Skip to content

Inkább

November 30, 2015

Ahogy közeledünk december végéhez, egyre dühösebb szoktam lenni. Ilyenkor menetrendszerűen letiltok néhány ember a falamról, de van, akit januárban visszaengedek. Az úgynevezett ünnepek értelmetlensége és felszínessége, illetve az értük rajongó tömegek ostobasága minden évben meg tud döbbenteni.

Legfőbb ellenségem természetesen a karácsony. Egyrészt utálom a hazugságot. Az alapvető hazugságot is, amire maga az ünnep épül, de talán még jobban zavarnak a nép saját hazugságai, amikkel egymást etetik. Hogy legalább  ILYENKOR találkozzunk, beszéljünk, együnk együtt, vegyünk egymásnak ajándékot. Hát, barátom, ha különben nincs benned rá vágy, akkor pont december végén igazán felesleges erőltetni. Fájdalmas látni azt a rengeteg energiát, amit arra pazarolnak, hogy elviseljék azt a pár napot.

Aztán nagyon zavar a pazarlás is, a felesleges dolgok megvétele, a szükséges étel többszörösének előállítása. Ja, persze a ostobaságban megnyilvánuló úgynevezett hagyományt is rühellem, hogy azért csinálunk beiglit, mert ilyenkor ezt szokás. Ember, gondolkodj már el, hogy szereted-e azt a rohadt süteményt.

De leginkább az zavar, hogy ezt az egészet folyamatosan az arcomba tolják. És ha nem élvezem, nekem kell rosszul éreznem magam. Minden rohadt közösségben betiltanám az adventi készülődést (amely szókapcsolat egyébként nagy valószínűséggel pályázhat a modoros-díjra) és a karácsonyi ünneplést is. Nem, az állami intézményeknek kurvára semmi alapjuk a hülye gyertyagyújtogatásra és semmilyen vallási izére. Kivéve, ha MINDEN ilyet beépítenek a közösség életébe. És senki ne gyilkoljon a kedvemért fenyőfákat lécci.

Azt meg aztán végképp rosszul viseltem eddigi szülői létem során, hogy folyton tőlem vártak pénzt, időt, energiát, hogy egy általam mélységesen utált és megvetett marhasághoz asszisztáljak. Még soha egyetlen karácsonyi műsort és ajándékot nem láttam sem óvodában, sem iskolában, ami ne lett volna egy nagy rakás szar.

Pedig az év vége kapcsán egy rakás értelmes dologról lehetne beszélni. Arról, hogy miért rövidebbek a nappalok, hogy miért érezzük magunkat rosszabbul, hogyan lehet ezen változtatni, stb. stb.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a gyerek új iskolájában rendkívül takarékon tolják az egészet, amiért végtelenül hálás vagyok.

 

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: