Skip to content

Helyes

September 3, 2015

Régóta írom már ezt a posztot fejben, az utóbbi időkben ugyanis teljesen átalakult a helyesírással való viszonyom. Gyerekkoromban legendásan jó voltam. Akkor még elhittem, hogy ennek van jelentősége. Vicces módon akkor tanultam meg, mennyire nem számít, amikor azzal kerestem a pénzt, hogy mások szövegeit javítottam.

A mai napig nem értem, hogy nem lehet szeretni a nyelvtant. Amikor az egy csodálatos, racionális rendszer – emlékszem, milyen gyönyörűséges érzés volt, ahogy összeállt a fejemben a térbeli szerkezet, ami megmagyarázta az összefüggéseket. Nem lennék nyelvész, de a mai napig nagyon élvezem, ha felismerem a szabályszerűségeket, arra vagyok a legbüszkébb, hogy még a franciatanáromnak is tudtam újat mondani a saját anyanyelvéről. (A franciák hozzáállása a nyelvhez engem egyébként teljesen kikészít, micsoda faszság, hogy egy folyó megnevezése attól függ, a tengerbe folyik-e vagy sem? És mi az, hogy nincsen gyűjtemény a rendhagyó igékről, hanem csak úgy megtanulod őket? És még büszkék is rá.) Arra a valószínűleg totális evidenciára jöttem rá magamtól, hogy minden tion végű főnév nőnemű. Nem is értem, hogy miért nem így tanítják, fájna nekik, ha valamit nem egyenként kellene bemagolni?

Nyelvtanból minden kétséget kizáróan a legjobb voltam az osztályomban és ha egy fogalmazásnál hibapontom volt helyesírásból, nagyon kiakadtam. Pedig a helyesen írást soha nem tanultam, egyszerűen csak nagyon sokat olvastam és a könyvekben általában jól vannak a szavak, így az én fejemben is úgy rögzültek. Ennyi, nem több. Pontosan ezért tudom elég jól az angol szavakat is, mert lefotóztam és eltároltam őket a megfelelő formában. Meg ugye angolul is olvasok. De ez sosem jelentett külön erőfeszítést, ha megtanultam egy szó jelentését, jött vele a helyesírása is.

Szégyenletesen hosszú ideig gondoltam magam különleges hópihének, aki a helyesen író kiválasztottak közé tartozik. Ez persze igaz is, csak éppen nincs semmi jelentősége a dolognak. Az internetes és mobilos kommunikáció elég jól megmutatta, mennyire nem fontos ez. Rengeteg embert ismertem meg, akik nem tudnak helyesen írni, de nyilvánvalóak okosak és megtanultam, hogy az intelligenciának semmi köze ehhez. Még mindig úgy érzem, hogy egy különösen magas fekvőrendőrön kell áthajtanom, amikor nem megfelelően központozva küldök el egy üzenetet, vagy nem javítok ki egy elütést. De tudatosan tréningezem magam rá, hogy képes legyek elviselni.

Azt, hogy a helyesírásnak mennyire nincs köze a műveltséghez és az íráskészséghez sem, szerkesztőként tanultam meg. Néhány évig a liberális média itt oly sokat emlegetett zászlóshajóján dolgoztam, ahol évente átlag három méretes print kiadványt szerkesztettem. Online-ban is dolgoztam, de ott eleve csak olyanoknak adtam munkát, akiket lehetőleg nem kell javítani. Nagy magazinos cikkeket megírni azonban kevesen tudnak jól, úgyhogy ott nehezebb volt megfelelő embert találni. A két kedvenc újságíróm, akik gyakorlatilag bármilyen témát fel tudtak dolgozni szórakoztatóan és a szükséges ismereteket átadva, nem tudott helyesen írni. Elképesztő jól kombinálták bele a pop- és klasszikus kulturális utalásokat (ez a kötőjeles izé mennyi felesleges már) a tartalomba, viccesek voltak, nyelvileg találékonyak – de ha fenyegettem volna őket, akkor sem lettek volna képesek az igekötős szabályt megfelelően alkalmazni.

Velük szemben volt néhány tökéletesen helyesíró, ám unalmas, érdektelen, sőt, máshonnan szöveget lopó, majd amikor ezzel szembesítettem, megsértődő újságíróm is. És rohadtul csodálkoztak, amikor nem kértem tőlük több cikket.

Más szövegét szerkeszteni mindig nagy munka. Néha vért izzadtam, amíg átvariáltam egy mondatot érthetőre és helyesre. De egy rossz cikkből jót írni sokkal-sokkal nehezebb, úgyhogy ezer örömmel javítgattam a két borzalmas zseni szövegét és inkább nekik adtam az összes lehetséges témát, az uncsiktól pedig megszabadultam.

Amióta autista gyerekem van, akinek a barátnője meg ADHD-s, a tanulási zavarokban is elég penge vagyok. Úgyhogy kicsit emelt hangon szeretném mindenki tudomására hozni, hogy ezt a helyesírás, mint intellektuális státuszszimbólum dolgot felejtsük már a picsába, de gyorsan. Te tudsz helyesen írni? Hurrá, örülj neki, tényleg klassz dolog. De ha ez alapján basztatsz, ítélsz meg másokat, elég sok jó dologról maradhatsz le.

Hozzáteszem: nekem is fáj. De ez nem azért van, mert a helyesírás önmagában értéket képvisel. Ne vicceljünk már, főleg ne a magyarral, ami ebben a formában leginkább a 19. század óta létezik és erősen mesterséges egy nagy része. Nem azért fáj, mert ez egy univerzális igazság, hanem azért, mert kibaszottul rugalmatlan vagyok az autizmusom miatt. Az összes többi érv bullshit.

szofelho-a-helyesiras-korul

From → média

6 Comments
  1. másik anna permalink

    én is tudok kb hibátlanul írni HA indokolt(nak látom), valahogy az interneten átalakult a fejemben minden, a blogjaimban még ékezeket se írtam.
    [az érettségimben egyetlen helyesírási ‘hiba’ volt, felhúzott szemöldökkel kerestem h vajon mi, azóta is ezen röhögök: a meglehetősen egyszerű magyartanárom kijavította a jin-jangot jinG-jangra, merthogy az nyilván ikerszó, mi más volna.]

    amúgy nekem is nagy harc magamban h elfogadjam a klasszik legbénább vesszőhibákat ejtő embereket okosnak, nehéz azonosulnom vele h egy ennyire logikus dolgot hogy nem ért meg az akinek nem üres a feje és inkább a hangúlyra hagyatkozik, nem a mondat szerkezetére pedig ő írja a mondatot. (a hiányzó vesszőket is csak az interneten tolom meg sms-ben, haha, igazán bocs, ha zavar!!)

    • ismerek olyat, aki nagyon okos és képtelen központozni

      • másik anna permalink

        elhiszem, olyan okost is imerek aki a matekot nem erti mikozben az maga a tiszta logika. de elhiszem tenyleg.

      • nekem valószínűleg van valami számokkal kapcsolatos problémám, mert még mindig külön agymunka fejben összeadni 15-öt 7-tel

      • másik anna permalink

        a matek amugy pont annyira nem a szamokrol szol, mint ahogy egy nyelv (vagy meginkabb ugy altalaban a jeleken alapulo kommunikacio) sem a betukrol. a szamok viccesek persze, meg praktikus dolgok, de … erted.

      • persze, nem is izgatom magam ezen:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: