Skip to content

Bringás

September 22, 2015

Gyerekkorom egyik legnagyobb sérelme, hogy tízévesen a hosszú időn keresztül biciklire gyűjtögetett 600 forintomat oda kellett adnom, hogy anyám paplant vegyen belőle. Pedig nagyon akartam bringázni, hamar megtanultam óriási férfi bikiclin váz alatt tekerni, de hiába, kb. 24 éves voltam, amikor végre az első saját kerékpárt megvettem. Azóta nem nagyon voltam valami bringa nélkül.

A városi biciklizést azért már korábban elkezdtem, 16 évesen a későbbi férjem Favoritjával tepertem a városban. Szokásos megfontolt stílusomban simán nekiindultam a Haller utcából Angyalföldre a szakközépbe, ahová jártam és erősen sérelmeztem, hogy az alsó rakparton miért dudálnak rám az autók. Ez konkrétan 30 éve volt. Eltartott egy darabig, míg megtanultam, hogy a sínre csak merőlegesen, mert a Favorit kereke tökéletesen illeszkedik és alig lehet kirángatni. Szerencsére még jóval kisebb volt a forgalom, mert előfordult, hogy a belvárosi dugóban elbámészkodtam, aztán bepánikoltam és nem fékeztem, majd lefejeltem egy furgon hátsó ajtaját.

Azóta sokat fejlődtem, főleg, hogy éveken keresztül két gyerekkel toltam és csak néhányszor borultunk fel. A biciklizés nálunk alapvető fontosságú, mint az úszás, a túlélés záloga. Úgyhogy minden évben egyre növekvő gyönyörűséggel olvasom a bringások számának növekedését, most épp 10x annyiank vagyunk, mint 20 éve, király. Érdekes ez az attitűd kutatás, hogy ki miért teker. Persze fontos az olcsósága is, sokáig minden hónapban ruhára költöttem a BKV bérlet árát.:) De alapjában véve a szabadság, a függetlenség a legfontosabb.

Bringával egy idő után ismeri az ember a távokat és tutira oda fogsz érni, nagyon kevés dolog akadályozhat meg ebben. Most így hirtelen csak a defekt jut eszembe. Oké, télen szívás lehet az utak állapota, de mostanában elég ritka, hogy sokáig lenne hó. Néhány éve volt, hogy esett a hó, aztán olvadt, aztán fagyott – na az a legszörnyűbb. De akkor is odaértem, csak tovább tartott. A hőmérséklet nekem nem igazán szempont, télen megvannak hozzá a megfelelő holmijaim, esőben se vészes, mivel szinte soha nem megyek húsz percnél hosszabb útra. Nekem a vastagszálú harisnya, rövid szoknya vagy nadrág, hosszú vízhatlan csizma és kabát összeállítás vált be leginkább. A harisnya ázik meg főleg, az pedig elég hamar szárad. Nyáron, a nagyon nagy melegben néha még nehezebb, de menet közben az se vészes, csak ha megáll az ember és sugárzik rá az aszfaltról a forróság.

Szeretem a szép bringákat, volt is néhány igazán csinos. Mindet ellopták, családilag asszem, hat ellopott biciklinél tartunk. Mind le volt zárva persze. A legszebbet úgy vitték el, hogy a liftrácsot fűrészelték el. Miután kilábaltam a búskomorságból, úgy döntöttem, ezentúl csak csúnya bringám lesz. Városi patkány, ahogy az egyik bicikliszerelő nevezte. De a dolgát elvégzi, elvisz, ahová kell.

nem elég, hogy rozsdás, karcos, de lila is

20150326-6598k

 

From → Uncategorized

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: