Skip to content

A Durrellek

April 17, 2016

A legutóbbi Graham Norton kapcsán kiderült, hogy az ITV The Durrells címmel sorozatot indított a korfui évekről. Nem volt kérdés, hogy megnézem és nagyon-nagyon fura élmény volt, rengeteg dolgot hozott magával. (Eddig két rész ment le, nem tudom, később milyen lesz, egyelőre nagyon érdekes.)

Szinte már ijesztő érzés egy olyan könyv megfilmesítését nézni, aminek a történéseit annyiszor olvastam, hogy olyan, mintha velem történt volna. A Korfu trilógia minden sztoriját milliószor levetítettem már a fejemben, a dolgoknak egyértelmű sorrendje van. Amikor mama ezt mondja, arra Larry azt válaszolja. Nem is szereplők már a karakterek, inkább ikonok. Ezért aztán rendesen igénybe veszi az amúgy sem híres rugalmasságomat, amikor a dolgok nem pont úgy történnek, ahogy a könyvben. Mivel sorozatról van szó, van idő szép lassan csorgatni a sztorit, bizonyos jeleneteket szóról-szóra beletenni, de közben meg talán unalmas is lenne, ha semmit nem változtatnának rajta.

stream_img

Leginkább talán mama karaktere lett más, sokkal árnyaltabb, nagyobb, létezőbb ember lett belőle. Amikor rögtön az elején, még Angliában egy órakor kitölti az első pohár ginjét, szívesen a keblemre öleltem volna. Margo is kevésbé szélsőséges lény a sorozatban, őszintén szólva kicsit hiányoznak is a kicsavart szólásai és közmondásai. A fiúk viszont mind sokkal halványabbak, kisebbek, kevésbé kompetensek, amit az elején veszteségnek éltem meg, de aztán gyorsan újraolvastam az első könyvet és megértettem, miért kellett ez.

Durrell_1-xlarge_trans++FRcamfF5XSIP2wR2yAqDpmtT0gK_6EfZT336f62EI5U

Rég vettem már a kezembe a Családom és egyéb állatfajtákat. Utoljára talán a gyereknek próbáltam meg olvasni belőle még évekkel ezelőtt, de nem volt rá fogékony. A nagyok ugyanúgy szerették, mint én, de most már nem vagyok benne biztos, hogy javasolnám. Azt hiszem, ez a poszt is a gyászmunka része, el kell szakadnom Durrelltől, pedig megváltoztatta az életem.

Mivel a saját családomban nagyon kevés dolog felelt meg az igényeimnek, folyton adatot gyűjtöttem a témában. Emlékszem, az egyik első irodalmi hatás a Svéd gyerekversek volt, amit mostanra sokan modorosnak tartanak, de jézusom, a Monáéknál megmutatta, mit is akarok én. Az egyik legerősebb hatást nyilvánvalóan Durrell és az ő fiktív családja tette rám, most, hogy már felnőttek a gyerekeim, látom, hogy mennyi mindent átvettem. Akkoriban még nem nagyon volt olyan gyerekkönyv, amiben a család tagjai aránylag egyenrangúnak tűntek, az apa hiányát nem tálalták valami borzalmas drámaként és az önmegvalósítás ekkora teret kapott volna kortól függetlenül.

daffodil-yellow-villa

Nem szabad megfeledkezni a nyelvről és a stílusról sem. Bevallom, a mai napig nem olvastam Durrellt eredetiben, a leírásai angolul halálra untatnak, a fene se fogja kiszótárazni azt a rengeteg jelzőt és állat-, meg növénynevet. De ettől függetlenül is biztos vagyok benne, hogy a fordító ebben az esetben is nagyon-nagyon fontos volt. Még az is lehet, hogy Durrell miatt mentem utána Sárközi Mártának és olvastam el róla két könyvet is, erre már nem emlékszem biztosan. Az viszont most újraolvasva nyilvánvaló, hogy a mai napig használok olyan fordulatokat, szavakat, amik Durrellnek és Sárközi Mártának köszönhetőek az életemben.

Az a helyzet, hogy még mindig elképesztően viccesnek találom a beszélgetések és a sztorik egy részét, még ma is hangosan röhögtem néha. De sajnos azt kell mondjam, hogy Larry egy kibaszott bántalmazó volt, akármilyen okos és szórakoztató is. A felismerést nyilván jelentősen megtámogatta az a cikk, amit Larry első feleségéről olvastam a hétvégén. Nancy Myers 1932-ben találkozott Larryvel, a család pedig 1935-39 között élt Korfun, tehát az idillikusan felépített családi kép valójában tartalmaz legalább egy kibaszott nagy hazugságot. 35-ben ugyanis Larry és Nancy már össze is házasodott és a nő író lányának később írt könyve szerint már akkoriban is mindennapos volt a nagyon durva abúzus. Lelökte a lépcsőn és mocskos zsidónak nevezte, szép, ugye?

article-2102123-119D0A89000005DC-997_468x558

Sajnálom, ha nektek is elrontom, de én az a típus vagyok, akinek az igazság mindennél fontosabb. Nem elvi, hanem zsigeri alapon. De még ha mindezt nem tudom most meg, akkor is feltűnt volna a mai fejemmel, mennyire ocsmányul beszél Larry az egész családdal. Csodálatos stílusban teszi ezt, amit még mindig vonzónak találok, mert hát az egyik erogén zónám a nyelv és a szavak, rólam konkrétan le lehet dumálni a bugyit. De akkor is kénytelen vagyok látni, hogyan zaklatja ez az ember az egész családját.

És annak fényében, hogy a Gerry milyen gyengére írta meg a nőket és milyen hatalmasra a pasikat, csak egyet tudok érteni a sorozat változtatásaival. Nagyon remélem, hogy a központban továbbra is Louise lesz, azaz mama és elsősorban róla fog szólni, nem pedig a hősies férfiakról.

Azt is szeretném még hozzátenni, hogy minél többet olvasok Geraldról, annál kevésbé kedvelem őt magát is. Már akkor kényelmetlenül éreztem magam, amikor először olvastam Jacquie, az első felesége könyvét, ugyanis a kapcsolatuk eleve zaklatással indult – leszarom én, milyen romantikus nyálba csomagolva adják elő. Durrell valójában szétkúrta annak a nőnek az életét, leszarta az igényeit és erre nem mentség a szerelem.

Lehet, hogy azért mégsem kell azért az eredeti élményt eltemetnem, egyszerűen csak el kell fogadnom, hogy amit én gyerekként valóságnak éltem meg, az tulajdonképpen ugyanolyan mese volt, mint minden más, amit olvastam. Nem könnyű, na.

 

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: