Skip to content

Mentes

October 8, 2015

Még mindig baromi könnyen megdühödök mindentől, valami hormonális dolog lehet ez, mert ennyire nem vagyok hülye. Kedden odáig jutottam, hogy belerúgtam egy autóba, amiért kanyarodás közben a zebrán tartózkodó 6 darab gyalogos közé hajtott. Nyilván borzalmas seggfej volt, amit azzal tetézett, hogy kiszállt és megígérte, hogy megpofoz, ha még egyszer ilyet csinálok. Nyilván az én reakcióm sem a kulturáltabbak közé tartozik, bár azt nem értem, hogy tudnék valódi kárt tenni egy autóban a tornacipős lábammal és hogy ez miért akkora dráma, de nekem ugye sosem volt saját autóm.

Szóval maradjunk az irodalomnál. Egyrészt megvolt A királynő olvas Alan Bennettől, ami igazi comfort könyv, mintha tejszínt szopogatnál kanalanként. Már ha szereted a tejszínt. Egy könyv az olvasás szépségéről és hatásairól, néha kicsit szentimentális, előfordul, hogy negédes is, de akkor is finom. Ráadásul tele keresztreferenciákkal, amiknek természetesen külön Wikipédia oldalt szenteltek – imádom az internetet. Eszembe is juttatta megint Alice Munrot, akinek a regényét imádtam és most találtam tőle elbeszéléseket, de attól tartok, nem szeretem a novelláit. Pedig különben fanatikus Maugham rajongó vagyok, imádom azokat a pici világokat, amik egyenként ott vannak a fejemben neki köszönhetően. De Munro nem teljes sztorikat ír, csak kihasít darabokat emberek életéből és én ettől nagyon frusztrált leszek. Azért a regényt el fogom még olvasni. És azt is el kell mesélnem, hogy bejött Bookline-on az egyik előjegyzésem, egy Alice Miller könyv a tehetséges gyerekről és spontán elröhögtem magam, amikor megláttam az árat. 9900 forint, nagyon vicces. Majd viccből körülnéztem a neten és beszereztem mintegy 5 másodperc alatt tökéletesen ingyen.

De valójában Agota Kristof miatt kezdtem el írni. A kapcsolatunk egy bárban kezdődött, ha jól emlékszem. Előfordulhat, hogy csak képzelem (mivel nem találok rá bizonyítékot), de úgy rémlik, a Boutique Bárban ittam ingyen koktélokat, amiket a kiadó a rendezvényen bemutatott könyvekhez csináltatott. Közben felolvasott egy színész. És amikor Agota Kristofra került a sor (nem vagyok hajlandó magyarul nevezni, nyilván nem véletlenül kellett lefordítani a könyveit), úgy éreztem, hogy ezt én biztosan nem bírom elolvasni. Gyönyörű, de nem nekem való.

Aztán elolvastam a Lore-t, ami nem volt annyira szép, de mégis eléggé kedveltem és elkezdtem megszeretni ezt a szikár, mindenmentes stílust. És amikor végre belekezdtem A nagy füzetbe, egyszerűen nem bírtam letenni.

Fura volt persze a sok erőszak és nyomor. A szexet nem is említem, mert az tulajdonképpen nem volt szex, csak az erőszak és a nyomor egy bizonyos megnyilvánulása. Elképesztően ambivalens ezeket a képeket szavakkal előidézni mindenféle kontextus nélkül. Pusztán csak látni, de nem értékelni, nem ítélni. Nézd, ilyen a fájdalom, a kiszolgáltatottság, a halál. Figyeld meg, ugye milyen érdekes, ha nincs körülötte pátosz, erkölcs, de még jelzők sem?

Nem tudom, hogy elolvasnám-e újra. Nem tudom, hogy akarok-e mást olvasni Agota Kristoftól. De persze izgat, hogy mi lesz az ikrekkel, lenyűgöztek. Van bennük valami Lisbeth Salander-szerű, nyilván nem véletlenül.

De azzal egészen biztosan nem értek egyet, hogy ez “férfiasan szikár” próza lenne, ahogy azt is marhaság, hogy az ikrek kijárnák a gonoszság és a kegyetlenség iskoláját – ki találja ki ezeket a hülyeségeket? Az ikrek logikusan reagálnak, pont ez bennük a csodálatos, hogy nem érzelmi alapon állnak hozzá, de mégis megőrzik az ártatlanságukat. Muszáj lesz elolvasnom, mi történik velük később.

Most megnéztem a film trailerét is, de nem jött meg a kedvem.

From → könyv

2 Comments
  1. Saját tapasztalatról írok (mondjuk mi másról tehetném🙂, nekem nagyon tetszett a Trilógia másik két kötete is, egy könyvben volt meg, így mintha egy regény lenne, úgy olvastam. Leginkább átütőnek az első kötetet találtam, de a másik két rész pedig nagyon erősen referál az éppen megelőzőre (mármint nem csak folytatások, hanem új tengelyek, amiken elfordulnak a képek), így mindegyik egymásra, hogy kapnak ebből az erőből még akkor is, ha magukban nem ilyen élesek. Másféle “játék” az, mibe bevisz a szerző (nekem ilyen idézőjeles játék volt az első kötetben az állandó E/2), ráadásul így az ember újra meg újra megnézi, melyik kötetet szereti tényleg, és miért is. Mondjuk fura szó a szeretni egy ilyen műnél.🙂
    Más: megint gyűjthettem tippeket, mit olvassak, köszönöm!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: