Skip to content

Reggeli 1. Benediction, Kempinski

January 27, 2016

Az elkövetkező hetekben valószínűleg több gasztro poszt lesz, mint szokott, mivel egy print kiadványt csinálok és ami nagyon jó, azt meg kell ide is írnom. A Kempinski tojásos reggelije pedig egyszerűen csodálatos volt.

Az úgy volt, hogy amikor táfelspiccet ettünk az ÉS-ben, mondtam Ildikónak, a szálloda nagyon cuki kommunikációs vezetőjének, hogy milyen kár, hogy csak 12-től lehet, mert ez lenne a legjobb afterparty kaja. De ugye a reggeliztetés elviszi az éttermet. Az átalakítás óta azonban folyamatosan keresik a lobby, mostani nevén living room hasznosításának lehetőségeit és ezzel a reggelivel nagyon rendesen el is találták.

SetWidth1700-The-Living-Room-Kempinski-Hotel-Corvinus-Budapest

Azt már mondtam szerintem korábban, hogy bár úgy egyébként nem vagyok az épület rajongója (szerintem Finta nem sok valóban értelmeset alkotott hosszú távon), de ez a felújítás a lehető legjobban hozta ki a közösségi terekből. Nagyon szeretem a burkolatokat, a színeket, a bútorokat – tényleg otthonos lett, szívesen vagyok ott. Reggelizni különben nem nagyon szoktam (bár a gyereknek minden reggel csinálok), inkább csak hétvégén. De a késői pezsgős reggeli az egészen más. Nyilván nem véletlen, hogy bekerült ez a téma a kiadványba, bár szakmailag is baromi érdekes, hogy volt már egy ilyen trend 6-7 évvel ezelőtt, ami akkor befuccsolt, de most úgy látszik, működik.

A kempinskis Benediction iránti rajongásom már a menüvel elkezdődött. Annyira okosan, körültekintően van összeállítva, tele a szívemnek kedves dolgokkal. Tanyasi tojás, házi kolbász, spenót, spárga, lazac – a kedvenceim. Ja és persze pezsgő. Meg nagyon jó tea. Hosszan tanakodtunk, végül előételnek kértünk egy libamáj terrine-t és egy organikus céklasalátát kecskesajttal. Nyilván a libamáj is tökéletes volt, de én a cékla és a sajt miatt örültem nagyon. Egyrészt egyen mindenki több céklát, lehetőleg minél nyersebben, másrészt az a sajt, istenem. Persze kifaggattam Rolandot, honnan van és persze közvetlenül egy Gödöllő környéki farmról. Egyszerűen imádom ezeket a sztorikat, hogy Roland kiment a piacra, ott meglátta a gazdát, aki először bizalmatlan volt és nem is annyira akart a Kempinskinek szállítani, de pár hónap után teljes volt a szerelem. És az a sajt, istenem. Nagyon friss, nagyon zsenge, szeretnék belőle itthon egy bödönnel.

12473828_10153907385882174_5907231357210328855_o

Közben belekezdtünk a pezsgőbe is, először egy Kreinbacher brut nature-t és egy Sauska extra brut-öt ittunk, részemről a Sauska volt a nyerő. Szerettem a karcos, nagy buborékjait, a szárazságát. Lehet, hogy este bulinál jobban bejön a Kreinbacher, de ehhez a rengeteg kajához ez illett. Aztán még próbáltunk egy rozé Sauskát is, aznap reggel nálam az extra brut-t nem lehetett überelni.

A fő attrakcióból, a benedict tojásból hosszas mérlegelés után kértünk egy lazacosat, mert hogy az klasszikus és egy lecsósat, a házi kolbász miatt. A Kempinskiben ugyanis évek óta csinálnak saját disznótorost, a véreshurkájuk a legjobb, amit valaha ettem. Ezt a kolbászt például tokajival készítik. A lecsó hozta azt a nyárias frissességet (roppanós paprikával, ahogy kell), amit akartam, csak egy baja volt, képtelen voltam megenni az összes kolbászt, annyira telepakolták. A lazacosat szégyenszemre nem voltam képes megkóstolni, de a lányom nagyon áradozott, mennyire érződik a mártáson, hogy minőségi vajjal készült. Kicsit vajmániások vagyunk, bocs.

Pihenésképpen kértünk egy oolong teát és erősen tipródtunk, milyen desszert legyen. A Kempinski vendégkörének ízlése ugyanis nem egyezik az enyémmel, ott hagyni meg utálom, de a szuperkedves kiszolgáló lányok segítségével megtaláltuk a tutit: házi citrom sorbet friss gyümölcsökkel. A biztonság kedvéért kértünk hozzá tejszínhabot, mert az jó. Ah, milyen finom volt az ananász! A sorbet-t szerintem paco jettel csinálhatták, üdvözlégy technológia. A gyümölcsökről jut eszembe, hogy még az előételeknél morfondíroztunk azon, mennyire hozzáad már, hogy lehúzzák a narancs és grape fruit bőrét.

A környezet és a minőség mellett engem az tud még mindig meglepni, milyen korrektek az árak. A két legolcsóbb benedict az étlapon 1250 és 1550 forint. A soha nem fogom megérteni, miért hájpolt Sarki Fűszeresben egy nyamvadék (mirelitből készült) croissant szendvics 1390. És akkor a többi hasonló helyről, vagy akár csak a Starbucksról nem is beszéltem.

A két előételért, kávéért, mentateáért, két benedictért, 4 pohár (khm) pezsgőért, egy nagy kanna teáért és desszerért összesen 19477 forintot fizettünk volna szervízdíjjal együtt. Saját pénzből nyilván nem ennyit fogyasztunk, megmaradtunk volna két tojásnál és egy teánál valszeg, ami kijött volna 5-6 ezer forintból, de szerintem majdnem ugyanannyi időt töltöttünk volna ott és ugyanúgy élveztük volna.

Bocs, hogy nem fotóztam, akkor még nem gondoltam, hogy ennyire meg kell írnom ide is.:)

12238395_10153783641072174_7870879484171402651_o

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: