Skip to content

Dior

January 21, 2016

Ezt a posztot a stylist blogomra kellene írni, de az a helyzet, hogy mostanában nincs kedvem stylistkodni. Iszonyúan fárasztanak az emberek, csak nagyon kevéssel tudok annyi időt eltölteni, amennyi egy rendes stílusváltáshoz kell, és mivel még mindig elég törékeny az egyensúlyom, hát inkább nem csinálom. Szilvi, ez rád nem vonatkozik, megyünk farmert venni és kész! Na és nincs kedvem ezért abba a blogba sem írni.

Szóval a szerkesztőm kért tőlem egy alibi cikket Diorról, merhogy 111 éves lenne az öreg és persze örömmel csináltam. Főleg, hogy klasszul belecsempészhettem azt is, mennyire rühellem Dior bácsit valójában.

Egyrészről persze divattörténeti szempontból csodálatos, amit létrehozott. Pusztán esztétikai alapon csodálom a New Lookot, meg a későbbi kollekcióit is. De az életemet nem pusztán esztétikai alapon szeretem élni. Arra pedig különösen érzékenyen reagálok, ha hosszú évek jelentős szenvedései és harcai után végre elérek valamit, de egy pocakos seggfej visszalök a sárba, mert csak.

A sokat hozsannázott 1947-es Dior New Look kollekció ugyanis pontosan ezt tette a nőkkel. A szüfrazsettek sokszor valóban veszélyes és komoly áldozatokat követelő munkájának köszönhetően legalábbis Angliában bevezették az általános választójogot, 45-ben Magyarországon is. Svájcban elhúzták 71-ig. A második világháború, ha sok dologra nem is volt jó, de szétvert egy csomó idióta társadalmi rendszert, és többek között a nők számára komoly előnyöket is hozott magával.

Miután annyi női polgár vett részt a harcokban, a gyógyításban és a hátországi ellátás, védelem megszervezésében, kicsit elszoktak az otthonüléstől. Tudom, olvastam róla sokat, mégis mennyire mellőzték sokukat, hogy vették tőlük vissza egy köszönöm nélkül a munkát a férfiak és átérzem, mennyire magányos lehetett az a nemzedék pasik és így a család lehetősége nélkül. De az egyéni tragédiák mellett azért mégis megváltozott valami, nem lehetett már visszacsinálni.

Különösen igaz volt ez az öltözködésre. A háború alatt nem volt rá se pénz, se energia, egy csomó nő eleve egyenruhában tolta, egy sokkal praktikusabb, értelmesebb viselet alakult ki. Ebben persze baromi nagy szerepe volt Chanelnek is, aki behozta ugye a kis fekete ruhát, a rugalmas dzsörzét, a nadrágot és még egy rakás dolgot. Ja igen, és a háború alatt a nők végre szinte teljesen megszabadultak a fűzőtől.

40sw

Erre két évvel a vége után jön Dior és bemutat egy olyan kollekciót, amihez fűző kell, párnázott melltartó és gigászi mennyiségű anyag. Mert hogy szerinte az a nőies és a nőknek vissza kell változniuk a csodálatos, éteri lényekké, akik a háború előtt voltak. Hát elmész te a picsába, barátom. Hordjál te fűzőt a méretes hájadon, nézzük meg, milyen érzés összeszorítani a derekad 60 centisre. Ja, hogy te továbbra is kényelmes öltönyben és lapossarkú cipőben mondod meg, hogy nekünk hogy kell kinéznünk?

Az amerikai feministák még tüntettek is a kollekció ellen, de sajnos a média végül csak letolta a nők torkán ezt a baromságot. Értem én, hogy a divatlapok ki voltak éhezve valami újra, a textilipar meg döglődött és ezzel megmenekült. És hát tényleg baromi szép. De hordja, aki kitalálta.

8039403507_0b9f30b286_c

 

From → divat, feministás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: