Skip to content

Hogyan halunk meg?

March 21, 2016

Többször nekikezdtem már a halálról írni, aztán mindig félbehagytam, mert valójában mit tudok én a témáról? Szerencsére szinte semmit. A nagymamám halála azért elég meghatározó élmény volt, utáltam, amit csináltak vele anyámék. Mintha kötelessége lenne életben maradni csak azért, mert ez a szokás vagy hogy később kelljen nekikezdeni szervezni a temetést. 84 évesen hadd haljon már meg nyugiban, simogassátok a kezét közben vaze. Aztán az exférjem nagymamájának halála sokkal durvább volt, mert nem láttam az utolsó években és ha nem is szerettem, de egyfajta példakép volt nekem. És most Emma, aztán Palkó – ennyit tudok felmutatni, de nem panaszként mondom. Meg persze Orsi.

Pont Orsi volt az, aki miatt megint eszembe jutott a dolog, mostanában volt egy éve, hogy meghalt. Amikor történt, teljesen szétestem, persze csupa önző ok miatt. Sokkal inkább szülőként, mint a barátjaként volt rám hatással a dolog, úgy éreztem, iszonyú teher van rajtam, hogy életképessé kell nevelnem egy autista gyereket. Nyilván akkor is tudtam, hogy egészen biztosan jobb vagyok, mint Orsi anyja, de ettől még egy rövid időre úgy éreztem, nem bírom ezt el. Vannak ilyen napok.

Ezt a hétvégét nagyrészt együtt töltöttük a nagylányommal, a pasik nem értek rá. Sok hétvégén voltam már egyedül és nem szokott gondot okozni, de most mégis különösen nagyra értékeltem a lehetőséget. A Pizzicában ebédeltünk, sörrel, aztán átsétáltunk a Desszertnekedbe, utána bevásároltunk a DM-ben. Végignéztük a Night Manager 4 részét és kicsit még érzékenykedtünk a Tajtékos napokon. Másnap felszedtük a kutyát és kimentünk a Népszigetre. Közben számos heves vitánk volt, nagyon érdekes dolgokról. Láttunk egy hajós temetést, ami nagyon tetszett, de nem fényképeztem le, mert mi közöm van hozzá.

Van az a pillanat, amikor megérkezel egy találkozóra, a másik azonnal észrevesz a buszon és ahogy mentek egymás felé, mindkettőtökben felmegy az örömpumpa, hiába találkoztok gyakran. És szívesen érsz hozzá a másikhoz, jó ránézni, együtt lenni. Ez a szerelem, mondanák sokan, de kurvára nem. Ez a szeretet, aminek baromi kevés köze van a szexhez. Lehet ezt érezni akkor is, amikor szerelmes vagy, de nem feltétlenül jár együtt a két dolog. Aki még nem volt szerelmes olyan emberbe, akivel teher találkozni, mert félsz tőle, annyira fontos és hozzáérni is alig mersz, de mégis muszáj vele lenni, mert távol maradni legalább olyan nehéz – na, az örüljön szerintem. Jól van, az is egy élmény tulajdonképpen, nem szoktam elállni előle, de nem is keresem.

Amikor 20 évesen megszültem az első gyerekem, sokan sajnáltak. 10 év múlva sokkal többen irigyeltek. Persze nem a lottón nyertem azt az érzést, hogy létrehoztam két embert, akiket meglátva szinte mindig ez az öröm tölt el és akikkel biztosítottam, hogy soha nem leszek magányos. Nem tudtam én ezt akkor, de jól csináltam. Nem csak ők vannak persze, a kicsi is sokszor klassz, a barátaimnak is gyakran örülök így és ennyire. Nekem nem létszükséglet, hogy párkapcsolatban legyek, szoktam vele büszkélkedni, hát azért így sokkal könnyebb, tény.

De azt hiszem, értem, milyen lehet, amikor úgy érzed, senkinek nem számítasz igazán és amikor nincs értelme semminek. Tudom teljesen racionálisnak látni ezt az érzést. Főleg, ha a mentalizáció kihívást jelent és lehetetlen elképzelni egy jobbat, mást.

Szeretem azt mondani, hogy nem félek a haláltól, mert valóban nincs bennem ilyesmi, de ez simán lehet az én mentalizációs kihívásom. Nem félek tőle, de készülök rá, foglalkoztat. Egyik kedvenc non-fiction könyvem a Hogyan halunk meg, annak idején írtam is róla, de most nem találom. Lenyűgözött az a neutrális, tabumentes szemlélet, amivel a szerző boncolgatta a témát. Amikor nemrég újraolvastam az Utas és holdvilágot, a főszereplő bolond bölcsész haverja halálügyi fejtegetéseit élveztem a legjobban. A múltkor volt az a cikk a Guardianen Sheila Kitzingerről, aki a szülési tervhez hasonlóan haláltervet készített, imádtam. Egy olvasó azt mondta, nem könnyű olvasmány – nem értettem. Nemrég meg olvastam egy baromi jó írást a Zen hospise-ról, amiből kiderült, hogy a halálnak komoly gazdasági vonatkozása is van. Kevés dolog tud jobban lelkesíteni, mintha valami egyébként is jó dologról kiderül, hogy racionálisan magyarázható a haszna.

Már csak az kéne, hogy az emberek megértsék, ha jól élnek, jól szexelnek és jól halnak, nem csak ők, de körülöttük is mindenki boldogabb lesz.

From → gyerek

One Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: