Skip to content

Szalon

January 22, 2016

Sokszor elfelejtettem az évek során, de valójában az egyik kedvenc ételem a szalontüdő. Annyira szeretem, hogy amikor kevés helyen lehetett kapni és már nagyon vágytam rá, beültem a Lehel piac önkiszolgálójába a csövesek közé és betoltam egyet. Illetve, amíg lehetett kapni mirelitben, rendszeresen vettem. Azt hiszem, ez az az étel, amit megcsinálni soha nem fogok, de időnként muszáj egy adagot magamba rakni belőle.

Az utóbbi időben már nem annyira elérhetetlen, a Buja disznóban van asszem minden nap, már ettem is belőle, a Rosensteinben meg hetente egyszer lehet kapni. Tegnap este első hivatalos kimenős randin vagymin voltam a londoni pasival és nagyon vágytam erre az ízre. De ugye a piac 5-kor bezár, a Rosensteinben meg elfogyott a szerdai adag. Gyorsan rákerestem, erre mi derült ki? Hát hogy az ÉS-nek ez az egyik signature dish-e. Hosszan gondolkodtam, hogy lehet, hogy ennyi látogatás után én ezt nem tudtam.

Aztán rájöttem, hogy a megnyitón nem figyeltem rá fel, aztán sunday brunchra mentem, aztán ebédmenüre, aztán táfelspiccre, szóval a rendes étlap sose is volt a kezemben. De azonnal asztalt foglaltam és nekiindultunk.

A helyzet az, hogy nem ez volt a legjobb szalontüdő, amit ettem. Pontosan értem, miért vágták egészen apró darabokra a húst és miért volt a számomra ideálisnál egy kicsit jobban megfőzve, de nekem pont attól is annyira élvezetes, hogy van neki az a kicsit gumiszerű, rugalmas állaga, imádom. És a zsemlegombócnak is fontos a szerepe, a tányér közepén lévő egy darab kevés nekem. Viszont, ha jól éreztem, savanyúuborka darabkák voltak belekeverve – na ez viszont zseniális, nem ettem még így és nagyon izgi volt tőle ízre és textúrára is.

Én ugyan nem akartam, de a londoni pasi ragaszkodott a borhoz és ki vagyok én, hogy elrontsam a mulatságát, főleg, ha ő fizet. Valami kékfrankost ittunk (képtelen vagyok megjegyezni a borok nevét, bocs), amit a sommelier ajánlott, jézusmária, mennyire finom volt. A pasi vicces módon cézár salátát evett, amit persze nekem is meg kellett kóstolnom, különös tekintettel rá, hogy szerintem életemben talán egyszer ettem ilyet és az annyira rossz volt, hogy soha eszembe nem jutott volna újra kipróbálni. De ez kurvafinom volt, az a parmezán, te jó ég! A legkrémesebb parmezán volt, amit valaha ettem.

Szóval összességében nagyon jó élmény volt, de azért eléggé várom a jövő hetet, amikor egy olvasóval találkozom végre a Buja disznóban és megint lábasból nyomhatom a rágós tüdődarabokat a számba.

20160121_190351

From → kaja

4 Comments
  1. másik anna permalink

    haha, én azt még soha, de kíváncsi vagyok nagyon, ki is néztem, hogy vmikor kéne a rosensteinben. viszont hasonló boldogsággal szoktam pacalt enni, akár csorba, akár toszkán, akár saláta a funky phoben ^_^

    • te kellesz nekem, a következő vacsoránk pacal lesz és abból én csak a Padront ismerem, mondjál még jó helyet hozzá, köszi!

  2. Nem emlékszel, milyen kékfrankos volt?, Soha életemben nem ittam még jó kékfrankost, pedig nagyon szeretnék, mert soproniként kötelességem szeretni. Egyszer el is határoztam, hogy megszeretem, és megkóstoltam többfélét, de egyik se volt jó, úgy innék már egy jót.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: