Skip to content

Azok a boldog idők

September 17, 2015

Mindig is érdekelt a történelem, de ahhoz, hogy tudjam, a régi szép időkre való hivatkozás ignoráns ostobaság, nem kell történésznek lenni, elég hozzá a JPÉ. Most épp Vekerdy Tamás egy interjúja kúrta fel az agyam. Persze én is sokat köszönhetek neki és felnézek rá, de sajnos ez az én esetemben csak arra elég, hogy még nagyobbak legyenek az elvárásaim. És amikor azt olvasom, hogy a régi világban milyen nagyszerű volt, hogy sem óvodába, sem iskolába nem járt egy csomó gyerek és családban nőtt fel, azonnal szét akar robbanni a fejem. Vekerdy itt persze az arisztokráciára gondol, de könyörgöm, ne gondoljunk egy olyan csoportra, aminek a nagysága mindig is elenyésző volt a teljes népességhez képest. Most az összes többi nevetséges vonatkozását ennek a feltételezésnek hagyjuk is.

A valóság az, hogy a 19. század valóban nagyon kevés gyerek járt iskolába, annál több dolgozott egészen kicsi korától. Bár az igazán tömeges gyerekmunkát az ipari forradalom hatásának tudják be, nyilvánvalóan a szegény gyerekek, így az összes kiskorú nagyobb része mindig is komoly munkát végzett, ha nem is gyárban. Munka ugyanis hajnalban az állatok etetése, az asztagszedés, a műhely söprése, de a kisebb testvéreid ellátása is. Soha nem volt még jobb dolga a gyerekeknek, mint most, nem létezik olyan korábbi aranykor, amihez viszonyítani lehetne. A régi szép idők most is léteznek viszont: meg lehet nézni, milyen klassz dolga van a gyerekeknek a harmadik világban. Jó sokáig az anyjuk mellett lehetnek, “családban” nevelődnek, ja.

Azt is megtudhatjuk az interjúból, hogy a régi világban az anyák nagycsaládban éltek, de ha nem, akkor volt szoptatós dajka, freulein, szobalány. Röhögjünk együtt a mondat végén lécci. Elkezdtem rákeresni, hogy milyen valódi, statisztikai bizonyíték van arra, hogy a nagycsaládok többségben lettek volna. Persze nagy kérdés, mit értünk nagycsalád alatt. A statisztikák szerint valóban sok gyerek született, de ezek közül sokan nem érték meg a felnőtt kort. Ne felejtsük el a régi nagycsaládok hierarchikus rendszerét sem, amiben a fiatal anyák a tápláléklánc alján helyezkedtek el – az elvileg adott segítségnek, együttélésnek tehát hatalmas ára volt valószínűleg.

Az utolsó, ám legalább ilyen idegesítő hivatkozás a régi szép időkre a gyerekek környezetére vonatkozik. Mert hogy régen falun hogy éltek, nagy udvar, nagy kert, széles utca. A nagy udvar, nagy kerttel kapcsolatban mondanak valakinek valamit ezek a fogalmak: jobbágyság, zsellérek, földreform?  Sok mozgás, sok szabad játék – nem fogok most a saját anyám szegény gyerekkorára hivatkozni, mert az csak személyes tapasztalat és nyilván játszottak is. De kibaszott sokat dolgoztak, nem volt más választásuk.

Nem tudom, hogy az apák szerepének és felelősségének teljes hanyagolása szinte minden megszólalásában (ja, nem, ebben is van rá példa, mit kell csinálni, amikor apa lelép egy másik nővel, mi van?) ennek az ántivilágnak az idealizálásából adódik vagy Vekerdy egyszerűen lemondott a férfiakról. Mindenesetre kibaszottul sértő, ha én pasi lennék, kikérném magamnak ezt a szexizmust.

 

From → feministás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: