Skip to content
Tags

Lelkes

January 2, 2016

Hajnalban, félálomban egyszeriben beugrott, milyen a depresszió. El is mesélem röviden, mert kényszerem van rá, de azért nem erről lesz szó valójában. Mintha egy tintásüveg lenne bennem, aminek néha kiesik a dugója és attól függően, mennyire borult fel, kiömlik belőle a fekete tinta belém. Néha csak szivárog, néha mindent elborít. Úgy folyik, ahogy a vízben terjed a tinta, nagyon szép, de ha sok van belőle, semmit nem látni tőle. Szerencsére akármilyen sötétet csinál, akkor is tudom mindig, hogy ezt csak én látom. Majd eloszlik és megint tisztul a kép.

Klassz dolog a betegségtudat egyébként, kifejezetten örülök, hogy van már nekem ilyen, úgy érzem, fontos része a terápiának. De azért nem vagyok hajlandó túl komolyan sem venni, úgy vagyok ezzel, mint a kánikulával. Az is csak pár nap egy évben, kibírom. Oké, most már inkább három hét, úgyhogy megnéztem a légkondi árakat, de ettől még nem fogom hibáztatni a nyarat.

Szóval valójában egy sorozatról akartam írni, ami a szünetben szépen ledaráltam. Mondjuk van köze a lelki problémákhoz rendesen. El kell mondanom, hogy az ötletet a 444 egyik cikkéből kaptam, ami a női sorozatokról és a gonoszságról szólt. A Jessica Jones-t már végignéztem és bár élveztem, azért vannak vele gondjaim. De az UnReal egyik főszereplőjének elképesztően jó a haja, ráadásul érdekel, hogy csinálják a realityket, csak ne kelljen egyet se megnéznem, mert kikészülök, annyira kínos.

unreal_still

Szóval nekiláttam az UnRealnek és már az első rész után tapsikoltam örömömben. Mindkét főszereplő nő, a pasik csak dísznek és bajnak vannak és mindkét csaj félelmetesen vonzó minden szempontból. Bár mostanában nem tornáztatom, de amikor még rendes munkahelyen dolgoztam, elég sokat szerepelt ez a karrierista ribanc énem. Állítólag sokan féltek is tőlem, de csak azok, akikkel nem dolgoztam együtt. Najó, lehet, hogy előfordult olyannal is, akivel igen.

kéne már egy ilyen póló

UnReal exposes the sick, twisted heart of shows like The Bachelor.

UnReal exposes the sick, twisted heart of shows like The Bachelor.

Nyilván a múltam és a személyiségem ezen része miatt élveztem annyira Rachel és Quinn munkásságát. Félelmetesen jó érzés nézni, ahogy egyfolytában kompetensek, bátrak és okosak. Igen, közben nagyon sokszor manipulálnak embereket, néha egészen szélsőséges eredménnyel, de hát valójában az emberiség nagyobb fele ezt teszi, legfeljebb nincs ennek tudatában. Örök életemben hálás leszek Allan Pease-nek (és a magyar kiadónak is btw), amiért annak a szerencsétlen, fogalmatlan tizenéves autista kislánynak, aki voltam, elmagyarázta, hogy is működnek az emberek. Nyilván szerepe volt ebben a kiszámíthatatlanul őrjöngő, veszélyes anyámnak is, emlékeztek a Lie to me sorozatban, amikor az agyból dolgozó Tim Roth kiszúrja az ösztönös latin csajt, aki egész gyerekkorát rettegésben töltötte és ezért kénytelen volt megtanulni olvasni az embereket?

Rachel végig így néz ki, imádom. Itt jegyzem meg, hogy Jessica Jones is pont ilyen cuccokban járt.

Screen-shot-2015-06-08-at-11.00.19-PM

Rachel és Quinn persze sérültek, kizárt dolog, hogy abúzus nélkül megúszták volna, de mivel nők, ez amúgy is garantált ajándék a társadalomtól. Aki túléli, uralkodik. Főleg, hogy mindketten kibaszott okosak és ez az enyhe pszichopata személyiségvonásaikkal együtt meglehetősen ütőképessé teszi őket. Nyilván nem teljesen pszichopaták, ezért nem is sérthetetlenek, de kurvára megtanulták még a traumáikat is felhasználni. Azt hiszem, ez a legcsodálatosabb bennük, ahogy Rachel a tökéletesen valódi félelmei és feltételezhetően igazi könnyei segítségével teszi tönkre azt a gyáva köcsögöt, akivel sajnos annyira jó volt a szex.

Időnként borzalmasan melodramatikus persze, de a párbeszédek szerencsére megmentik a legtöbb jelenetet. Nem Sorkin színvonal, de azért közelít. Persze a két creator is nő, Marti Nixon egy rakás sorozatot írt és csinált már, amiket szerettem, Sarah Gertrude Shapiro pedig konkrétan a Bacheloron dolgozott producerként. Szóval valamit tudhat.

Marti Nixon, a Rachelt játszó Shiri Appleby (szerelmem), Sarah Gertrude Shapiro és Constanze Zimmer, aki Quinnt tolja

lifetime-unreal-party

 

From → feministás, film, tévé

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: