Skip to content

Even

April 6, 2016

Bocs, hogy már megint feminista cuccal jövök, az ebédmenühöz még hiányzik a Fausto, de majd azt is megírom. Meg olvastam is és el is mesélem, csak ez most hirtelen eszembe jutott.

Szóval futás közben megint a catcallingon gondolkodtam. Egyrészt mert rövidnadrágban és ujjatlanban futok, amivel máris magamra vonzom a férfiak figyelmét sajnos, gyűlölöm, hogy rosszul érzem magam, amikor elfutok némelyik mellett. Másrészt olvastam a Gumiszoba bámulásról szóló posztját és ember, mennyire kurvára igaz ez. Annyira szeretnék egyik reggel odamenni a Fidesz-székház előtt minden kibaszott nap ott dekkoló ellenszenves faszkalapokhoz és megmondani nekik, hogy beszélgessetek egymással vagy nézzétek a telefonotokat, de ne engem stíröljetek. Harmadrészt meg azért gondolkodtam ezen, mert mostanában két nagyon fogékony pasival is beszélgettem erről. Mindketten baromi kedvesek és nagyon-nagyon jól tudják éreztetni a körülöttük lévő nőkkel, hogy csinosak – attól teljesen függetlenül, hogy meg akarják-e éppen dugni az illetőt. Egyszerűen ilyen emberek és őszintén nem értik, miért nem szabad szépeket mondani, ha tényleg szépeket éreznek.

Jó ideje próbálom már ezt megfogalmazni, merugye én is nagyon szeretem megmondani az embereknek, ha valamit szépnek látok rajtuk. Idegenekhez mennék oda szívesen, hogy neked milyen gyönyörű hajad van! Mennyire jó ízlésed van, ez az outfit zseniális! És persze azt is szoktam gondolni, hogy atyaisten, milyen csodálatos mell vagy segg. Legtöbbször pusztán esztétikai alapon érzem ezeket, szexuális indíttatás nélkül, férfival és nővel kapcsolatban is sokszor előfordul. Nyilván olyan is van, hogy valakit elképesztően vonzónak találok és még akár hozzá is szeretnék érni, de ehhez mindig több kell, mint hogy meglátom az utcán, kicsit ismernem kell az embert. És persze ilyenkor sem nyomulok rá kéretlenül, de ha már beszéltünk és van köztünk kapcsolat, jelezhetem neki, hogy vonzónak találom.

Azt gondolom, hogy a catcalling intézménye valójában kurvára egyértelmű. Ne minősíts senkit ismeretlenül hangosan az utcán. Kész, ennyi. Se pozitívan, se negatívan. Nincs hozzá jogod. Ne is bámuld bazmeg, mintha egy sétáló hamburger lenne, te meg rohadt éhes. Gondolj, amit akarsz, de csináld már úgy, hogy a másik számára ne legyen zavaró. Persze valójában azt szeretném, ha valójában nem is gondolná senki azt egy idegen emberről, hogy hú de megbasznám. Nem azért ne gondolja ezt, mert ez sértő a másiknak, pedig az, hanem azért, mert ez azt jelenti, hogy végtelenül sekélyes és undorító a viszonya a saját szexuális életéhez. Igen, tudom, hogy az emberek szoktak baszni is, nem csak szeretkezni, de azért az a minimum, hogy ez konszenzusos alapon történik. Ergo NEM az az alap, ha ismeretlen emberekkel, akik az ismeretlenségükből adódóan nem akarhatnak veled dugni, te mégis akarsz.

De akkor kinek és mikor és hogyan lehet kedveseket mondani? A kulcsot a Franciaországban élő haverom adta a kezembe. Eleve egészen más érzés francia pasik által megnézve lenni. Ok, még nem voltam Marseille-ben, Grenoble volt a legdélebbi hely. Ott is megnéztek, de nem bámultak és fixálódtak a seggemre, valahogy mintha az egész énemet figyelembe vették volna. Jó-jó, túlérzékeny vagyok. Szóval a francia haveromnak rendszeresen adok öltözködési tanácsokat, veszek is neki ruhákat. Mesél arról, hogy néznek ki a kollégái és hogy milyen sikere van az ő cuccainak. És hát itt van a megoldás: akkor nincs gond a külsőre vonatkozó dicséretekkel, amikor azt mindenki megkapja, nem csak a nők vagy olyanok, akiket meg akarnál dugni (hogy ne legyek túlságosan hetero). A francia pasik egymásnak is mondják, ha jól néz ki a másik (állítólag azt is, ha szarul:)), innentől kezdve egyértelmű, hogy valódi esztétikai érdeklődés áll mögötte.

Nem mondom, hogy akkor most indítsunk el egy mondjon mindenki mindenkinek szépeket kampányt. Még a két fogékony pasinak is nagyon nehezére esne másik ismerős férfiak külsejéről pozitívan nyilatkozni, iszonyúan bekorlátozza őket ez a konzervatív, szexista szocializáció, amiben élünk. Én csak próbálok rájönni, mi van.

Screen-Shot-2014-10-29-at-11.09.03-AM

From → feministás

6 Comments
  1. szlivka permalink

    Húúú, minden szavad…. Legszívesebben kinyomtatnám és a homlokomra ragasztanám, vagy a kezébe nyomnám, hogy olvassa, akire ez vonatkozik. Annyira gyűlölöm!

    • ha már te is megszólalsz…:)

    • Amugy teljesen egyetertek a kifakadasoddal es a lelkesedeseddel is, de szerinted hasznalna, ha elolvasna az illetö? Azaz eljutna a tudataig belöle vmi?

      • Nem hiszem, ahhoz nagyon nyitottnak kell lenni. Eleve azok a férfiak kíváncsiak erre, akik alapból nem bunkók. De nem is a férfiaknak szól, hanem a nőknek, hogy ráismerjenek, mitől érzik magukat annyira rosszul. És mondjuk másképp neveljék a fiúkat vagy beszéljenek erről a bátyjukkal, férjükkel. Lassú dolog ez, főleg egy ennyire bunkó társadalomban.

  2. Azt is megmondjak egymasnak, ha szarul neznek ki?🙂

    • ja, állítólag simán, tárgyilagosan megjegyzik, hogy híztál mostanában, nem? vagy hogy ez a póló nem megy ehhez a nadrághoz szerintem. engem ez nagyon tud idegesíteni, mert ugye ezt is mindig pasiktól kapom meg, akik még csak nem is értenek hozzá:) de ha ez nem beszólás, csak megbeszélés, lehet, hogy más az íze

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: