel a kis hátizsákommal a Ladies pond felé gyalogoltam és minden szembejövő vizes hajú nő rám mosolygott. Najó, majdnem mind.

20160611_080030

Jó volt korán menni, még kevesen voltak. A víz állítólag 18 fokos volt, úszás közben kicsit látszott felette a leheletem. A régi házat a téli zárás alatt lebontották és szuperminimalista újat csináltak, üvegezett zuhanyzóval a tóra, forró vízzel. A tavat is birizgálták valahogy, nagyon építkeznek, valami gát projekten dolgoznak az áradások miatt. De ebből ott semmi nem látszott, a parton körben a vad íriszek és a vízililiomok ugyanolyanok voltak. Esküszöm, ilyen giccses tényleg, ahogy mondom. 20160611_083512

Két kör után jöttem el, akkor érkezett a nagyobb tömeg, kezdett zaj lenni, láttam, hogy néhány csaj szörfös kesztyűt és cipőt húz úszáshoz. Csak később értettem meg, miért, amikor öltözésnél folyton begörcsölt a lábam és lassan sétálva a Kentish Townnál jártam már, mire az ujjam végébe is visszatért a vérkeringés. Dicsekszem, nem panaszkodom.

 

From → utazás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: