Skip to content

Pékes

March 4, 2016

Befejeztem és leadtam a pékségteszt cikket, úgyhogy megírom a saját verziómat is most már.

Öt helyen voltam, a Józsi-féle Pékműhely, Artizán a Hold utcában, Butter Brothers, Jacques Liszt és Panificio a Király utcában, de végül csak négyen maradtak. Illetve valójában tesztelgettem a Pékességet is Óbudán, de sem a termékkel, sem a kiszolgálással nem voltam elégedett igazán. Ugyanez történt a Jacques Liszttel is. Már az első alkalommal sem tetszett tőlük semmi sem igazán, de annyira ajnározzák őket, hogy visszamentem még egyszer és elköltöttem náluk megint egy kis pénzt, nagy részét teljesen feleslegesen. A pogácsákat ugyanis konkrétan kidobtuk, mert felháborítóan száraz volt mind, vaze, ennél én is jobbat sütök, pedig nem vagyok valami hozzáértő. A gyerek megette a vaníliás croissant-t, de szerintem végtelenül gagyi volt. Ilyenkor a szokásosnál is dühösebb vagyok, mert elbizonytalanít, hogy milyen sokan dicsérik, másrészt meg rohadtul rühellem, ha drágán nem jó minőséget adnak el. És aki egy pékségben nem mosolyog, annak nyilván elég szar az élete, de nekem ne legyen ehhez közöm légyszi.

A többi viszont szuper élmény volt. A Pékműhely pogácsájával szeretném megtölteni a mélyhűtőmet (nem férne be mondjuk a sok hústól, de mindegy), hogy bármikor előkaphassak egyet és a kakaós csiga, meg a szilvás napóleon is zseniális volt. A csajok vigyorogtak, ajánlgattak, olcsóbban adtak valamit, hogy beleférjek a nálam lévő készpénz keretbe, nagyon jól éreztem magam náluk. A croissant nem volt átütő és nem szeretem, hogy túlsütik a legtöbb kenyeret, nekem a héja nagyon fontos része, meg akarom enni mindet. Baromi jók az áraik, mostantól beépítem őket a budai útjaimba.

Az Artizánban most már többször is jártam, szinte csak jót tudok róluk mondani. Az első eresztésben a pogácsa nem ízlett annyira, de másodszorra már sokkal jobb volt. A kardamomos csigájuk hiánypótló, de a vaníliás cuccaik is rendben voltak. Náluk ettem a legjobb kenyeret, bár hozzáteszem, hogy nem sokat vettem, mindenkinél csak egy darabot. A félbarna bagettjük valami csodálatos, rágós a héja, könnyű, de tartalmas belül. Annyira eteti magát, hogy nem is tartanék ilyet itthon szívesen, mert túl sokat ennék belőle tutira. Elég jól is öregszik, másodszorra maradt másnapra is. Tegnap kipróbáltam a répatortájukat is, az egyik legjobb a városban.

A Panificioval is szenvedélyessé vált a viszonyunk, még mielőtt találkoztam volna Szabolccsal, a tulajjal, aki persze bolond, normális ember nem dolgozik ennyit, de én sem vagyok egy neurotipikus darab, nyilván ezért is annyira szimpatikus. (És fogadni mernék, hogy a többi pék is hasonló.) A croissant-juk az egyik legjobb a városban szerintem,  a pizzás csigájuk lehet, hogy az egész országban az egyetlen, amitől nyögdécselni kezdek. A kedvencem talán a ricottás csiga. Legfeljebb azt tudom nekik felróni, hogy estére néhány termék kicsit megszárad, ez kb. kétszer fordult elő. Jó az ár-értékük nagyon, soha többet nem megyek az Á Table-ba.

A Butter Brothersbe mentem utoljára, hát az konkrétan egy óvoda. Nyilván nem, de hát nagyon cuki babák csinálják, a gyerekeimmel egyidősek és imádom, hogy öntudatosak, profik, szakmailag ott vannak. Pedig épp morcos voltam, mert addigra már egy órája bringáztam az esőben-szélben, és beszólogattam nekik, de nem vették fel. Az ő kenyerüknek is túl sötét nekem a héja, azt mondták, amikor erre panaszkodtam, hogy ez a kemence miatt van, mert hogy kőből van? Persze ettől még nagyon jó kis kenyér belül, most ettem belőle kétnaposan, igen rendes állaga volt. Nem olcsók és nem fogadnak el kártyát (ahogy jellemzően a többiek sem, kivéve az Artizán), úgyhogy be voltam határolva, de azért vettem még néhány cuccot. A medvehagymás pogácsa nekem kicsit túl volt tolva, de ez tipikusan olyasmi, ami túl erőteljesen ízesítésű nekem, maga a pogácsa hibátlan volt. A teljeskiőrlésű croissant-juk is eléggé bajnok, de persze az igazi attrakció a kakaós csiga. Meg a fahéjas. A kakaós ugye egyfajta nemzeti hitvita, és jellegéből adódóan nincs semmi értelme. Én anyámét szerettem, kelt tésztából, de Józsié is ízlett, meg a Panificio is finom volt, de a BB-é konkrétan letepert. Pedig csak egyetlen harapást ettem belőle, aztán betettem egy zacskóba a fahéjassal együtt, hogy elviszem a gyereknek. Csak az iskola környékén jöttem rá, hogy ott hagytam az asztalon. Biztos a kutyák is értékelték, eléggé csillogott a szemük, amikor hazaértünk. Attól olyan jó egyébként, legalábbis nekem, hogy valami félelmetesen ragacsos és tömény, egészen szégyenletesen érzéki cucc. Nem enném minden nap, de néha nagyot üt.

kenyeres

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: