Skip to content

Saját

September 17, 2015

Napok óta nem megy ki a fejemből egy Jezebel cikk utolsó néhány mondata. A szöveg egyébként Kim Cattrallról szólt, hogy mondott valamit az anyaságról, amin egy rakás ember kiakadt, merhogy nincs is gyereke!!!! – teljesen érdektelen. De a vége itt visszhangzik még mindig. Megpróbálom lefordítani, de nem vagyok ebben túl jó sajnos. “Egyébként Cattrall meglehetősen elégedett azzal, ahogy az élete alakult. A hálószobáját rózsaszínre festette, középen alszik a hatalmas ágyban és kedvére fingik, meg horkol. Nem erre vágyunk mindannyian?” (Eredeti: Elsewhere, Cattrall is pretty happy with the way her life has gone. She’s painted her bedroom pink and sleeps in the middle of her king size bed where she farts and snores as she pleases. Isn’t that what we all want?)

A legtöbb ember eléggé odavan a lakásomtól, majd ti is fogjátok látni valszeg, mert jövőre remélhetőleg eladom végre. Egy része az exemé, felesleges kettőnknek 4 szoba és különben is úgy érzem, mozdulni kell. Szeretem nagyon, a legtöbb dolog úgy van benne, ahogy akartam. Bár mindig arra vágytam, hogy a fürdőszobában halvány rózsaszín legyen a fal és világosszürke a csempe, most már tudom, hogy sokkal jobb a fehér, tartósabban tetszik. Azt azért nagyon bánom, hogy elfogadtam a hideg burkolatot, soha többet nem lesz nekem olyan, egyszerűen nem bírom elviselni a keménységét, ridegségét.

IMG_1796

Nemrég hálószobát cseréltünk a gyerekkel, most az enyém a kisebb, viszont kiraktam belőle a ruháimat és így csodásan zen minimalista lett – leszámítva a rengeteg lyukat és a falfirkákat. Mostanában megint egyedül, illetve néha a kutyával alszom a dupla ágyban és minden este, minden reggel örülök neki, hogy csak én vagyok ott. Szétdobálom a végtagjaimat és simán lehet, hogy horkolok is, fingani biztosan szoktam. Az ágyam mellett hangfalak, egy rakás krém és egy csomó könyv, senki nem szólhat rám, meddig olvasok és milyen zenét hallgatok. Az ágyneműm fehér damaszt és egyiptomi pamut, elképesztően jó érzés, ahogy hozzáér a bőrömhöz.

Nem zárom ki, hogy a hátralévő ötven évben megint élvezzem az együttalvást valakivel, amúgy sem az én döntésem, a rohadék hormonjaim lerendezik helyettem. De csempe nem lesz a földön, esküszöm.

From → feministás

One Comment
  1. Krizzta permalink

    Nagyon jó a fürdőd! Én is ilyesmit szeretnék következőnek. És a samponunk is közös. És igen, néha jó egyedül.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: