Skip to content

Nekem könnyű

September 2, 2015

Nem írok a menekültekről. Nem is akartam, mert teljesen egyértelmű, mit gondol erről minden értelmes ember. Nem érzelmi alapon, pusztán racionális szempontból nyilvánvaló, hogy a segítség rövid és hosszú távon is olcsóbb, hatékonyabb. Nem kell őket szeretni, utálkozhatsz, de légy úrrá a félelmeiden és nézd a gazdasági hatást. Mennyibe kerül ez a folyamat, ha megpróbálod elnyomni (és mi lesz a hatása a nyomásnak) és mennyibe kerül, ha facilitálod, zökkenőmentessé teszed. És ez a gondolkodás nem zárja ki azt, hogy magánemberként bármit gondolj, támogathatsz, tartózkodhatsz, utálhatsz – csak könyörgöm, ne ismételgess vérlázító ostobaságokat.

Azért sem írok, mert az érzelmi részt nálam sokkal jobban elmondta Fűszeres Eszter (és Lappa is, csak zárt blogban), a kicsit elméletibb részről meg Isolde posztolt.

Én arról szeretnék mesélni, egyszerre milyen iszonyatos és csodálatos érzés a gettó. Az én FB falamon nincsenek nőgyűlölő, rasszista, menekültellenes posztok. Pedig aránylag sok ismerősöm van és csak pár embert tiltottam le. Akiket levettem a falamról, azokat is inkább ezoterikus faszságok miatt, nem ideológiai nézetkülönbségekért. Viszont látom-hallom, hogy az ismerőseim ismerősei között rengeteg az ostoba tahó. Nem mondok nácit, mert ezek még ahhoz is hülyék. És ez a magyar népesség nagyobb része.

Azért sem mondok nácit, mert ez a fajta egyszerű klisékben való gondolkodás egyáltalán nem azonos az idegengyűlölettel. Van hozzá köze persze, de komplexebb probléma ez a más bőrszínű, más vallású, más kultúrájú népektől való rettegésnél. Ez a félelem minden újra, minden változásra vonatkozik. Nem kell hozzá konkrétan alacsony iq-val rendelkezni, valóban műveletlennek lenni – ez tökéletesen pszichés probléma. Találkoztam ezzel az úgynevezett liberális média egyik zászlóshajóján töltött éveim során is, ahol például hiába volt mindig is 48% körüli a női olvasók aránya a printben, amikor azt javasoltam, hogy legyen több olyan téma, ami a nőknek szól (nem mintha például a divat gazdasági és szociológiai háttere csak őket érdekelhetné), nagyrészt rettegéssel, ellenállással, néha agresszióval találkoztam. Hát még ha melegekről volt szó. Nyilván soha nem nyíltan történtek ezek a dolgok, mert a látszatra ügyeltek. Az sem számított, hogy az egyébként mintának tekintett hasonló profilú angol és német nyelvű lapok simán hétvégi különszámot szenteltek mondjuk az androgün modelleknek, saját fotókkal, genderelméleti háttérrel. Akármilyen liberálisnak is mondták magukat, én az undort éreztem a legtöbb ott dolgozón hasonló téma esetében.

Nyilván itthon is vannak olyan emberek, akik képesek a tudatukkal kontrollálni az evolúciós késztetéseiket. Vagy hozzám hasonlóan rosszul sikerült a szocializációjuk, általában az eltérő idegrendszeri fejlődésük miatt. Ezek az emberek erős túlzással mind a barátaim. Ha nem ismerem őket, a mintegy 15 éves online munka és kötődés miatt akkor is van valamiféle kapcsolatom hozzájuk. Ez a gettó. Biztos élnek vidéken, szegényen, internet nélkül is olyan emberek, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak – nekik őszinte részvétem, kurva nehéz lehet az életük a sok ostoba tahó között egyedül.

Nem akarom én megmondani az embereknek, mit gondoljanak, bár nyilván hosszú távon jobb lenne az életük, ha látnák az összefüggéseket. Nem mondom, hogy könnyebb lenne, bár a gondolkodás olyasmi, hogy ha gyakorolja az ember, egyre kevesebb erőfeszítés kell hozzá és még élvezni is lehet. Én csak azt mondom, hogy ne szóljanak hozzám és tudják, hogy borzadok tőlük. Akármilyen eredményei vannak valakinek, akármilyen kedves a szívemnek, abban a pillanatban, hogy rajta kapom az ostoba tahóságon, nálam elvágta magát. Hiába rajongott valaki például a gyerekemért a családból és volt vele nagyon kedves, amikor azt mondta ez a személy, hogy biztos megvolt az oka annak, hogy a cigánygyilkosságokban gyereket öltek, az én szememben többé nem volt ember. Csak egy lény, ami tud beszélni. Egy kutyát többre tartok nála. (Mondjuk eléggé szeretem a kutyákat, ugye.)

Az ostoba tahóságnak vannak árnyalatai, de engem sajnos nem vigasztal, ha az oviscsoportban az apuka jó feministához méltón a munka felét megcsinálja a háztartásban és a gyerekek körül, majd a játszótéren megpróbál engem is bevonni a csoportba került HHH kisfiú eltávolításába. Aki egyébként az óvónők szerint is rossz hatással volt a lányomra és érdemes lenne tőle távol tartani magunkat. Soha többet nem mentünk át mondott apukáékhoz játszani és az óvónőkben is megrendült a bizalmam.

Nem, nekem tényleg minden kell ahhoz, hogy tisztelni tudjak valakit és tényleg szeressem. De mivel évek kitartó munkájával megfelelő emberré neveltem a gyerekeimet, szereztem és szerzek magamnak megfelelő barátokat, külsősként pedig nem kell nem megfelelő kollégákkal töltenem az időt – hát nekem könnyű. Tudom. De azért látom, mi van a gettón kívül és nagyon utálom.

Hogy más országokban miért félnek kevésbé a mástól, az újtól, a változástól, annak bizonyára nagyon sok oka van. Nem tudom, eljutunk-e valaha is oda.

From → feministás

5 Comments
  1. Mia permalink

    “Hogy más országokban miért félnek kevésbé a mástól, az újtól, a változástól, annak bizonyára nagyon sok oka van. Nem tudom, eljutunk-e valaha is oda.”

    Két helyen utálják a “másokat”: 1) ahol egy sincs – azaz nem ismerik és azt lehet rájuk mondani amit csak akarsz – meg 2) ahol “túl sok van”, azaz már nem biztos, hogy ki a “más”. Csak olyan helyeken kedvelik a másokat ahol vagy 3) barommi kevés van vagy 4) senkik sincsen majnem többségben sem. irígység és anyagi javak ugyan így függenek össze. Nem más ez mint piti hatalmi harc, amiből valljuk be mindenki nyertesen akar kijönni…aki azt mondja nem, az hülye vagy hazudik.
    Magyarország földrajzi okokból sose lesz az 1. vagy 3. típusú hely. A 4. típusba kerülés ellen pedig bárhol foggal körömmel tiltakozik bármely nagyobb csoport.

    Lehet hogy szerinted a hülyeség ami határtalan, de szerintem az álszentség van ennyire aggasztó.

    Ez pedig az a mondat amivel ezt alá is támasztod nekem:

    “Biztos élnek vidéken, szegényen, internet nélkül is olyan emberek, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak – nekik őszinte részvétem, kurva nehéz lehet az életük a sok ostoba tahó között egyedül.”

    Ezzel nettó le ostoba tahóztad a “vidékieket” en block, de mekkora jófej vagy hogy nyitva hagyod a lehetőségét annak, hogy esetleg akkor is lehet jó ember, ha szegény és/vagy nincs internete.

    Ennél elegánsabban hasba se rughattad volna a saját csodás értékrended.

    • Hát tudod, azt olvasol bele, amit akarsz. De én arra gondoltam speciel, hogy vidéken sokkal kisebb a népsűrűség, ezért egy adott négyzetkilométeren belül jóval kevesebb a normális ember. A mi utcánkban többen laknak, mint egy faluban, a kerületünkben meg többen, mint Cegléden. Valamint vidéken nehezebb a szokásoktól eltérő módon való létezés, mert merevebbek a szabályok. Továbbá a kommunikációs csatornák fejlettsége is alacsonyabb. Egyébként én is vidéki vagyok, Szabolcsban születtem és Dunakeszin nőttem fel, így meglehetős tapasztalatom van a témában. Minél kisebb egy település, annál közelebb van értékrendjében a középkorhoz, legalábbis Magyarországon. Nyilván vannak kivételek, jártam ilyenben is, amikor hat évig civil szervezetek támogatásával foglalkoztam. De ettől még a számok számok maradnak.

    • zsuzsa permalink

      halmozottan hátrányos helyzetű

      • köszi Zsuzsa:) egyébként egy beszédfejlődésben visszamaradt kisfiú volt, nem túl kiművelt szülőkkel. mivel nem tudott a többiekkel kommunikálni, sokszor agresszíven próbált kapcsolatot teremteni. fura módon enyimgyerekkel soha nem volt semmilyen konfliktusa, kezdettől fogva kedvelték egymást, megvédte a kisfiút. aki egyébként nagyon sokat tanult az óvodában, rengeteget fejlődött, de aztán mégis elvitték máshová végül, de addigra az enyém már iskolás volt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: