Skip to content

Angolos

May 10, 2016

Az angol nyelv kb. tízéves korom óta nyűgöz le, emlékszem, ahogy az Abba lemez hátulján követem a Thank you for the music szövegét és összeáll a fejemben. Aztán a jézuskrisztus, meg a hair volt a következő és a Love storyt még szótárazni is hajlandó voltam. Az angol történelmet és irodalmat is imádtam, természetesen többször felvételiztem angol szakra, de töri volt a másik szakom és ott mindig elvéreztem. Amikor a citibankban dolgoztam, ír kiejtésem volt egy darabig, mert csupa írrel voltam körülvéve és egyszer telefonos ügyfélszolgálatban bejelentkezett az egyik legnagyobb hazai brit történelem szaktekintély, rá is kérdeztem, hogy ő-e az, szinte tapsikoltam az örömtől, kicsit el is beszélgettünk.

Nem vagyok egy nagy utazó, de azért elég sok helyen voltam már, a franciáknál és az olaszoknál egész sokszor, de Angliába még sose jutottam el, eddig valahogy nem is annyira vágytam. Fura, mert a fejem ugye tele van képekkel, sztorikkal, de mégsem. Most a pasi miatt végre nekiindultam és ugyan féltem, hogy majd kiábrándulok, de nem.

Az mondjuk biztos, hogy az angoloknak úgy általában nincs ízlése. És amikor azt hittem, ide nem kell magammal teát vinni, tévedtem, a kis boltokban jobb a kávé választék. PG-ért nem adok pénzt, bocs.

Mivel rengeteg angolt ismertem már egész közelről eddig, azt gondoltam, fel vagyok készülve, milyen köztük lenni. Hát egy fenét. Baromira idegesít, ahogy a többségük beszél és persze rengetegszer lefagytam, mert nem értettem, amit mondanak. De mivel csodásan tudok mosolyogni, mindig elértem, amit akartam. Nem mintha rosszul beszélnék, folytattam néhány hosszú és érdekes beszélgetést és ha több időm lett volna, megcsillogtatom az irodalmi műveltségemet is, de főleg hajókról volt szó, meg kajákról. Olyannyira jó vagyok, hogy az egyik étteremben a személyzet minden tagjánál többet tudtam a báránysültről és a pavlováról, nem mintha ez nehéz lett volna. Eléggé meglepett, milyen kevés tudással lehet boldogulni és mennyire toleránsak velük az angolok.

A táj, az épületek pont olyan volt, amilyennek vártam, nem csalódtam szemernyit sem. Miután átautóztunk a két talán legdrágább megyén, Surrey-n és Sussexen, már kezdtem teljesen elszállni, de aztán utolsó nap bementem Londonba és az emlékeztetett, hogy nyilván Angliában is vannak ronda helyek.

Mindjárt csinálok egy fb galériát és jól összelinkelek mindent.

From → utazás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: