Skip to content

Pont olyan

August 17, 2015

Pár hete a francia levelezőbarátommal vitatkoztunk az apák és anyák szerepén a gyerek életében. Bár Zsák nagyon-nagyon okos pasi, de a gender cuccokon nem sokat gondolkodott még, ezért aránylag konzervatív volt a hozzáállása. És nyilván meghatározza, hogy mit tapasztalt a saját apjával és a saját gyerekeivel. Felmondta a szokásos hülyeséget, hogy az apa az isten, a külső hatalom, az anya meg a körön belül van, mert része volt a gyerek. De azt is mondta, mennyire szenved attól, hogy nem élheti meg az apaságát olyan érzelmesen, olyan kötődően, ahogy szeretné, mert még a magyarnál jóval liberálisabb francia társadalom sem támogatja ebben. Az okés, ha egy pasi nyomul a leárazáson és több időt tölt a hajával, mint én vagy diétákról fecseg, de ne akarjon mindenáron ott lenni a gyerek ovis ünnepségén és visszafogottan kezelje a pozitív és a negatív érzéseit is az utódaival kapcsolatban.

Nekem hátborzongatóan közeli kapcsolatom van a gyerekeimmel. A lányaimmal már méhen belül elindult, a fiammal hosszabb idő kellett hozzá, de az is meglett. Mindhárom korábban született, ahogy én azt kértem is tőlük, a legkisebbnél a Raffay módszerrel egy nap különbséggel még a dátumot is sikerült belőni. Olyan érzés, mintha ki tudnám terjeszteni rájuk az aurámat vagy erőteremet és azzal meg tudnám őket nyugtatni, gyógyítani – mikor mire van szükség. Más kérdés, hogy csecsemőkor fölött már csak nagyon ritkán csinálom ezt, mert nem függhet tőlem a jóllétük.

A legtöbb nő azonban nagyon kevés előnnyel indul a szülés után az apához képest. Nyilván a szoptatás hozhat magával egy rakás eszközt és ugye az agyunkat áthuzalozzák a hormonok, tehát tagadhatatlanul kicsit könnyebb a helyzetünk. Elvileg. Gyakorlatilag meg inkább azt láttam az ismerőseim között, hogy a csajok ugyanolyan tanácstalanok az elején, mint a pasik. Csak éppen, mivel ők vannak otthon az üvöltő gyerekkel, ezért nekik MUSZÁJ valahogy megoldaniuk, kitanulniuk. (Illetve addigi életük során is többszöröse volt velük szemben az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárás a férfiakhoz képest.) Meggyőződésem (és vannak ezzel kapcsolatos kutatási eredmények is), hogy az anya-gyermek kapcsolat felsőbbrendűsége egy kibaszott nagy blöff. Aminek a kiindulási alapját leginkább a szexista értékrendből adódó eleve torz feltételezések jelentik.

Igen, az igaz, hogy vannak különbségek. Azt például Brezendine is állítja, hogy már csecsemőkorban eltérően reagálnak a fiúk és a lányok az arcokra, a hangokra, a kommunikációra. És akkor mi van? Ezek olyan képességek, amiket nem lehet fejleszteni? Olyan vizsgálatról nem tudok még, ami azt nézte volna, hogy megfelelő mennyiségű gender semleges módon nevelt kisfiút és kislányt követve mondjuk 20 éven keresztül, felnőttként aztán milyen szülővé válnak. Mondjuk a svéd és norvég tapasztalatok kb. ebbe az irányba mutatnak, csak ugye nem annyira szigorúak a feltételek, mint egy tudományos kutatásnál.

Vegyük már észre, hogy annak hangoztatása, hogy egy nő a misztikus anyai képességei miatt eleve alkalmasabb egy csecsemő ellátására és valami utánozhatatlan kapcsolat van köztük, egyrészről a nő elnyomásának egyik leghatásosabb eszköze, másrészről pedig a férfi megalázása. Mert persze agysebész és űrhajós bárki lehet, aki alkalmas rá és kitanulja, de egy csecsemőhöz nőnek kell születni. Faszom.

Nem, a saját gyerekeim apjai sem jutottak el az egyenlőségig ezen a területen. Mindketten konzervatív, szexista családból érkeztek, ráadásul egyiküknél a felelősségvállalásra való hajlam, másikuknál pedig a kommunikációs képességek hiányoztak. De ez nem jelenti azt, hogy ha nagyon akarják, nem lettek volna képesek rá. Ahogy egyikük mostanra szinte teljesen ki is egyenlítette a kezdeti különbségeket. A másikuk meg újra és újra képtelen élni a gyerekei által felkínált lehetőségekkel. És ettől persze nagyon szomorú vagyok, de eszembe sincs azt mondani, hogy akkor a férfiak kevésbé alkalmasak vagy képesek úgy általában a gyereknevelésre.

És az unokáimnál már minden egészen másképp lesz, ebben tökéletesen biztos vagyok. Nem kérdés, hogy a fiam is otthon marad a gyerekével, ahogy a lányom gyerekének apja sem csak fürdetésre fog hazaérni. A legkisebbnek meg ha gyereke lesz és egy pasival csinálja ezt, hát kösse fel a gatyáját az illető, azt javaslom.

From → feministás, gyerek

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: