Skip to content

Unwind

January 3, 2016

Mondtam már, mennyire rajongok a sci-fiért? Szerintem nem mondtam. Nem úgy imádom, hogy mindent elolvasok a műfajban, de vannak dolgok, amiket meg sokszor. Régen hatalmas Bradbury rajongó voltam, most már szentimentálisnak tartom. Vonegutot kéne megint. Dicket Az ember a fellegvárban után feladtam. Ez így nem igaz, most is olvasok tőle néha, de az a könyv annyira kikészített már az első 10 oldal után, hogy nem voltam képes a közelébe se menni többet, csak kerülgetem. Borzasztó lehetett ezekkel a gondolatokkal a fejében élni. Nem is bírta.

Fikázom itt Bradburyt, de az örökös kedvencem John Wyndham, tőle is a telepatákról szóló Újjászületés, bár A triffidek napjáért is odavagyok. Ja, és a Városgép, meg a Sehollakók, hogy tovább égessem magam. Persze olvastam rengeteg Agave könyvet (két polcot megtöltött nálunk a kiadó, de már nem érdekel a halmozás), meg az Ulpiusnak is voltak kurvajó választásai a sci-fi sorozatában, némelyiket már újra is olvastam.

Éveket tettem bele, hogy meglegyen a lehető legteljesebb eredeti Galaktika gyűjtemény, csodálatos érzés, hogy már az sem izgat. Voltak azért novellák, amikre még mindig emlékszem. Az egyik legerősebb hatású mintha valami más válogatásban lett volna, nem tudom, mi volt a címe, persze Dick. Előszemélyek talán? Arról szólt, hogy 12 éves korig, vagy amíg nem tudja a másodfokú egyenlet megoldóképletét, nem számít teljes jogú embernek a gyerek és el lehet abortálni születés után is. Félelmetes és lenyűgöző volt, ahogy ez Dicknél szokott lenni. Határozottan nőgyűlölőre emlékszem, de már akkor is éreztem, hogy ez a csávó annyira bolond, felesleges neki felróni.

Kicsit neheztelek is Neal Shustermanra, hogy az Unwind végén lévő hosszú köszönő listájában nem említi Dicket. Nehéz elképzelni, hogy nem olvasta azt a novellát, bár persze előfordulhat. Az Unwindben kicsit más a felállás. A gyerek 13-18 éves kora között a szülők kérheti a szétbontását. Mivel a test 94 százalékát hasznosítják átültetésekkel (biznisz, naná), ezért a bontás nem számít halálnak, hiszen minden része tovább él, csak másban. Három gyerek megszökik a bontás elől, őket követi a könyv. Nekem még a Skorpió-ház, szintén kamaszoknak szóló sci-fi járt még közben a fejemben, amiről úgy tűnik, ebben a blogban nem írtam, pedig.

51HTtJ9l8vL

Most hogy rákerestem, látom, hogy sokan kritizálják, mennyire hihetetlen a sztori. Ezt a jelzőt nehezen tudom értelmezni sci-fi és fantasy esetében, oké, nyilván cselekmény szinten azért mégis van értelme. Lehet, hogy ha elmúlik majd a durva high, ahová a könyv lökött, majd én is meglátom a lyukakat, de tegnap óta még rajta vagyok. Annyira ritka mostanában, hogy egy könyv teljesen behúzzon, a Sue Monk Kidd óta legalább 6 történetbe belekezdtem és egyik sem tudott lekötni. Úgyhogy, ha vannak is gondok a karakterekkel és sztorival (azért homályosan érzékelek néhány problémát, csak nem akarok ráfókuszálni), nem érdekelnek.

Mivel fiatal és ha jól látom, nem teljesen fehér íróról van szó (mi a jó kifejezés a mixed heritage-re, basszus?), aki ráadásul kamaszoknak ír főleg, hát elég PC a gárda. A csajok kompetensek, kemények, semmi nyafogás. Természetesen vannak színes bőrű karakterek, minimális szinten előkerül a homoszexualitás és a fogyatékosság is. Az ilyesmi tagadhatatlanul erőltetettnek hathat némileg, ahogy a Star Warsban is fura volt, még nekem is, pedig erre vágyom. Szét van baszva az érzékelésünk, az a helyzet, már 30 százaléknyi nőt is soknak érzek. De majd szép lassan megváltozik ez is. Már preproduction fázisban a film, no suprise.

hqdefault

From → könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: