Skip to content

Ikon

October 21, 2015

Mivel a gyereknek fáj a torka, nálunk már ma elkezdődött a szünet, áldott így az este. Régóta akartam már írni Thatcherről és mostanában megint előkerült, utánaolvastam. A véleményem viszont még mindig ugyanaz.

Még egyszer régen, amikor indult a blog, egy kedves fiatalember oly szenvedélyesen próbált meggyőzni róla, hogy nem hívhatok Vaslédinek egy feminista blogot, hogy kénytelen voltam letiltani. Egyrészt fasz köze van hozzá, minek hívom, másrészt meg nekem Margaret Thatcher igenis feminista ikon. És egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül.

Amikor a néni meghalt, az angol lapok rengeteg cikkben keresték erre a kérdésre a választ, nagyon sok nőjogi aktivista elmondta a véleményét. Azt hiszem, meghatározó tényező, hogy valaki a saját bőrén tapasztalta-e meg a Thatcher kormányzás hatásait. Úgy tűnik nekem a nyilatkozatokból, hogy minél többet élt valaki benne, annál jobban utálja a Vaslady-t. Megértem őket, el tudom képzelni, mennyire elárultnak érezték magukat. De innen nézve (miközben ismerem a történelmi tények nagyobb részét) mégis leginkább azt látom, hogy ott van egy nő, aki példát mutatott nekem és a többieknek is.

Ugyanezt gondolom egyébként, politikai hovatartozásuktól és eredményeiktől függetlenül Albrightról és Rice-ról is. Érdekes módon Hillary kevésbé van rám hatással, valószínűleg a férje miatt.

Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy valóban kedvelném ezeket az embereket. Olyasmi ez, mint amikor megbocsátom Salingernek, hogy világraszóló seggfej volt vagy ahogy Freudot is nagyra tartom még mindig. Néha nem könnyű túljutni a negatív érzéseken, amiket az illető bizonyos tulajdonságai keltenek bennem, de ha elég fontos számomra a teljesítménye, képes vagyok rá. Nem mindig. Amikor például megtudtam, hogy Wodehouse náci szimpatizáns volt, soha többet nem olvastam tőle semmit és Bruno Bettelheim munkásságát is lehúztam a vécén. Nem tudom, meddig lennék képes elmenni Salinger esetében, őszintén remélem, nem derül ki róla több szörnyűség.

Azt gondolom, ahhoz, hogy valaki feminista ikon legyen, néha nem is kell akarnia. Elég a példa. És az is lehet, hogy az akarás kevés a példa nélkül.

Margaret-Thatcher-1

From → feministás

7 Comments
  1. Majd egyszer Salingerröl is irhatnál posztot…

    • nem szívesen beszélek róla, igyekszem nem gondolni rá túl sokat:) ha rákeresel, találsz eleget, és Joyce Maynard beszél még róla a könyvében, egy darabig együtt éltek

  2. Huha, ilyen gáz? Csak annyit hallottam róla, hogy elég mufurc, zárkózott ember volt és úgy képzeltem mindig, hogy Holden is olyanná vált felnöttkorában mint ö.
    OK, utánanézek majd, köszi a tippet!

    • FlamingJune permalink

      Megjött a könyv, elkezdtem olvasni. Kicsit dereng mar az ellenszenved oka. Kivancsi vagyok, milyen lesz utana ujra elolvasni a Catcher-t, mennyire tudom szetvalasztani az irot es a maganembert. De vegülis azt eddig is tudtam, h nehez volt Salingert elviselni.

      • őszintén remélem, hogy nem rontja el neked sem

  3. Nagyon szuper volt a könyv, örök hála! ès azt hiszem, megmaradt a Salinger- és Holden rajongásom, azt nem tudta lerombolni.🙂

    • nahát, nagyon örülök! egyébként nekem a nem ennyire önéletrajzi könyvei jobban bejöttek a csajnak. kicsit nyálas néha, de olyan egyszerűen ír angolul, hogy nyelvgyakorlásnak is remek, például a Labor Day

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: