Skip to content

Harcos

November 23, 2015

Azt mondta Isolde a múltkor, amikor panaszkodtam, hogy milyen dühös vagyok valami miatt, hogy hát ez nem hír, én mindenből nagy ügyet csinálok. És bármennyire is kényelmetlenül hangzik ez, igaza van. De szívesebben fogalmazok úgy, hogy szenvedélyesen viszonyulok az engem érintő és érdeklő témákhoz.:)

Tegnap kitettem egy nagyon cuki videót FB-ra, ami egy autista kisfiúról és a családjáról szól. Csak kicsit autista, okos, helyes gyerek, aki játékfejlesztő akar lenni, mint az én okos, helyes autistám. Jó látni. De persze megint beindultam valamin és tegnap óta ezen gondolkodom.

A videó ugyanis a kisfiú anyjának egy korábbi filmjével indul, Mimi és Donna a címe, a nagymamájáról és a nagynénjéről készítette. Később is sokat beszél a nagymamáról, Mimiről, hogy milyen csodálatos ember, amiért ennyi évtizeden át feltétel nélkül szerette az elvileg értelmi fogyatékos és valószínűleg nem diagnosztizált autista Donnát. Hogy Mimi mekkora egy role modell, amiért ilyen szépen gondoskodott a gyerekéről.

slide-1

És ilyenkor nekem persze egyből Eustacia Cutler jut eszembe, Temple Grandin anyukája. Oké, nyilván alig tudok meg valamit ebből a videóból Mimiről és Donnáról, de az kiderül, hogy szegény gyereket kizárták az oktatásból másodikban. Elmondanám, hogy Temple Grandin négyévesen még nem tudott beszélni és kedvenc szórakozása a saját szarával való gyurmázás volt. Rengeteg iskolából akarták kitenni, de Eustacia nem engedte. Temple apja még akkor is intézetbe akarta záratni a lányát, amikor már leérettségizett és egyetemre készült. Mivel Eustacia ezt nem hagyta, megpróbálta a feleségét beszámíthatatlannak minősíttetni.

8614008762_224149fab6_b

Feltételezhetően Donna akkor sem lett volna az állattartást megreformáló PHD doktor, ha Mimi harcol érte, hogy tanulhasson. De talán nem kellett volna hatvanvalahány évesen otthonba mennie, mert képtelen az önálló életvitelre. Talán nem lett volna belőle teher az egész család vállán.

Mimi egy tündéri teremtés, édes ember. Eustacia egy erőszakos, kemény nő, akit ha kirúgnak az ajtón, visszamászik az ablakon. Nem érdekli, mit mond Karner, addig megy, amíg talál valakit, aki fejleszti a gyerekét – akkor is, ha a gyerek nem akarja. (Később elváltak egyébként, lett neki szuperjófej új férje és amikor az exférje, aki valószínűleg az autista géneket belerakta a gyerekbe, végre meghalt, meg is írta, mi történt valójában.)

Azt hiszem, bátran vállalom, hogy mindenből nagy ügyet csinálok, magasak az elvárásaim és erőszakos vagyok.

From → gyerek

2 Comments
  1. szerintem is nagyon sok múlik a szülőkön, amellett hogy kiharcolják az oktatást meg lehető legjobb ellátást azt is fontosnak tartom, hogy biztatóan de elvárásokkal viszonyuljanak a gyerekükhöz – hogy valahogy azt ültessék bele hogy el tudja fogadni magát a nehézségei ellenére, de ne használja kifogásnak a nehézségeit, hanem tegyen meg mindent hogy a legtöbbet hozza ki magából. és használják fel motiválásra kreatívan a gyerek speciális érdeklődéseit. nyilván így se lesz mindenkiből temple grandin, de az biztos hogy nagyon sokat tehet egy szülő a gyerekéért (persze akkor is ha nem autista), ami ijesztő is🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: