Skip to content

Élvezetes

September 24, 2015

Hajnalban felébredtem pisilni és nem tudtam egy darabig visszaaludni, viszont megvilágosodtam: már tudom, mi Magyarország legnagyobb problémája. A virrasztáson kívül el kellett még hozzá fogyasztanom az utóbbi hetekben egy rakás szuperfinom sütit is, de megérte.

Az úgy volt, hogy újhullámos cukrászda cikket írtam, hogy mit is jelent ez a szakma számára. Nyilván nem kérdeztem olyanokat, akik csak kívülről figyelik a forradalmat és rázzák az öklüket a köcsög hipszterek felé, kizárólag azokra voltam kíváncsi, akik csinálják a bulit. A Zazziban, a Gerbeaud-ban és a Desszert.Nekedben jártam, majd mesélek külön is a sütikről. Őszintén szólva főképp azért találtam ki ezt a témát, hogy végigehessem fenti helyek kínálatát, de persze tényleg érdekelt is, mit mondanak. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Ezért szeretek újságot írni, főleg külsősként, amikor én válogatom meg, miről szóljon a cikk, mert egy rakás érdekes, szenvedélyes emberrel ismerkedhetek meg. Legtöbbször persze szakácsokkal és cukrászokkal beszélgetek, de nagy élmény volt az állatkert főállatorvosa is, meg a veszprémi ápoló néni, aki otthon nevelgeti a vadállatokat. Csináljanak bármit, a legtöbb interjúalanyom közös tulajdonsága, hogy szeretik, amit csinálnak és ha kezdetben nem is feltétlenül beszélnek róla örömmel, aztán általában belelendülnek.

Az újhullámos cukrászatnál is ez az egyik legfontosabb tényező. Kell hozzá persze a jó alapanyag, meg a technológia is, de ha nem szereted, amit csinálsz, úgyis szar lesz. Volt ez a kézműves trenddel zseniálisan poénkodó videó nemrég, amin nagyon röhögtem, mert tényleg vicces volt, közben meg végtelen pontossággal hozta a műfaj túlzásait is. De akármennyire is idegesítőek lehetnek a hipszter bio, fenntartható, kézműves, egyedi, akármi vállalkozások, tapasztalataim szerint nagyon ritka köztük az, aki csak úgy felült a trendre, és valójában nincs hozzá köze. (Vagy csak a jó fejekkel találkozom mindig.:)) Leszarom én, hogy milyen menőre van tetoválva a csapos a Léhűtőben, ha tényleg ismeri a söröket és tud mesélni a sörfőzőkről is. Rühellem a cukimuki lila designt, de ha a Deliziában tényleg finom a keksz, akkor veszek tőlük és örülök,  hogy vannak. És a tudásuk, ami mögött a téma szeretete áll, igenis megkülönbözteti őket az átlagtól.

Az az érzésem, hogy azért is szeretik az újhullámos cuccokat annyian fikázni, mert a szenvedélyességükkel kínos viszonyítási pontot jelentenek mind a vásárlók, mind a hagyományos típusú versenytársak számára. Magyarországon ugyanis szégyenletesnek és tiltottnak számít bármit is élvezni. Az élvezet olyan, mint a tudás ebben az országban. Lehet neked olyanod, de ne beszélj róla, ne told a többiek arcába, mert azzal túlságosan kirísz az átlagból és emlékezteted a többieket, hogy ők mennyire buták és boldogtalanok.

Kifejezetten mókásnak találom, hogy a leghíresebb élvezetről szóló elmélet, a flow megalkotója egy magyar, persze olyan, aki nem itt él. Az élvezés tiltása ugyanis már zsenge gyerekkorunkban megkezdődik az olyan baromságokkal, hogy tilos vizet inni leves közben, nem szabad hangosan nevetgélni a buszon, mások számára hallhatóan énekelni pedig kb. négyéves korig engedélyezett. A tanulás célja nem a tudás öröme, pusztán a jó jegyek megszerzése. Az evés nem az ízekről, hanem a mennyiségről szól, az ivás célja a felejtés. Ezért aztán nem is számít ezek minősége, a tompulást el lehet érni olcsó eszközökkel is.

Táncolni csak a hülyék szoktak, sportolni legfeljebb azért érdemes, hogy fogyjon az ember és ezzel emelje értékét a baszhatósági skálán – nemtől függetlenül. A hobbi az valami ostoba nyugati nyavalygás, csak az elkorcsosult jóléti társadalmak polgárai tesznek abba időt, pénzt és energiát, hogy olyasmivel foglalkozzanak, amiből nincs profit és még presztízs sem, mivel nem feltétlenül tehetségesek benne. Az önkéntesség és az aktivizmus inkább valamiféle befektetés, amiért cserébe hálát és elismerést kell kapnunk, nem elég a jóság öröme.

Az pedig, hogy valaki azért váltson állást vagy esetleg szakmát, mert nem élvezi, amivel hetente 40 órát eltölt, a gyengeség olyan jele, ami csakis megvetést érdemel. Emlékszem, egyszer randiztam egy pasival, aki különben teljesen érdektelen volt, de egy darabig csak azért izgalmasnak találtam, mert ott hagyta a menő média ügynökségi munkáját, elment szakácsnak és egy saját food truckról álmodozott. Erre az egy momentumra még mindig tisztelettel emlékszem vissza.

Azt hiszem, a magyarok nagy része már nem is tudja, úgy igazából mi szerez neki örömöt. Hogy mik azok a zsigeri, szenzoros érzések, amiket élvez, milyen tevékenységek közben lenne képes belefeledkezni magába a folyamatba. Tudom-tudom, nincsenek mindenkinek képességei, adottságai, jó esetben tehetsége, amik elég fennköltek, érdekesek ahhoz, hogy tényleg élvezni lehessen őket. Nem mindenki érzi az ízeket, szagokat, a legtöbb embert annyira leköti az alapvető szükségleteinek kielégítéséhez elégséges pénz összegyűjtése, hogy semmi másra nem marad ideje.

Ez persze baromság. A nemzetközi kutatások ugyanis azt mutatják, hogy egy ország boldogságszintje nem függ az egy főre jutó jövedelemtől. Az embernek a legdurvább körülmények között is arra van ideje és energiája, amire akarja. De az a legrosszabb hír, hogy ha odafigyelsz, simán élvezheted akár a gyereknevelést, kutyasétáltatást, a sajtos melegszendvicset, a forró fürdőt vagy a maszturbációt. Csak légy bátor, ne érdekeljen a többiek boldogtalansága, nem kell az ő kedvükért neked is szívnod. Én veled vagyok.

From → feministás, kaja

5 Comments
  1. Shardonyx permalink

    nagyon, nagyon jó ez a cikk! köszönöm.

  2. Ezt most nagyon köszönöm, pont jókor jött🙂

  3. Ez nekem is jól jött most nagyon.🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: