Skip to content

Még könyvek

August 15, 2015

Később jöttem csak rá, hogy a múltkor kifelejtettem az idei nyár bizonyos szempontból egyik legnagyobb hatású könyvét. Nyilván megpróbáltam kitörölni az agyamból a létezését is, mert borzalmas tortúra volt elolvasni.

Azt már sokszor mondtam, hogy szeretem a gyerek és ifjúsági könyveket, sokat is olvasok ilyet. Aztán persze néha csalódok, talán tavaly olvastam a The Giver sorozatot, az például mekkora egy modoros szar volt már? Amikor egy ilyet befejezek, rituálisan nyomom meg a delete gombot a kindle-ön, csodás érzés. Ezért is jó az ebook, mert papíron biztos nem dobnám ki, csak mert utálom, egyetlen könyv volt eddig, amit olvasás után azonnal el kellett távolítanom a lakásból, a Rosemary’s Baby. De azt is elajándékoztam, a kellő figyelmeztéssel együtt, de a szomszéd pasinak kevesebb baja volt a sátánnal, mint nekem.

Mondom már, jól van, jól van. Szóval a Divergent trilógián akadtam ki idén, konkrétan hangosan káromkodtam miközben olvastam. Még Franciaországban kezdtem el, és azonnal láttam, hogy ez a színvonal, stílus pont az, amitől végtelenül ideges leszek, de muszáj volt megtudnom, mi történik. Maga a sztori is elég gagyi, kb. olyan szintű, mint a Wayward Pines, csak az Nobel-díjas alkotás ehhez képest. Csak úgy bírtam ki, hogy folyton tekertem benne és alig vártam, hogy vége legyen.

Viszont a Hátrahagyottak Tom Perrottától igazán kellemes meglepetés volt. Vicces, szomorú, drámai, kevéssé manipulatív, valahogy hagyja a szereplőket a saját útjukat járni, nem akarja őket mindenáron rávenni dolgokra. Még fontosabb, hogy a befejezés nem cliffhanger, nem ordító hepiend, csak úgy vége van. Szeretem az ilyet. És kevés nála a leírás, amiért egyre hálásabb vagyok. Újra is kéne olvasni az Age of Innocence-t, vajon még mindig élvezném Wharton fanatikus részletezését? Ráadásul Perrotta mást is írt és ő a show maker is az HBO-s sorozatban, ez nagyon érdekes, meg fogom nézni. Benne van Liv Tyler is, muszáj lesz.

0917_tom-perrotta

Aztán még elolvastam két könyvet Harlan Cobentől, az első után eléggé rábuzdultam. A Hat évvel kezdtem, izgi volt, érdekes. Aztán láttam, hogy az ő könyvéből csinálta Guilleme Canet az első igazán sikeres rendezését (vaze, ez is csak egy francia filmben történhet meg, hogy a könyvben szereplő férfit idősebb színész játsza), amiről annyi jót mondtak már és akkor a Senkinek egy szót semet is beszereztem. Így kettő után már nem vagyok annyira lelkes, patterneket használ (a klisé túl erős szó rá, a mintázat nem ugyanaz, a fordulat sem pontos), már uncsi lett. Azért lehet, hogy Norvégiába még elviszek egyet.

Harlan-Coben

From → könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: