Skip to content

Stoner

November 12, 2015

Már hetek óta készülök megírni, milyen nagy hatással volt rám ez a könyv. Nem tudom, honnan jött, megláttam valahol a címét, rákerestem és azt mondták jó. Nem csin-bumm, tűzijátékos jó, inkább olyan bőr alá bekúszó módon az, a felkavaró jobb szó rá.

Az egész könyv egy Maugham elbeszélésre emlékeztet engem. Nincs kedvem kikeresni, mi a címe, de arról szól, hogy születik egy ember, felnő, munkája lesz, megházasodik, boldogtalan, aztán meghal. És a végén Maugham kiszól, hogy kíváncsi volt, képes-e lekötni egy átlagos ember történetével az olvasót. Nyilván igen és láthatóan sokkal jobban emlékszem rá, mint számos drámai meséjére.

John Williamsnek is valami hasonló dolgot akart szerintem – megmutatni, mennyi dráma lehet egy érdektelennek tűnő ember üresnek látszó életében. Abban tévedett, hogy átlagos embert mutatott volna be és talán pont ez a tévedés tette a megjelenés időszakában, 1965-ben és utána a könyvet nem túl sikeressé. Stoner ugyanis egy hamisítatlan geek. Hiába nem létezett még akkoriban a kifejezés és talán Williams sem volt még tisztában főhőse karakterének valódi lényegével, a mostani olvasó számára egyértelmű, miről van szó.

A saját életemben nem voltak ekkora ugrások, anyám lehetett volna ilyen: a szegény paraszt legkisebb lánya, aki az iskolában rájön, milyen csodálatos dolog a tudás. Anyám hátat fordított a tanulásnak és a felemelkedésnek, túl félelmetesnek érezte, én kisebb hátránnyal indultam, talán nem is jutottam olyan messzire, de a mai napig lenyűgöz, mennyi mindent lehet tudni.

És már megint az autizmussal jövök: az a félelmetes rugalmatlanság, a hazugságra való képtelenség és a kezelhetetlen érzések, a rutinhoz való ragaszkodás, és még sorolhatnám, mind a spektrumra kvalifikálják Stonert. Hiába irodalom és nem IT, a helyzet nekem tökéletesen ismerős. Hány ilyen embert láttam már közelről, de szerencsére a végkimenet mostanában már kevésbé szomorú. Örülök, hogy ennyit változott a világ.

Sokáig gyanakvó voltam a siker hátterében álló egyik tényezővel, hogy a könyv ötven év után lett siker és egy már elfeledett szerző a totális ismeretlenségből hirtelen mindenféle díjakat kap. Azt gondoltam, ez is csak valami PR stunt, mert annyira manipulatívnak hatott. De most, hogy végiggondoltam, már simán elhiszem. Williams egyszerűen a hős kiválasztásával megelőzte korát, mostanra tanultuk meg értékelni ezeket az emberek. Mostanra jöttek divatba. Persze csak addig, míg nem költöznek a szomszédba, nem kell velük együtt dolgozni – mert közelről már nem olyan szórakoztatóak.

Author-John-Williams-011

From → könyv

One Comment
  1. Basszus, emlekszem, kb. tavasszal mennyit gondolkodtam, megvegyem-e, mert annyi jot hallottam hirtelen rola, de nem tettem, mert elriasztott a megjelenesi datuma es nem tudtam elkepzelni, hogy nem nagyon “poros”. De töled mar kaptam jo tippeket, ugyhogy most majd megis elolvasom.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: