Skip to content

Fás, virágos

June 4, 2016

Attól tartok, hogy öregségemre egy újabb addikció jelenik meg az életemben, lassan teljesen fafüggő leszek. Oda jutottunk, hogy nagy valószínűséggel, amikor eladom ezt a lakást, 15 év után kiköltözöm a belvárosból és a döntés egyik meghatározó tényezője a környék épület/fa aránya lesz. Az is nagyon fontos persze, hogy továbbra is bringával járhassak, de majd kitalálom. Jelenleg két dolog tart életben, ja, nem, három az. A mindennapokban a Munkácsy utca ment meg, ahová kutyát sétáltatni járok. Nem naponta, de azért majdnem a Liget segít, 5 perc, amíg kiérek futva, onnantól már jó. Hétvégénként meg a nyaraló, már a vonattól a kishajóhoz vezető utcát is imádom.

Futni mindig a Ligetben szoktam és közben persze sokat gondolkodom a Liget-projektről. Nem sok jó szokott mondjuk eszembe jutni róla. Ma viszont nem csak ez járt a fejemben, hanem a jövő heti angol utat tervezgettem. Úgy döntöttünk, hogy most nem utazunk messzire, mert miénk az egész ház, csak a környéken mászkálunk, van ott is néhány dolog, például az a kurvarégi csatornarendszer a kis lakóhajókkal.

pyrford-woking-surrey-england-narrowboat-moored-beneath-a-canopy-of-FFEP34

De még reggel elkezdtem olvasni egy cikket a Guardianen és akkor bevillant, hogy mit is akartam én nagyon csinálni Londonban még mielőtt odautaztam volna valaha: hát elmenni a Hampstead Heath egyik tavában úszni. Egyszerűen elbűvölő, hogy az angolok számára a természetes vizekben úszás milyen prioritás és mekkora mozgalom támogatja már nagyon régen.

57-hampstead-mixed-bathing-pond

Ahogy ezen járt az agyam futás közben, megint csak visszatértem egy régi kérdéshez: vajon mitől van a magyaroknak ennyire rossz viszonya a természettel? Akármilyen régre megyünk vissza, ebben az országban az, aki tényleg szereti a fákat, mindig is ciki volt. Se a nemesek és más gazdagok, sem a szegények számára nem volt prioritás soha a természetes környezet megóvása, főleg nem a gondozása. Mondhatnánk, hogy azért, mert sose volt pénzünk és mindig szívott az ország. De ha megnézzük ezt nemzeti szinten, akkor ott vannak az írek és a norvégok, akiknek nem mondhatnám, hogy jobb soruk volt, mint nekünk, de mégis egészen másképp néznek a zöldre. Az olaszok viszont hozzánk hasonlóan szeretnek betonozni, leszarják a parkjaikat, nem zavarja őket a szemét és a kertészkedés sem érdekli őket különösebben.

Ez most így nyilván szélsőségesen hangzó általánosítás, de nem ítélkezni akarok, hanem az azonosságokra és a különbségekre rájönni, ami elvezethet az okokhoz. Hiába gondolkodom ezen már évek óta, még nem világosodtam meg.

Egyre kínosabbnak érzem viszont a magyar hozzáállást a témához. Sikítani tudnék tőle, hogy a legdrágább kerületekben is az egyik legfontosabb szempont a kertben való parkolás, egész társasházak áldozzák fel a közös zöld lehetőségét azért, hogy kibaszott, mocskos, undorító autókat nézzenek az ablakukból. Érted, kifizetnek a lakhatásért másfélszer-kétszer annyit és aztán közös megegyezéssel pusztítják azt, ami az ingatlan értékét adja. Exanyósomék balatoni telekszomszédja kivágta az összes fát a kertjében, mert nem volt kedve levelet söprögetni a fűről. Azóta rengeteg pénzt költ árnyékolásra, mert képzeljétek,  az ő kertje nyáron sokkal melegebb, félelmetes, mi? A nyaralótelepen a szomszédunk a mi fáinkból is kivágott néhányat megkérdezés és bejelentés nélkül, aztán rohadtul megsértődött, amikor pénzbírságot kellett fizetnie.

Nyilván ez a fajta ostoba tiszteletlenség adja az alapját a politikai döntéseknek is. Felváltva tudnék sírni és üvöltözni azért, ahogy a Liget-projektet kezelik, egyszerűen elképesztő, milyen szinten szarják le a felhasználók és a város érdekeit. Akik az egész átalakítást tervezik, nyilvánvalóan soha nem használták a Ligetet, de még csak meg sem kérdezték, azokat, akik rendszeresen járnak oda. Sem a gyerekeseket, sem a kutyásokat, sem a bringásokat, senkit. Hetek óta forgatom a fejemben ezt a hasonlatot futás közben, most már muszáj kijönnie, bocs. Amikor a Liget-projekt gazdái most azzal dicsekednek, hány padot, meg szemetest tettek ki és mi mindent csináltak, amióta átvették a kezelést, pont olyanok, mint az új nevelőszülők, akik azzal fényezik magukat, hogy ők már naponta kétszer adnak enni a gyereknek és nem is verik, csak bezárják. Hol vagyunk még az egyáltalán csak kielégítő szinttől, baszod? Hát még attól, amit jónak nevezhetünk?

Ma reggel megvilágosodtam. Nyilván hamarabb költözöm Angliába, mint hogy megvalósuljon, de a Városliget átalakításának lett volna egy kibaszott jó lehetősége, amikor bezárták azt az ocsmány Vidámparkot. Meg kellett volna szüntetni mindkét közutat, ami keresztül vezet a Ligeten, a Vidámpark területét pedig összenyitni, parkosítani, fásítani, így akár egyharmadával nagyobb lehetne az egész. Na, annak lett volna értelme és tőlem akár lovasíjász szakköröket is szervezhetnének a hősi múlt tiszteletére, csak hogy a választott traumájukat és dicsőségüket is megfelelően tudják csucsujgatni. De mivel az ország nagy része tahó, hát a döntéshozók is azok és a haverok is a beton bizniszben dolgoznak, nem kertészek.

From → design

10 Comments
  1. De ez nem valami fővárosi kattanás inkább? Sopronban sose találkoztam ezzel a fakivágós-lebetonozós hozzáállással, amikor meg véletlenül igen, azt elég hamar a szájára vette az utca.

    • exanyósomék alföldiek, ott ugyanúgy ez megy, balatonnál dettó, horány szintén. Göd, Dunakeszi megint csak, Magyarkúton vaze beállnak a ház mellé a nyaralóhoz kocsival. szerintem ti ott Sopronban nem is vagytok rendes magyarok.

    • ja, a szabolcsi faluban is mindenki hülyének nézte a nagyapámat a rózsái és a kardvirágai, meg a nemesített körtéje miatt. sznobnak tartották, amiért nem elég neki, ami magától nő. mondjuk az is volt:)

  2. Ja, mi nem vagyunk rendes magyarok, eleve a fél város német, még azután is, hogy nagy részét kitelepítették, én is 1/4 rész ungarndeutsch vagyok. Plusz évtizedekig a vasfüggöny miatt kvázi le volt kerítve az ország többi részétől, ezért történészek is leírják, hogy a soproniak egy külön országnak érzik magukat, semmit sem tudnak kezdeni a magyar – nemmagyar megkülönböztetéssel, csak olyannak, hogy soproni – nemsoproni. Egyébként tényleg nulla %-ban dobogtatja meg a szívemet akármilyen magyar sport, zenei v bármilyen siker, ugyanakkor mérhetetlenül büszke vagyok Margaret Mahlerre, Horváth Patriciára, Ebergényi Rékára és Eszpé-re is🙂 Köszönöm, hogy elmondhattam :)))

    Amúgy most épp botrány van, mert vmi lakópark-építkezés miatt kivágtak korrupt önkormányzatközeli cégek pár nagy fenyőt a Löverekben, aláírásgyűjtés, stb, sikerült elérni, hogy bepereljék őket, fizetnek vmi büntetést, mondjuk a fák attól nem nőnek vissza. Remélem, ez nem lesz tendencia.

    De ez fura, azt hittem, hogy a földműves országrészeken jobban tisztelik a növényzetet, Sopron végül is egy sima polgárváros, semmi különös okunk nincs rá, hogy ragaszkodjunk a fáinkhoz.

  3. Minden gondolattal egyetértek. De az én blogterem elején (Bekiáltás) az áll: “Ne szemeteld tele a hazát trágársággal!” Lehet, hogy az az öncélú trágár beszédmód, ami ezt a cikket is jellemzi, nem is áll olyan messze a természetpusztító magatartástól? Mindenesetre a vidéki házban, ahol rózsakertet, kisebb arborétumot és gyümölcsöst is gondozok, minden alkalommal egy filmből kölcsönzött vers felirata fogad: “A napsugár csókja kegyelem. / A madarak dala öröm. / Közelebb vagy Istenhez egy kertben, / mint bárhol másutt a Földön.” Akármit is gondolok valaki Istenről vagy a természetről, egyik sem tűrheti sem a trágárságot, sem a világ fizikai pusztítását, amelyek nézetem szerint az egyén, illetve a társadalom belső békéjének megbomlásáról árulkodik. Vagyis, a belső béke és a külső világ harmóniája nem igen választható el egymástól. Aki az egyikért kiáll, szerintem, hiába teszi, ha a másikat figyelmen kívül hagyja. #

    • Nem hiszem, hogy sok értelme lenne erről beszélgetni, de azért megpróbálom. Ha meg akarod érteni, miért van egy rakás embernek szüksége rá, hogy általad trágárnak nevezett szavakat használjon, érdemes rákeresni, számos kutatás vizsgálja a jelenséget, tök érdekes. Ha csak szimplán zavar, akkor kerüld el, kerülj el, én mindig is káromkodtam és életem végéig fogok.

  4. A Balatonon bizony dettó, az északi part egyik településén kivágták a hatalmas, nyári estéken sejtelmesen zizegő levelű nyárfákat, mer’ a nyaralókat zavarta az évi kb. három héten keresztül tartó vattaszerű termés hellás. 20 nyárfát kivágtak, és amikor ezt számonkéttem, azt mondták; dehát ültettek új csemetéket helyette. ÚÚÚÚÚhhh!!!! Ezeknek most mit magyarázzak?!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: