Skip to content

Felelős

May 8, 2016

Az angol utat szeretném megírni, mert nagyon jó volt, életem egyik legjobbja, még sokszor akarom. De előbb még ezt.

Mostanában sokat vitatkozunk nőkről és férfiakról az Angliában élő pasival. Nem is annyira a feminizmusról, inkább genderről. Nagyon érdekes, új élmény valaki olyannal vitázni ezekről a dolgokról, aki ennyire nem erőszakos és ilyen szinten képes a saját érzéseit felismerni és kimondani azokat. Nem az a célom, hogy megváltoztassam, mert már most jobb ember, mint az általam ismert emberek nagyobb része, egyszerűen meg kell osztanom vele, amit gondolok, mert fontos nekem. És ő is akarja, de nagyon nehéz neki, mert nem akarja a felelősséget. Tekereg, dobálja magát, hogy ne érjen hozzá, de közben tudja, hogy kurvára érintett.

Nem azért, mert minden férfi potenciális erőszaktevő vagy bűnöző. De akármennyire is próbálják vitatni a konkrét számokat, azt senki nem tudja megkérdőjelezni, hogy minden típusú erőszakos bűncselekmény nagyobb részét férfiak követik el. A férfiak között sokkal több a gyilkos, a rabló, a nemi erőszaktevő – ezzel a kijelentéssel nincs mit kezdeni.

Elhiszem, hogy szar érzés ezzel szembesülni, pontosan tudom, milyen. Nekem is nagyon nehéz volt, amikor rájöttem, hogy fehér, éptestű, most már középosztálybeli emberként hiába mondom, hogy nekem semmi közöm a negatív diszkriminációhoz. Hogy én jó vagyok és nem bántok senkit.

Végtelenül vigasztaló, ám tökéletesen hazug gondolat, hogy a világ igazságos és a rossz dolgok azért történnek az emberekkel, mert rosszul csináltak valamit. Borzalmasan kényelmetlen szembenézni azzal, hogy mi mind együtt biztosítjuk azt, hogy a nálunk kevésbé szerencsés többiek szenvedjenek. Függetlenül attól, hogy nőkről, cigányokról, szegényekről, fogyatékosokról vagy egyszerű áldozatokról van szó.

Beszélek és írok róla, de a fejemben még mindig nagyon sok a rossz rutin. És amikor tenni kell valamit, sokszor gyáva vagyok. A pénzemnek és a képességeimnek köszönhetően mindig a legjobb óvodákba és iskolákba járatom a gyerekeimet. A pénzemnek és a tudásomnak köszönhetően szinte mindig a legjobb egészségügyi ellátást szerzem be. Amikor családon belüli erőszakot hallok a szomszédból, többször is egymás után, sikítva síró gyerekkel, még mindig nem hívom a rendőrséget, csak a segítségemet ajánlom fel a nőnek, pedig tudom, hogy áldozatként ezzel nem biztos, hogy élni tud. És a legrosszabb, hogy amikor kiderül egy liberális lapnál dolgozó kollégámról, hogy zaklatott egy nőt, akkor megelégszem azzal, hogy a főnökeivel beszélek erről és elfogadom, hogy ők elfogadják a tényt.

Nem tudom, mi lett azzal a lánnyal, akinek az életét csak egy bátor szomszéd mentette meg, amikor ugyanez a volt kollégám több késszúrással megpróbálta megölni. A híreknek csak addig volt érdekes, amíg el nem fogták a gyanúsítottat. De az biztos, hogy felelős vagyok azért, ami történt vele. Nem nagyon, de attól még életreszólóan szar érzés.

A többiek, akik szintén tudtak erről és közük volt hozzá, biztosan megmagyarázták maguknak, hogy nem tehettek volna semmit. Talán az is megfordult a fejükben, hogy minek állt szóba azzal a pasival, aki megpróbálta megölni, hiszen mindenki láthatta rajta, hogy bolond.

Akinek erre van szüksége, mindig meg tudja magyarázni, ahogy ez Zsuzsanna esetében is történt.

Nekem különösen fontos, hogy legyen magyarázat. Rengeteg évet öltem bele, hogy megértsem az emberek és a saját magam működését. Végtelenül hálás lennék, ha léteznének egyszerű válaszok, de nincsenek.

Láttam egyszer egy nagyon helyes filmet a fehér középosztály bűntudatáról, elég kínosan kifigurázta, milyen buta dolgokat talál ki az ember, hogy jobban érezze magát. De akármilyen mesterkélt vagy idegesítő is, amikor a cigány gyerekek pozitív diszkriminációjáról vagy a bálnák megmentéséről beszél valaki és mondjuk az Igazgyöngy vagy szelektív hulladékgyűjtés fontosságát hangsúlyozza, nem tudok jobbat.

Az első lépés mindenképpen az, hogy elismered a felelősséged. Ha utána semmi mást nem teszel, csak néha ránézel és leporolod, már akkor előrébb leszünk mind.

From → feministás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: